Kanadai modernizáció – Colt Canada C7A2

Miért pont Kanada?

Nem, nem a South Park rajzfilmsorozat okán (?Blame Canada!?). Hanem mert a kanadai fegyveres erők mérete nagyságrendileg hasonlóan kicsi (csupán 65 ezer fő), mint a magyar ? különösen igaz, ha a minálunk kevéssé számottevő csendes- és atlanti-óceáni flottákat levonjuk. Ugyanúgy elsősorban NATO-alárendeltségben expedíciós műveletekben vesznek/vettek részt lövészeik, de persze a rájuk fordítható költségvetési források lényegesen nagyobbak.
A kanadai katonák ott vannak/voltak Koszovóban (kisebb számban) és Afganisztánban (2011 decemberi kivonulással) is, csakúgy, mint a magyarok, lövészfegyvereiket is valószínűleg ugyanazon szempontok szerint használják/használták, tehát a modernizálást is hasonlóképpen képzelik.

Lassan harminc éve

A Brit Nemzetközösségbe tartozó Kanada sokáig brit eredetű fegyvereket használt, így például 7,62×51 mm-es FN FAL öntöltő puskát általános gyalogsági lövészfegyverként FN-C1 jelzéssel.
Az 1980-as évek elején azonban a britek a hulladék SA80-ra váltottak, és a kanadaiak szerencséjükre nem követték őket ebben.
Az új, immár kis kaliberű (5,56×45 mm NATO) fegyverük a helyi Diemaco cégnél a Colt licence alapján gyártott, kissé módosított M16A2 lett. Ennek jelzése C7.
A C7 hordfogantyúja az M16A1-gyel azonos, és képes a sorozatlövésre, nem csak tűzcsapásra.
A Diemacót néhány évvel ezelőtt felvásárolta a Colt katonai/rendvédelmi részlege és ma Colt Canada a nevük.
Megjegyzendő, hogy a C7 jelzésű kanadai M16-ot több kisebb állam is rendszerbe állította, így Hollandia és Dánia is, valamint kisebb számban került Norvégiába is, ott az M4 karabélynak megfeleltethető C8-verziót használják egyes elitegységek (Haerens Jegerkommando és Marine Jegerkommando). Végezetül a britek is vásároltak a vastagabb csövű C8SFW gépkarabélyból, amiből ott L119A1 lett.
A C7 alapvetően megfelelt az elvárásoknak, csak a műanyag testű Thermold-tárakkal akadtak gondok, azokat ugyanis ? hasonlóan a korai alumínium M16 tárakhoz ? eldobhatónak, egyszer használatosnak tervezték. Csakhogy takarékossági okból újrafelhasználták, ami rengeteg akadályhoz vezetett. Később acéltestű tárakra váltottak, ahol ez a gond nem jelentkezett. A C7-ből többféle, pl. DMR- és golyószóró-kivitelt (C9) is használnak Kanadában, és exportra maga a gyártó is sokféle alverziót kifejlesztett.
1990-ben a C7-et felváltotta a szereléksínes tokfelsőrészű C7A1-modell, aminél a sín nem az amerikai picatinny, hanem weaver volt. Erre egy Elcan C79 rendszeresítési jelű 3,4x-es nagyítású, tríciumos red dot optikai irányzék került, aminek hatására a lőeredmények ugrásszerűen javultak. Meg kell tehát jegyezni, hogy az elektrooptikai irányzék a magyar AK-modernizáció elkezdése előtt már majdnem 20 évvel felkerült a kanadai lövészfegyverekre. Igaz, az Elcan rögzítési pontjai hajlamosak voltak lelazulni, így a zéró bizony ?elmászhatott?.
Mindkét C7-nek fix, nem betolható válltámasza volt, melyet opcionálisan egy rövidebbre is ki lehetett cserélni a kisebb testméretekkel bíró katonák számára.

