Menekülés önvédekezés után – Szégyen a futás, de annál hasznosabb!

 

Amennyiben megtámadtak és sikerült védekezni, a legjobb tanács, amit adhatunk az az, hogy a védekező fél mihamarabb meneküljön el a helyszínről. Ezt a tanácsot azonban sokan – eléggé átgondolatlanul – támadják, olyan zöldségeket hordva össze, hogy ilyenkor hívni kell a rendőrséget és hasonlók.

 

Először is szögezzük le, hogy ebben az írásban kifejezetten a jogkövető, normál állampolgárok közterületi (lakott terület) jogos védelmi helyzetével próbálunk foglalkozni, és nem jogi tanácsnak szánjuk, pusztán praktikus szempontból vizsgáljuk a kérdést. A jogkövető magyar állampolgárnak lőfegyveres önvédelemre legális fegyverrel kereken zéró esélye van, hiszen ilyesmire nem kaphat engedélyt. Esetleg ha vadász és a vadászat közben támadják meg (orvvadászok, fatolvajok stb.), de akkor a lakott terület kitétel nem érvényesül.

Tehát mi marad a magyar állampolgárnak védekezni: puszta keze, lába (eléggé rossz ötlet, hiszen pont azért szokták áldozatnak kiválasztani, mert erőfölényben van(nak) a támadók), kés/egyéb szúró-vágó eszköz (ezek stophatása általában csekély, súlyos sérülés okozásának esélye nagy), jellegzetesen ütésre szolgáló, annak hatását növelő eszköz (kisbalta, vipera, ólmosbot stb.), amelyek stophatása már jobb, de mindegyik KKVE (vagyis közterületen szabálysértés), és persze ugyanúgy könnyedén lehet velük véletlenül is súlyos sérülést vagy halált okozni. Ezek használata tehát erősen ellenjavallt.

Legálisan közterületen eszközként használható tehát 20 g alatti (nem-paprika hatóanyagú) gázspray, a gáz-riasztófegyver gáztölténnyel, esetleg gumival töltött (viselési engedéllyel), illetve szintén ingerlő hatóanyagot kijuttató folyadéksugár-kilövők.

 

Tehát akkor miért meneküljünk el, ha védekeztünk?

 

1. Mert ezen eszközök mindegyike csak részlegesen és főként időlegesen teszi harcképtelenné a támadót. Egy ingerlő vegyi anyagot kijuttató eszköz hatóanyagtól, koncentrációtól, betalált mennyiségtől, egyéni érzékenységtől függően néhány percre, vagy néhány tíz percre üti ki a támadót. Egy traumatikus eszköz néhány 10 másodpercre torpantja meg azt, akit eltalálunk. Utána az jórészt visszanyeri harcképességét és ha szándékában áll, folytathatja a jogellenes támadását.

 

2. Ha szerencsénk van, akkor pont a támadó lesz az, aki pánikba esik, és menekülőre fogja, de ez esetben ugye pláne nincs okunk a helyszínen tovább bámészkodni. Mert hátha erősítéssel tér vissza…

 

3. Ha klasszikus terítő szórófejes gázspray-vel, vagy gáz-riasztó fegyverrel védekezünk, akkor elég jelentős könnygázfelhő fog a helyszínen terjengeni, ami a légmozgástól függően bennünket is fájdalmasan érinthet, ha a helyszínen maradunk. (A folyadéksugár-kilövőnél ennek veszélye elenyésző.)

 

4. Nincs semmilyen jogszabályi kötelezettségünk magunkra kihívni a hatóságokat, ez nem olyan, mint a KRESZ-ben a személyi sérüléses baleset.
Van olyan persze a BTK-ban, hogy Btk. 166. § Segítségnyújtás elmulasztása:
“166. § (1) Aki nem nyújt tőle elvárható segítséget sérült vagy olyan személynek, akinek az élete vagy testi épsége közvetlen veszélyben van”.
De itt ugye, ha nem halálos eszközzel védekeztünk akkor a “sérülés” nem olyan jellegű, hogy segítséget kelljen/lehessen nyújtani (hacsak nincs nálunk egy vödör víz). Illetve olyan sem, hogy élet és testi épség közvetlen veszélyben volna, másrészt senki nem köteles a saját testi épségét a segítségnyújtás közben veszélyeztetni (lásd 1. pont.). A megtámadottól nem “elvárható” az ideiglenesen harcképtelenné tett támadó pátyolgatása.
(Ja, és persze a BTK 166. § alapesetének büntetési tétele akkor is kisebb, mint a fegyveres garázdaságé.)

