Diana Kal. 4 rakétapisztoly

 

Diana Kal. 4 rakétapisztoly

 

Égvilágosító

 

 

A jelzőrakéta lövésére szolgáló pisztolyt Edward Wilson Very fejlesztette ki, aki az USA haditengerészeténél szolgált. A szabadalmat 1877. május 1.-én jelentette be és kezdte meg fegyvere népszerűsítését. A jelzőrakéta pisztolyt jó ideig Very pisztolyként hívták, de később amikor már más gyártók is megjelentették saját modelljeiket Very úr neve elhalványult. Számtalan neves fegyvergyártó készítette el saját modelljét, mint például a brit Webley&Scott, a német Walther , a cseh CZ ,az amerikai Remington vagy a cikkben szereplő példány gyártója a kiváló légfegyvereiről ismert német Diana.

 

Az első ilyen pisztolyok még szinte teljesen rézből készültek, később már acélból, majd alumínium tokkal,(majd ezek variációival) majd műanyag tokkal és napjainkban már készülnek teljesen műanyag gyártmányok, mindenféle rikító színben, elvéve ezzel a fegyver militánsabb vonásait és inkább a vészjelző eszköz jelleget hangsúlyozva. Leginkább egylövetű fegyverek voltak SA elsütőszerkezettel, de léteztek kétcsövű verziók is, aztán megszülettek az Egyesült Államokban az extrém tárkapacitású fegyverek is. Kezdetben ezek a fegyverek kizárólag (vész)jelzésre voltak használatosak, később azonban rájöttek a gyártók, hogy ki kell használni a lehetőségeket, így születtek meg a kábellövő verziók, a németek pedig megalkották a “Kampfpistole”-t, ami nem más, mint egy gránátvetővé alakított rakétapisztoly. Itt persze gyakran betétcsövet és válltámaszt is kapott a berendezés.…

 

Kaliberek és töltények

 

A muníciókról pár szó: hihetetlen sokféle volt rendszerben, de mára a piac már csak pár kalibert tart életben. Európában a 4-es kaliber a legelterjedtebb (26,5 mm) és miután sok rendszerből kivont fegyver került ki a polgári piacokra, így az ilyen kaliberű fegyverek szinte mindenhol megtalálhatóak és a muníció beszerzése sem jelenthet gondot. A legelterjedtebb a 12-es (sörétes) kaliberű jelzőtöltény, ezek a töltények olcsóbbak és az ilyen kaliberhez készült pisztolyok készülnek műanyagból is. Sok európai rakétapisztolyhoz készítenek az USA-ban 12-es betétcsövet, így gyakorlásra nem kell használni a meglehetősen drága 26,5 mm-es töltényeket.

Mielőtt bárkinek is eszébe jutna, hogy egy ilyen betétcsővel gyakorlatilag kap egy egylövetű sörétes pisztolyt, hát nem! A jelzőtöltények jóval kisebb nyomásúak (és jellemzően rövidebbek), ezért is készülhetnek teljesen műanyag fegyverek is ezen kaliberhez, normál töltetű sörétes lőszereket kilőni az ilyen fegyverekből életveszélyes mutatvány! (Legtöbbször be sem férnek a rövid és szűkítésben végződő töltényűrbe.)

A már említett 37 mm-es kaliber csak az USA piacain létezik, máshol nem terjedt el, talán csak rendvédelmi szerveknél, de ott viszont nem a jelzőtöltényeket lőnek az ilyen fegyverekkel, hanem gumi, szivacs, fa és kitudja még milyen lövedékeket, valamint könnygázt.

A jelzőtöltények csillagai mindenféle színben készülnek, legelterjedtebb a piros szín, mely a vészhelyzetet jelöli, de van még fehér, zöld és sárga is. Valamint érdekes ezek ejtőernyős kivitele, amivel azt érhetjük el, hogy a fellőtt rakéta tovább látszik a magasban és ezáltal nagyobb az esélye annak, hogy észrevegyék a jelzést. Illetve katonai felhasználásánál “nappali” világosságba borítja a frontszakaszt.

Vannak kombinált töltények is, melyek a fényen kívül füstöt és hangot is adnak. A hangjelző töltények fellövésekor egy nagy villanást láthatunk, majd egy komoly durranást, ami nagyjából 5 kilométeres távolságig hallható. A nappali jelzőtöltények általában valamilyen színű füstöt produkálnak a magasban, amit a nappali fénynél könnyebb észrevenni mint a világító rakétákat. A jelzőtöltények közös jellemzője, hogy meglehetősen drágák, a 4-es kaliberű egyszerű jelzőtöltény nagyjából 4-5 euró/db áron mozog. Csak a rendszerből kivont katonai készletekből lehet kedvezőbb áron töltényhez jutni, de jellemzően vagy az USA-ban, vagy olyan helyen, ahol engedélyköteles.

 

A tesztfegyverünk

 

A fegyvert a német Diana gyártotta (Leuchtpistole LP2 jelzés alatt), de leggyakrabban Geco néven került forgalomba, de fellelhetőek SIG PI néven forgalmazott példányok is. A cikkben szereplő példány is a Bundeswehr által használt darab volt, mely szintén Geco néven futott, de a márkajelzés mellett megtalálható a katonai beütő jel is. (BW).  A típust műszakilag azonos kivitelben a második világháborúban a Wehrmacht is használta.

