Umarex Desert Eagle CO2 – Az utolsó akcióhős
Azt hiszem egyetlen más pisztoly sem tekinthető annyira csak és kizárólagosan akciófilmsztárnak, mint a gigászi Desert Eagle. A látványos darab igazából másra nem is jó, mint a hiányzó színészi képességek kipótlására, mégis kamaszfiúk tömegei őrülnek meg érte. Az éleshez hozzáférni persze mifelénk szinte lehetetlen, így maradnak a szabadon tartható ?desszertsasocskák?.
Lehetőségek
A szabadon tartható, Desert Eagle-nek látszó tárgyak választéka azonban eléggé szegényes. A gáz-riasztó mezőnyben létezik az olasz Bruni cég 8 mm Knall kaliberű Combat Eagle-je, melyet annak idején az ME forgalmazott Németországban. A típust ma már csak riasztó (top-firing) kivitelben készítik, így a régi gáz-riasztó változatok ára erősen felkúszott a gyűjtői piacon (150?250 euró). Annak ellenére, hogy a típus minősége és megbízhatósága is erősen kritikán aluli volt.
Az amerikai Daisy a légfegyverek terén alkotott egy ilyen formájú fegyvert, mely a Model 400 nevet kapta. Ez blow-back rendszerű CO2-os volt, tehát a szán minden lövésnél hátracsapott, felhúzva a kakast. A Model 400 azonban csak gömblövedékkel működött (cső felett futó tár), csöve sima furatú volt. A légpisztoly pontossága és ereje elhanyagolható volt, a túlzásba vitt műanyag-felhasználástól pedig az élettartam korlátozódott, a műanyag tár például magától szétnyílott gyakran.
A fentieken kívül a Sivatagi Sas rajongói legfeljebb néhány műanyag golyós airsoft modell közül válogathattak.
Nevet pénzért
A német Umarex tehát úgy tűnik, megint ?belenyúlt a tutiba?, amikor 2005 karácsonyára időzítve kihozták a neves izraeli böhöm CO2-os légpisztoly kivitelét. Az Umarex a megszokott üzleti gyakorlata szerint az eredeti forgalmazó/gyártó Magnum Research-től megvásárolta a névhasználati jogot, így az eredeti név és feliratok is szerepelnek a légpisztolyon, bal oldalt a szánon.
Ennél viccesebb azonban, hogy a légpisztoly jobb oldalán csúnya fehér betűkkel háromsoros figyelmeztető felirat adja tudtunkra, hogy ez ?Nem játékszer!?, illetve, hogy valóságban az Umarex gyártja Németországban, és megadja a cég webcímét is. Ha az enyém lenne a Desert Eagle légpisztoly, akkor fekete festékkel legalábbis igyekeznék eltüntetni ezt a ?fehér foltot?.
A tévedések elkerülése végett azonban meg kell jegyezni, hogy a 2005-ös IWA-n már bemutattak egy másik Desert Eagle-szerű légpisztolyt Umarexék, a BABY Desert Eagle-t. Amely azonban csak olcsó, filléres (kb. 50?60 euró) teljesen műanyag játékvacak, az eredetihez képest csupán kétharmad méretarányban. Nem tévesztendő össze tehát a kettő.
Hibridizáció
Az Umarex korábbi valósághű légpisztolyai közül a diabolóval (?szoknyás légpuskalövedék?) működő huzagolt csövű példányok (pl. CP88, CP99) belső fogótárral működtek. A blow-back rendszerű önfelhúzó típusok viszont sima csövűek és gömblövedékesek (PPK/S, CP99Compact).
Az első megoldás előnye a nagyobb pontosság és jellemzően magasabb csőtorkolati sebesség, a másiké viszont az élethű működés és a hátrarúgás megléte.
Az új Desert Eagle légpisztoly viszont ? ismereteim szerint elsőként a piacon ? egyesíti a két megoldást. A légfegyver tehát huzagolt csövű, belső forgótáras, de ugyanakkor a szánt is hátracsapja minden esetben a szelepből hátrafele is kiáramló CO2-hajtógáz, ezzel feszítve meg a kakast.
Műanyag fémvázon
A légpisztolyt elsőre kézbe véve feltűnik, hogy legalább egy kilogrammal könnyebb az élesnél, noha így sem egy pehelysúlyú. A szerkezeti anyagok terén kicsit talán sok a műanyag, amik némileg olcsóság benyomását keltik. Azonban akárhol nézünk bele a szerkezetbe, mindenütt jó sok fémet (nevesítve: cinköntvényt) találunk. Így tulajdonképpen mondhatjuk hogy a sok műanyag csupán külső burkolat fémvázon.
