Mitől ELAVULT, mitől KORSZERŰ egy pisztoly?
A minapi, a spanyol haderő fegyverbeszerzéseit illető hírünk (http://www.kaliberinfo.hu/hirek/spanyol-hadsereg-hk-kezifegyver-rendeles/), melyben a HK USP pisztolyt az “ELAVULT” jelzővel illettem, némi felzúdulást keltett a www.fegyverforum.com néhány fórumozója körében. Így azt hiszem érdemes egy rövid írásban megvilágítani azt, hogy MIÉRT is írta ezt. Mitől minősülhet 2024-ben egy hadi/rendőrségi SZOLGÁLATI pisztolynak szánt eszköz elavultnak vagy modernnek.
HK-k egymás közt
Ennek kapcsán vegyük alapul a Heckler und Koch két jól ismert pisztolyát, melyek kifejlesztése között közel negyedszázad telt el. A HK USP az 1990-es évek elejéről származik. Számos hadseregben még mindig rendszerben van (így a Bundeswehrben is, P8 jelzéssel). A HK VP9 (SFP9) pisztoly a 2010-es évek közepe táján jelent meg, számos rendvédelmi szerv vásárolt belőle szerte a világon. Mindkét pisztoly masszív, minőségi, megbízható holmi – ezen a téren nincs hiba.
Papiron mindkettő full-size szolgálati pisztoly, 9 mm Luger kaliberű, 15+1-lőszeres tárkapacitással, műanyagtokkal, rövid csőhátrasiklásos Browning-SIG reteszeléssel.
Mégis mekkora különbségek!
1. Ergonómia, testreszabhatóság
Az USP markolata nem szabható testre. Egy durung. Konkrétan nekem fáj megfogni a szúrós érdesítés miatt. De ez egyéni szociális probléma. A fő baj, hogy az USP markolata csakis a nagykezű férfiaknak alkalmas. Kisebb kezűek, illetve ma már a LE/MIL állomány felettébb nagy részét kitevő hölgyek gyakorlatilag el sem érik revolverezve az elsütőbillentyűt.
A VP9 (SFP9) markolatát kézbe fogni ellenben szinte érzéki öröm:-)). Főleg, ha az oldalt és hátul is cserélhető markolatpanelekkel teljesen a kezünkhöz illesztjük!
(Ezt mellesleg már a P30 sorozatnál bevezette a HK).
Az USP szánakasztója, és a legyártott példányok elsöprő többsége esetén a biztosító csak jobbkezes (az utóbbi opcionálisan lehet balos vagy kétkezes, de ez a LE/MIL rendszeresítéseknél nem nagyon létezik).
A VP9 (SFP9) teljesen kétkezes.
Ez nemcsak a lakosság jelentős százalékát kitevő balkezesek miatt fontos, hanem mert lehet, hogy a rendőrnek/katonának egyszer majd nem csak jobb kézzel kell lőnie bevetésen.
(Bónusz: a gyengébb kezűekre gondolva a frissebb HK-pisztoly szánjának végén van egy kis fülecske, ami segít a csőretöltéskor.)
2. Elsütőszerkezet, biztosítószerkezet
Az USP elsütőszerkezete elméletileg nagyon innovatívan variálható, de a gyakorlatban a rendszeresített példányok elsöprő többsége a klasszikus külsőkakasos DA/SA elsütőszerkezetű, manuális tokbiztosítóval. Ezzel az első lövés (csőretöltött, fesztelenített fegyverből) igen nagy erővel adható csak le, sajnos elég pocsék az USP revolverezése. A következő lövések meg sokkal kisebb erőre következnek be.
Az erre való kiképzés nagyon-nagyon nehéz.
A manuális tokbiztosító véletlenül bekapcsolva hagyható, a tüzelés utáni tokba helyezés előtt a fesztelenítést nem szabad kihagyni, mert vétlen sütéshez vezethet tokba helyezéskor.
A VP9 (SFP9) strikeres elsütőszerkezetű, minden lövésre azonos, kifejezetten kellemes, de aránylag hosszú úton bekövetkező sütéssel bír. Ehhez nem tartozik akaratlagosan kezelendő manuális biztosító, bőven elég a glockos billentyűbiztosító.
Összességében sokkal egyszerűbb a kiképző dolga, és sokkal biztonságosabb is.
3. “Függesztmények” lehetősége
A HK USP tokjának elejére csak kifejezetten arra a szereléksínre passzoló, speciális csatlakozófelületű fegyverlámpa/lézer szerelhető. (Kérdéses, hogy ma még gyártanak-e erre való modern kiegészítőket.) Az USP szánjára nem szerelhető red dot.
A VP9 (SFP9) esetén a szereléksín szabványos, a szánra pedig red dot-ot rögzíthetünk, melyek mellett a mechanikus nézőke is megmarad backupként.
4. Részleges szétszerelés
Az USP esetében a részleges szétszereléshez a szánakasztót kell kihúzni, amihez ERŐ kell, a gyengébb kezű felhasználók itt is hátrányban vannak.
A VP9 (SFP9) esetében egy egyszerűen elfordítható szétszedőkart találunk, mint ma már a konkurensek többségénél. Sokkal egyszerűbb és könnyebb tisztításhoz szétszerelni/összerakni.
És már talán a VP9 is kifele megy
Meg kell jegyzeni persze, hogy napjainkban már lassan a VP9 sem tekinthető “state-of-the-art” konstrukciónak. Esélyes ugyanis, hogy a belső vázrendszerre (chassis) épülő, a teljes műanyag markolati részt cserélhetővé tevő pisztolyok egyre jobban elterjednek. Lásd például SIG Sauer P320 (US M17, M18).
Ugyancsak meg kell említeni, hogy a fegyver méretéhez képest 15-lőszeres tár is kicsit soványka, ez más gyártóknál az egy-két számmal kisebb pisztolyoknál bevett ma már.
Nyilván mondható, hogy jó kiképzéssel sok minden áthidalható, de a kiképzés borzasztóan drága, humán erőforrás-igényes. Az is mondható, hogy mindkét pisztollyal azért még a feladatok többségét végre lehet hajtani sikeresen. Persze az első 5-6 lövésig egy Colt M1860-nal is…2024-ben mégis érdemesebb KORSZERŰ szolgálati pisztolyra költeni az adófizetők pénzét.
Vass Gábor
