VÉLEMÉNYCIKK! Az MDLSz-határozatok és a nemzetközi helyzet: FOKOZÓDIK!

Az elmúlt 1 hét összes munkanapja nem volt elég ahhoz az MDLSz-nek arra, hogy válaszoljon a múlt héten feltett kérdéseinkre (lásd: https://www.kaliberinfo.hu/cikkek/kerdesek-az-mdlsz-hez-a-polgari-fegyvertartast-sulyosan-korlatozo-intezkedesei-kapcsan/ ) azzal kapcsolatban, hogy intézkedéseik gyakorlatilag ellehetetlenítették a széles tömegbázist jelentő amatőr sportlövőket és tovább nehezítették az új belépők életét. Ezzel szemben még rátettek egy lapáttal (lásd: https://www.kaliberinfo.hu/hirek/mdlsz-januartol-tovabb-szigoritanak-sportcelbol-lofegyverhez-csak-az-elversenyzok-juthatnak/ ) a következő “konszenzusos” határozatukkal, mely végképp teljesíthetetlen (sok megyében nincs is annyi verseny), csak az élversenyzőkre szabott feltételrendszert állított fel.
Ezzel szemben több olvasói levél érkezett szerkesztőségünkhöz és számos eléggé határozott véleményt formáló írás is jelent meg a közösségi médiában is ezzel kapcsolatban, ezek közül fogunk néhányat megjelentetni, érdemes elgondolkozni a bennük foglaltakon! Az alábbi írást a szerző beleegyezésével változtatás nélkül közöljük.
(A szerk.)
“Fokozódik!
Én úgy képzelem el ezt az MDLSZ elnökségi ülést, mint egy disznóvágást itt nálunk Csongrádban, csak disznó, meg pálinka nélkül. Tehát, lényegében maga a pokol.
Tizennyolc ember ül egy tárgyalóban, középen az ásványvíz meg egy tál pogácsa, ami a negyedik óra végére úgy néz ki mint a tájkép a mohácsi csata után – a sarokban egy bólogató kutya, a falon meg a Szent Család képe helyett pár bekeretezett lőlap.
Amikkel valódi sportlövők értek el nemzetközi helyezéseket, természetesen.
Négy órán át vitatkoztak. Négy órán át! És a végén… egyhangú konszenzus született. Ugye értitek? Tizennyolc magyar beül egy terembe négy órára, és a végén egyetértenek. Ebből rendes körülmények között minimum három új párt, két válás meg egy kocsmai verekedés szokott lenni!
Itt meg egyhangúság. Ilyet pászmek, errefelé utoljára a TSZ-közgyűlésen láttak ’86-ban, amikor Lajos bácsi négy órán át magyarázta, miért rohad a takarmány, de a végén mégis megszavazta, mert a büfés bekiabált, hogy hűl a pacal és melegszik a sör.
És az indoklás! Na, azt tanítani kéne a jogi karon. Miért kell szigorítani? Mert „fokozódik a nemzetközi helyzet”.
Ilyet se hallottunk a Tanú óta, Pelikán elvtárs sírva kérné el a receptet.
Mi fokozódik?
Az.
Melyik az?
A helyzet.
Hol?
Hát nemzetközileg.
Mutatom: Bumm! Kész! Meg van indokolva. Ez a magyar rögvalóság aduásza, mint mikor az SZTK-ban az orvos rád néz, és annyit mond: „Hát, uram… ez a kor.” Nem tudsz vele vitatkozni.
Mostantól minden kategóriában háromszor kell minősülni. De nem ám otthon! Két különböző klubban! Mert a sajátodban naná, hogy gyanús vagy.
Ott ismer Feri, a lőtérgondnok, aki 1993 óta ugyanabban a terepmintás mellényben ül a kisház előtt, mint egy poszttraumás Buddha. Te még csak tárazod a fegyvert, ő már írja is fel, hogyaszongya: „na, ez is megvolt, tizenkét kör”.
Ezentúl gyerekek, utazni kell. Mint a honfoglaló magyarok, csak tarsolylemez helyett kydex tokkal az oldalunkon.
Már látom is magam előtt Gyulát.
Szombat hajnal négy, Gyula kel. Asszony már nem is kérdez, csak szúrja a gombostűt a falra rakott térképbe, mint Zsukov marsall a kurszki tankcsatánál.
Nyíregyházán van a minősítő, menni kell korán. Gyula odaér, levezetett négy órát, befalt egy benzinkutas hotdogot a negyedik kávé mellé, a keze úgy remeg, mint a nyárfalevél egy rossz Petőfi-versben. Lő… és nem sikerül!
Sebaj! Ez már nem is sport, ez Sziszüphosz, csak kilencmilliméteres darabokban, az igazi SPORTLÖVŐK szertartásos autofellációja.
Kiszámolták a fórumon: lőszer, benzin, szállás, nevezés… évi félmillió. Ennyiért ma konkrétan veszel egy 2006-os, 1.3-as benzines Suzuki Swiftet, amit csak egy svájci orvos felesége vezetett, vasárnaponként a templomig, visszafelé meg tolták.
Fegyverből meg kategóriánként évi kettő jár. Mint a negyvenes években a zsírjegy, bazmeg.
Kettő még sport, a harmadik az gyanúsan tenorista arzenál, a negyedik az aztán nyilván puccshoz kell.
Ha meg most kezded? Tizenkét hónap várakozás, mire javaslatot kapsz. Ez simán a Dacia / Trabant-kiutalás modern, 21. századi verziója.
És a kedvencem: a közbiztonság! Hogy emiatt kell az egész, mármint a nemzetközi helyzeten kívül, ami ugye, fokozódik.
Elképzelem lelki szemeim előtt a magyar wannabe bűnözőt, ahogy ott ül a kocsmában a nyolcadik hosszúlépés fölött, bogarássza az MDLSZ határozatot a telefonján. Majd leteszi a poharat:
– „Bandi bazmeg, én leteszem a flexet meg a söröttes puskát. Három verseny, két klub, sportorvosi, regisztráció? Hát még az Ügyfélkapu+ is lefagy, mire egy sima fegyveres rablást lepapírozok! Veszek inkább okosba, ahhoz nem kell annyi papírmunka.”
Mert a magyar bűnöző eddig szorgalmasan járt minősítőre, ugye. Ott ült a sorban a kis kék könyvével, és izgult, hogy meglegyen a pontszám az OTP bankrabláshoz.
Na de majd most!
Mert a cél a valódi sportlövő. Sőt, SPORTLÖVŐ!
Akinek a lakcímkártyára a lőtér címe van írva. Akinek a szekrényében kizárólag csak papagájruha van. Akit lőszeresdobozban ringattak csecsemőként. Akinek az első szava nem az volt, hogy mama, hanem hogy „Are you ready?”. És ha kér a cumiból, nem sír, hanem csippan, mint a timer! Standby… BÍÍP.
Én megmondom, mi lesz ennek a vége. Két év múlva ott fog ülni ez a tizennyolc “bölcs” az elnökségin, természetesen magukban. Mert mindenki más már átment a másik szövetséghez, vagy elment horgászni, mert a ponty nem kér orvosit, se kategóriánként 3 minősítőt.
És ez a tizennyolc bölcs ott lesz majd, és egymás közt és csak lövi, lövi a minősítőket, egyiket a másik után. Felállnak a szektor egyik végéből, átmennek a másikba:
„Átértem, ez már a másik verseny, másik klub!”
És közben lassan, egyhangúlag bólogatnak: Fokozódik, uraim. A helyzet, nemzetközileg.”
Zsákai Tamás
(A szerző sportlövő és vadász.)