 

5. Gondoljuk át reálisan gondolkodva: ha nincs szemtanú és nincs komoly sérülés, akkor jó eséllyel orvoshoz meg rendőrhöz sem szaladgál támadó. Hiszen feléri ésszel, hogy  ő is rajta vesztene büntetőjogilag. De ha mégis megtenné, hogy rendőrt hív, akkor a mai magyar rendőrség lehetőségeit és munkához való hozzáállását ismerve (tisztelet a kivételnek) mekkora eséllyel indulna “nagy erejű nyomozás” néhány kivörösödött szem/arc, esetleg pár véraláfutás okán?

Amikor több milliós autólopások és lakásbetörések esetén is automatikusan küldik a nyomozást felfüggesztő/megszüntető határozatot. Lehet rettegni a biztonsági kameráktól, de aki látott már ilyeneket alapuló körözési fotókat az tudja, hogy azok alapján Steven Segal, a brit Királynő és Barack Obama is gyanúsítható lenne. Egyszerre.

 

6. Ha a helyszínen maradunk, akkor egy dologban halálosan biztosak lehetünk: a hatóságok elsősorban ellenünk, és nem a támadónk ellen fognak büntetőeljárást indítani. A joggyakorlat még mindig a múlt századot idézi, hiába tágultak többször is a BTK-ban (sőt, az Alaptörvényben is) a jogos védelem törvényi lehetőségei.

A nem halálos eszközzel védekező esetében szinte minden esetben a (“szóváltást követően” fordulattal felvezetve) garázdaság, fegyveres garázdaság, súlyos testi sértés kísérlete tényállások egyike lesz a gyanúsítás, majd a vád és az elítélés alapja. Az eljárások a legegyszerűbb, legnyilvánvalóbb esetben is évekig tartanak. Hiába van a védekezés jogosságát bizonyító több tanúvallomás és akár kamerafelvétel is, ezek semmit nem számítanak.

Ha valami csoda folytán 1-2-3 év után meg is szüntetik az eljárást jó és drága ügyvédünknek köszönhetően, akkor is addig büntetőeljárás alatt állunk, annak minden súlyos joghátrányával egyetemben. De a jogos védelemnek a józan ész alapján kinéző esetek többségében lesz egy felfüggesztett szabadságvesztés és/vagy pénzbírság, meg egy büntetett előélet a jutalmunk.

 

7. Még ha elmenekülésünk után valamiért (volt véletlenül a helyszínen bennünket ismerő szemtanú, autónk rendszámát rögzítették stb.) utolér a hatóságok bosszúja védekezésünkért, akkor is sokkal jobb helyzetben vagyunk. Hiszen nem rögtön a súlyos stressz után fognak őrizetbe venni, rabosítani, nem akkor kell vallomást tenni, hanem sokkal hidegebb fejjel, esetleg már ügyvédi tanács után.

Ahogy Bokros doktor tanácsolta: “semmit ne mondjunk! Ha mondunk is valamit, semmit ne írjunk alá! Ha pedig valamit is aláírtunk, akkor utána ne csodálkozzunk!”.
Akár az is okos döntés lehet a körülményektől függően, ha az alkalmazott eszközt megsemmisítjük, eltüntetjük és mindent következetesen tagadunk. A világon a legjobb vallomás köztudottan a “sajnos nem emlékszem”.

 

Összefoglalva: a normális magyar állampolgár számára törvényesen rendelkezésre álló védelmi eszközök kifejezetten olyanok, hogy a MENEKÜLÉST teszik lehetővé, éljünk hát ezzel az opcióval, tesi épségünknek és büntetlen előéletünknek is jobbat teszünk vele.

 

Vass Gábor