A világ legnagyobb gázrevolvere: Manville R12
Az 1930-as évek eleje igencsak zűrös időszak volt az USA-ban. A fekete csütörtökön összeomlott a tőzsde, a gazdaság pedig beleállt a földbe. A társadalmi következmény gyakran zavargásokban és sztrájkokban testesült meg, és persze a bűnözőcsoportok is kihasználták a zűrzavart. A rendőrségeknek kezdenie kellett ezzel valamit.
Manville úr fura hobbija
Kétségtelen, hogy a nagy gazdasági világválság szörnyű volt, az egyszerű embereket piti bűnözők és agresszív koldusok környékezték meg úton-útfélen, a rendőri egységeknek pedig szélesíteni kellett eszközeik tárházát. Néhány tehetséges üzletember pedig meglátta ebben a lehetőséget.
Egy ilyen ember volt Charles J. Manville is. Neki Indianapolis-ban volt egy gépműhelye, ahol hobbiként fegyverekkel is foglalatoskodott, amihez cégének gépparkja komoly segítséget jelentett. Hobbijának érdekes ága volt a könnygázt kilövő fegyverek fejlesztése – ezzel hamarosan egy érdekes kis rétegpiacra tört be, és több kisebb szériát megértek eszközei. Kezdetben ez az üzletág csak a válságban botladozó cégét stabilizálta, majd komolyabban koncentrálhatott a nem halálos önvédelmi/rendvédelmi eszközökre.
Először a biztonságukat fokozni szándékozó civileknek tervezett és készített egy “könnygáz tollpisztolyt”, ami napjaink kézi jelzőrakéta indítóira hasonlít, de egy .410-es sörétes lőszerből átalakított könnygázpatront sütött el. Nagyon kisméretű, könnyen rejthető eszköz volt, egy-két méterről egy támadó ellen hatásos lehetett, vagy javasolták még agresszív ebek elriasztására.
Továbblépés – az R12 gázrevolver
A kis könnygáztollak ugyan nem hozták el a meggazdagodást emberünknek, de annyit hoztak, hogy a gyártó finanszírozhasson nagyratörőbb fejlesztéseket.
Elkészítette például az egylövetű eszközt 12-es kaliberben, és maga kezdte el gyártani a hozzájuk való töltényeket is, melyeket “Manville Tear Gas Shell” néven hozott forgalomba. Ezek rézhüvelyesek voltak, nem-korrozív csappantyúval, DuPont-féle lőportöltettel és kristályos klóracetofenon (CN) töltettel. A saját korabeli hirdetései szerint az alkalmazott könnygázt Frank B. Gorin százados fejlesztette ki, aki korábban a US Army Chemical Warfare Service-nél szolgált. (A valóságban a klóracetofenont először Carl Graebe német vegyész szintetizálta 1871-ben. – A szerk.)
Ezek a kis “gáz-tollpisztolyok” alkalmasak voltak zsebre rakni vagy a kézitáskában magunknál tartani, de rendvédelmi célra nem volt elegendő a hatásuk, főleg, mivel csak egylövetűek voltak. Ezért kifejlesztett egy 5-lövetű revolver, kifejezetten a rendvédelmi szerveknek szánva, 12-es kaliberben, ez lett 1934-ben a “Manville Gas Revolver Model R12”. Az eszköz darabonként 30 dollárba került, a hozzá való bőr övtok ára 2,50 dollár volt. A reklámokban szerepelt egy kisebb, 20-as kaliberű verzió R20 név alatt, de az nem került gyártásra.
Az R12 revolver öntött alutokos – több részből összecsavarozva, acéldobos fegyver volt, DAO (csak revolverező) elsütőszerkezettel. Töltéshez-ürítéshez a jobb oldalon a dob mögött a tokon levő kivágást kellett használni, amelyen egy acéllemez töltőkapu volt, némileg a Colt SAA revolveréhez hasonló módon.
A 12-es rézhüvelyes könnygáztöltény helyére be lehetett tölteni “rendes” sörétes lőszert is, de természetesen az alul nyitott keretes, alutokos fegyver ettől azonnal szilánkokra robbant volna!
Jött a világháború
A második világháború, és vele a nagy profitot hozó légvédelmi-ágyú alkatrész-gyártás mindent kiszorított a Manville palettájáról, 1943 után semmilyen könnygázfegyvert nem gyártottak.
A háború után a Manville Manufacturing Corp. edénymosogató gépeket gyártott majd később megszűnt. A Lake Erie Chemical Company (LECCO) szerezte meg szabadalmi jogaikat és maguk is gyártották az 5-lövetű 12-es gázrevolverüket LECCO Model 512 néven, módosított markolattal és saját jelzésükkel.
(A Manville cég többi érdekes, még hatékonyabb, korát bőven megelőző nem halálos fegyveréről ennek a cikknek a teljes változatában olvashatnak majd egy nyomtatott Kaliber magazinban!)
Michael Heidler