Újabb generáció ? a magyar modernizáció tükrében

Az 2001-es terror elleni globális háború elindulását követően a kanadai csapatok részéről is felmerült az igény az egyéni lőfegyver korszerűsítésére. Bár alapvetően bevált a típus, de felmerültek problémák, mint a túl nagy terjedelem, mely akadályt jelent a harcjárművekből való ki-/beszálláskor, illetve kevesellték a rögzítési pontok számát. A KFOR keretében Koszovóban békefenntartó kanadaiak kaptak ugyan KAC M5 RAS szereléksínes előagyat csapatpróbára, de azt utóbb kissé súlyosnak és túl drágának ítélték.
Az új, mostanság rendszeresítés alatt álló C7A2-széria, bár a Colt Canadától komplett új fegyverként is megrendelhető, valójában tényleg csak a meglévő kanadai C7A1-esek feljavításából jön létre.
Az ?upgrade? részei:
? A tok felső részét újrafelületkezelik.
? Új, hidegen kovácsolt fegyvercsövet kap, rajta új gázelvételi rendszerrel, figyelemreméltó, hogy nem lett rövidebb, karabélyhosszúságú a cső, maradt 20 hüvelykes.
? A felhúzókart megnövelt méretűre cserélik, hogy balkezes lövőnek jobban kézre essen.
? A fekete műanyag ágyazásokat, a hővédő alumíniumbetétjükkel együtt leszerelik, és az újak színe olívzöld lesz, nem homokszínű, ami illeszkedik az afganisztáni kivonuláshoz talán. Zöld lett a pisztolymarkolat is.
Megjegyzendő, hogy minálunk minden maradt egységes mattfekete, de ez talán nem is baj.
? Mil-std 1913 picatinny-sínrendszer (3-részes) kerül a nézőke oldalára, illetve aljára (TRI-AD-sín), ide lehet tenni pl. a lézeres célmegjelölőt (AN/PEQ?2 vagy AN/PAQ?4) vagy a fegyverlámpát (Insight M3X).
A mi AK-inkon a komplett előagyat váltotta 3-as szereléksín, ez sokkal súlyosabb, de nagyobb felületet is biztosít.
? A tokalsórész egy M4-esnek megfelelő, 4-pozíciós betolható (és zöld) válltámaszt kap. Ez finoman szólva sem tekinthető korszerűnek, a magyar AK-modernizáció során felhasznált, pofadék tekintetében is állítható, 6 fokozatban betolható amortizátoros válltámasz sokkal ergonomikusabb.
? Az Elcan C79 helyére a frissebb C79A2 kerül, ami zöld gumiburkolatú, de ennél fontosabb, hogy a szereléke stabilabb, rugós biztosítású az elmozdulás-lerázódás ellen. A magyar AK?63MF esetében az infrabakra rögzített oldalsó szereléksín felső részén, a csőtengelyhez képest feltűnően magas, egypontos rögzítésű B+T-szereléken egy Aimpoint trónol (amihez itt is egyéb optikai eszköz is rögzíthető, pl. éjjellátó, többszöröző).
Megjegyzendő, hogy számos katona saját zsebből az Elcan helyett kisebb nagyítású ACOG-irányzékokat szerez be, a 3,4x-es nagyítású C97-es optikák ugyanis utcai harcban csőlátáshoz vezethetnek.
? A tárkioldó kétkezes lett. (A Kalasnyikovokon ezt ugye kétkezesen reménytelen igazán gyorsan végrehajtani.)
? A tok végére került egy szíjkengyeles gyűrű.
? Bár ennek értelme 2011-ben megkérdőjelezhető, új bajonettet rendszeresítettek a germán Eickhorntól (Solingen), akik a Bundeswehrnek is szállítanak.
Ez lényegében egy merev, önélezőt tartalmazó tokkal ellátott kés, melyet drótvágóként lehet tokjával együtt használni, tehát lényegében olyan semmire sem igazán jó, mint az AKM-é fél évszázaddal ezelőttről.
? Az előágy alsó részére kerülhet szereléksín, ahova felhajtható mellső pisztolymarkolat kerülhet. A magyar AK-modernizáció során grippod került elölre, de a jellegzetes AK-s tárkioldás miatt talán túlzottak is előre kellett helyezni.
? Befejezésül a tokalsórészen a C7 után beütik az A2-karaktereket.
Amiben a magyar modernizáción átesett fegyverek kétségtelenül felülmúlják a kanadait, az a felszerelhető gránátvető. A kanadaiak a még a vietnami háború idején rendszeresített amerikai M203 40 mm-est tartották meg, igaz náluk a felszereléshez elég az előágy alsó paneljét cserélni. A magyar AK-k közül néhányra viszont a HK gránátvetője (AG36) került, amelynek csöve nem előretolható töltés-ürítéshez, mint az M203-é, hanem oldalra kifordítható, így hosszabb gránátok is betölthetőek.

Kis lépések

A kanadaiak tehát láthatóan nem változtattak a platformon egyáltalán, és inkább kis lépésekben módosítottak, fejlesztettek, főként a könnyebb kezelhetőséget szem előtt tartva. Az biztos, hogy a képességek sem növekedtek olyan nagymértékben, mint az AK?63 MF és az alap-AKM viszonyában. Ugyanakkor a fegyver tömege és külső terjedelme sem nőtt érdemben, míg a magyar opciónál itt érzékelhető növekedés tapasztalható.

Források:
www.thefirearmblog.com
www.coltcanada.com
www.world.guns.ru
wagnerpeter.blogspot.com
www.kalasnyikov.hu

Vass Gábor