A fegyver foszfátozott felületkezelésű, amely eléggé tartósnak bizonyult, mivel a katonai készletekből kiárusított példányok is jó állapotban vannak. Párszor felbukkannak olyan pisztolyok is, amelyeknek a csöve barnított, valószínűleg itt már annyira kopott lehetett a felületkezelés, hogy újrabarnították őket, de az ilyen példányok ritkák. A vizsgált darab is az elterjedtebb foszfátozott felületkezelést kapta, amely kellemesen militáns szürke színben pompázik, barna műanyag markolathéjakkal, melyek rondák, mint a bűn, de az esztétikum gondolom nem volt szempont a tervezésnél, a tartósság és a jó fogás viszont annál inkább! A tok valószínűleg öntött, de itt teljesen értelmetlen lett volna forgácsolt tokot alkalmazni, hiszen a megfelelő anyagminőség és a túlméretezettség okán szinte kizárt, hogy egy ilyen fegyvert bárki is tönkrelőjön. A cső egy nagyjából 1 mm vastag acélcső és a tűzfal is van vagy jó 3 mm vastag acéldarab. A fegyver lenyitható csövű és automata hüvelykitolással rendelkezik, így a kilőtt hüvelyt a cső lenyitásakor nagyjából 5 millimétert kitolja a csőből, megkönnyítve ezzel az eltávolítást. A fegyver bal oldalán levő kart kell határozottan hüvelykujjal megnyomni, hogy a cső lenyíljon. A kar meglehetősen nagy, tetején recézett, így biztosan használható még kesztyűben is, vagy esetleg vizes/véres kézzel is. Ha a cső lenyílt, a kellemesen nagy jelzőtöltényt behelyezzük a csőbe, majd visszacsukjuk egy határozott mozdulattal a csövet és ekkor a cső lenyitásához szolgáló kar felül összereteszeli a csövet és a tokot. Ekkor a fegyver töltve van, de még nem tűzkész.

A passzív ütőszegbiztosításnak köszönhetően viszont biztonságosan viselhető töltve is! Ha lőni is akarunk, már csak a kakast kell hátrahúzni, ami viszont erőt próbáló feladat. Nekem fogásváltás nélkül még nem sikerült ezt véghezvinnem, de ez nem csak annak köszönhető, hogy a hüvelykujjam nem  éri el rendesen a kakas (amúgy korrekten recézett, tehát kiváló tapadást biztosító) felhúzó nyúlványát, hanem azért is kivitelezhetetlen, mert tényleg komoly erőkifejtés kell ezen mutatványhoz. Viszont cserébe akkora krátert üt az ütőszeg a csappantyúba, amekkorát nem szégyell. Ha túljutottunk ezen a megpróbáltatáson, akkor már csak a lövés leadása van hátra. A sütés kemény, mint a beton, de ez itt tényleg érdektelen, hiszen ezekkel a fegyverekkel a célzás abban merül ki, hogy nagyjából milyen szögben lövünk az égbolt felé.

 

A próba

 

Egy kellemetlenül havas esős novemberi estén került sor a tesztlövésekre. A lövés hangja nagyjából megegyezik egy hangosabb gáz-riasztó fegyver által produkálttal, de itt egészen korrekt kis visszarúgás is érezhető a fegyveren. A jelzőfény nagyjából 80-110 méter magasra megy fel és típustól függően mintegy 20000 cd fényerővel világít nagyjából 6 másodpercig. Ha a lövés szögét kicsit csökkentettük (nagyjából 45-50 fokos szögre), akkor a jelzőtöltény egészen korrektül bevilágította a földfelszínt. Kis tesztünk során 4 jelzőtöltényt lőttünk el, mindegyik rendben működött és látványos fényhatást produkált.

 

Mi újság itthon?

 

Hála istennek a rakétapisztoly hazánkban szabadon forgalmazható és tartható 18 év felett. Kivételként van megemlítve a XXIV./2004. tv. lőfegyverdefiniciójában (riasztásra, jelzésre, életmentésre szolgáló lövőkészülék tehát).

 A kellemetlen meglepetés az, hogy nem egyszerű hozzájutni ilyen fegyverhez, mert gyakorlatilag senki nem forgalmazza, kivéve néhány hajózási szakáruházat, de ott csillagászati áron van. (Konkrétan a fegyverkereskedők többsége az egyértelmű jogi szabályozás ellenére retteg a rendőrhatóságtól. Joggal. – A szerk.)

De jó hír, hogy a szomszédos Ausztriában szintén engedély nélkül hozzájuthatunk surplus katonai példányokhoz (Geco, CZ) gyakran 100 Euro környékén, tehát nagyjából 25-50 000 Ft-ért magunknak tudhatunk egy professzionális vészjelző eszközt, mely akár az életünket is megmentheti egy túrázás/hajózás alkalmával. Ne feledjük: nem mindenhol van mobiltelefon térerő!

Apropó hajózás: bizonyos hajóknál ugyan előírás különböző vészjelzőeszközök megléte (füstjelző, kézi fáklya, rakéta), de a jogi anomáliák miatt sok helyen a rakétapisztoly engedélyhez kötött, így gyakrabban a jóval drágább egylövetű kézből indítható rakétákat veszik meg. Ezek ára viszont többszöröse egy rakétapisztolyénak, ráadásul csak egyszer használatosak, míg pisztolyunkat egy mozdulattal újratölthetjük. Ha tehát ezt nézzük, a pisztollyal jobban járunk, még a meglehetősen drága muníció ellenére is. Mellesleg hazánkban a kézből indítható rakétát sem nagyon forgalmazzák, így tehát sok választása nem is marad annak, aki egy komoly vészjelző eszköz beszerzését tervezi…

 

Hódi András