A szán esetében érthető a műanyag, mint mozgatandó tömeget csökkentő megoldás, de én speciel nem értem, hogy a tokot vagy a csőburkolatot miért nem lehetett a többi Umarex légpisztolyhoz (CP88, Beretta M92F, Colt M1911) hasonlóan teljesen fémből készíteni.
Egy tipp azért akadt ennek magyarázatára, mégpedig az, hogy egy valószerűbb tömegtől sok vásárló megriadt volna.
A fegyvercső természetesen acélból készült, huzagolt és 144 mm hoszszú. A szánt egyébként a cső alatt elhelyezett helyretoló rugó vezeti, és egy vékony vezetőrúd is tartozik hozzá.
A kakas esetében az alkalmazott cinköntvény pedig hiába fém, azért nem tökéletes, hiszen a szelepre ütve előbb-utóbb csúnya árkosodás fog fellépni. Itt nem kellett volna pár gramm acélt sajnálni, no de azt hiszem ismét az alkatrészeladások fellendítése volt a cél, ami ennél a típusnál még egy ponton tetten érhető.
Madáretetés
A sivatagi sas légpisztoly energiaellátását a jól megszokott 12 grammos, fegyverbe való szén-dioxid patron végzi. Ennek helye a markolatban van. A patron betöltési, kiszúrási módszere szerintem erőteljes visszalépést jelent a többi Umarex légpisztoly kifinomultabb megoldásától. Itt a markolat alsó részén van egy sárgaréz csavaros fedél (miért nem fekete és acél? világít!), ennek kicsavarása után kell bepottyantanunk a patront, majd a fegyverhez adott T-alakú kulccsal felszorítani a szelepre és kiszúrni a lezárását. Ha nincs kéznél a nevezett célszerszám, akkor megfelelő aprópénzzel is lehet próbálkozni.
A szánakasztó kar (előrébb van kicsit, mint az igazin) lenyomása után a csőszerkezet kompletten előreugrik, szabaddá téve a töltőnyílást a szán előtt. A többi Umarex légpisztolyról megszokott 8 darab diabolólövedéket befogadó kis forgótárat ide kell bepottyantani, a dobforgató koszorúval hátrafele, majd visszacsukni a csőszerkezetet (hallható kattanás). A tárhoz kapcsolódik az Umarex újabb csúnya csínytevése, miszerint a többi hasonló modellhez kettő darab tárat adnak, a nagy sashoz pedig csupán egyet. A póttár pedig csak hármas csomagban rendelhető, kb. 5?6 ezer forintnyi öszszegért. Azt pedig nem tudom elképzelni, hogy valaki megelégszik egyetlen tárral, ha ilyen légpisztolyt vesz.
Amiben többet tud, mint az igazi
Ha a lövedéktár és a patron is a fegyverben van, akkor már csak a biztosító állását kell csekkolni. Ha vízszintesen áll, akkor tűzkész, ha lefele van fordítva, akkor biztosít (de nem fesztelenít természetesen). A biztosító kétkezes, csupán annyit végez, hogy befordul a kakas és a szelep közé. Amennyiben ki van biztosítva, úgy az elsütőbillentyű meghúzásával egyből lőhetünk.
Most hördülhet fel az éles Desert Eagle-t ismerő olvasó: micsoda, nem kell hátrarántani a szánt előtte?
Nem bizony! A Desert Eagle légpisztoly elsütőszerkezete ugyanis revolverező (double action/single action), míg az igazi az csak single action. Az első lövést lefesztelenített kakas mellett is leadhatjuk! Emiatt aztán némileg sérül az amúgy élethű összkép, mert az elsütőbillentyű jóval előrébb foglal helyet a sátorvason belül, mint a valódinál.
A légpisztoly pozitívuma ? és ami ennél a kategóriánál nem is túl jellemző ?, hogy passzív kakasbiztosítással látták el. A kakas tehát csak akkor tud beütni a szelepig, ha teljesen meghúztuk az elsütőbillentyűt.
Viszont az elsütőbillentyűnek nyilvánvalóan feladata a belső forgótár léptetése is. Így útja single action lövésnél is aránylag hosszú, noha lágy, csak a végén keményedik fel egy kicsit a kakas leoldásakor. Hogy miért nem ?kötötték rá? a mozgó szánra valahogy a dobtovábbítást, arra valószínűleg az lehet a válasz, hogy még több hajtógáz fogyott volna erre a célra, vagy esetleg megbízhatatlanná tette volna a működést. Vagy csak macerás lett volna megtervezni…
Sínek alul-felül
A csőszerkezet tetején levő, annak anyagából kialakított szereléksín igazán hasznos kiegészítő, mert megspórolhatjuk az Umarex méregdrága külön szerelékeit, melyeket a többi légpisztolyukhoz meg kellett vásárolni, ha pirospont-irányzékot kívánunk rászerelni a fegyverre. Más kérdés, hogy a Mark XIX Desert Eagle éles pisztolyokon csak két felfogatási pont található, itt egy cseppet több.
A Desert Eagle légpisztolyra a megszokott légfegyver red dotok könnyedén felszerelhetőek, de a felszorítással vigyázzunk, nagyon könnyű eldeformálni a műanyag sínt.
A fegyver dobozában találunk még egy kis sínt, melyet két csavarral a tok alján levő kétmenetes furathoz rögzíthetünk. Ekkor megfelelő felfogatóval ellátott ?taktikai? fegyverlámpát vagy lézert tehetünk
a légpisztolyra. Az elemlámpát mondjuk egy hobbicélú légfegyvernél elég nehéz indokolni, hiszen valószínűleg kevesen mennek vele sötétben bevetésre.
A normál irányzékok közül a nézőke állítható oldalban, eléggé egyszerű módon. A rögzítőcsavart kilazítjuk, az irányzékot kis hódfarkas vájatában arrébb toljuk, majd megszorítjuk. Magassági korrekcióra nincsen mód, a nézőke fix. Az irányzékok sajnos műanyagból vannak, ami ismét nem az örök élettartam melletti érvet jelent.
Erő és az ára
A Desert Eagle CO2-os légfegyver esetében a hosszú cső a megszokottaknál lényegesen nagyobb torkolati sebességet produkál ? érzésre, és hangosabb is a légpisztoly a többi Umarexnél. A gyári adatok szerint csupán 120 m/s a megadott torkolati sebesség, azonban egy német szaklap mérései szerint a 130?140 m/s az első néhány tárnál sokkal jellemzőbb.
A légpisztoly markolatának kerülete híven követi az éles Desert Eagle-ét, más szóval: botrányosan hosszú és vastag, alig éri el az ujjam az elsütőbillentyűt. A bevezetőben említett serdületlen kamaszsrácoknak lesznek itt nehézségei rendesen.
Az irányzékok jó méretesek, korrektnek mondható irányzékképet adnak, de azért valljuk be, ez a brutál-ágyú külsejű hobbieszköz red dottal az igazi.
A légpisztoly hátrarúgása érezhető, de nem haladja meg egy .22 LR sportpisztolyét. Ami kiemelkedő az a pontosság. 5 méterről gyakorlatilag összefüggő lukat szakít 8 lövés, 8 méterről pedig 3 centi alatti a szórás teljesen egyszerű, olcsó diabolóval is.
A jó szórás számomra azért rejtélyes ezen modell esetében, mert a csőblokkot megmozgatva az határozottan lötyögős illesztésűnek tűnt, de a fegyver mindig jobban tudja a fizikát, vagyis úgy látszik, minden lövés után ugyanoda áll be, különben hogy lehetne vele ilyen pontosan lőni?
A single action sütés hosszú, de nem kemény, a double action viszont kemény, de nem reszel, összességében hobbicélra megfelelő.
12?15 méterről még könnyedén lehetett fél- vagy egyliteres üdítősflakonok ellen hatásos zárótüzet adni a Desert Eagle légpisztollyal.
A pontosságnak és az erőnek, no meg a mozgó szánnak ára van. A többi hasonló Umarex légpisztoly kifejezetten takarékos szelepszerkezettel rendelkezik, 80?100 lövés is leadható egyetlen 12 grammos szén-dioxid patronból.
A Desert Eagle esetében azonban 40 lövés felett érezhetően gyengül a sebesség, valahol az 50. lövés táján viszont már nem mozog hátra a szán, és a lövedék is gyakran megáll a csőfarban. Ekkor ne erőltessük, vegyük ki a tárat, és cseréljünk CO2-patront is.
Tehát, akinek fáj, hogy mondjuk 3,50 forint helyett 5 forintba van egy lövés, az ne vegyen ilyen légpisztolyt. De gyanítom, hogy aki ezt számolgatja, az már az árcédulát meglátva is sarkon fordul.
A légpisztollyal körülbelül 400 lövést adtam le, ami alatt semmilyen akadály nem lépett fel, a fent leírt patron kifogyásából adódókon kívül.
Kissé drágább
Az Umarex többi hasonló élethűségű, kidolgozottságú CO2-os légpisztolyánál némileg drágább a Desert Eagle alakú modell, itthoni ára azonban így is 50 ezer forint alatt marad.
Az akciófilmek rajongóinak, vagy akár az újdonságszámba menő technikai megoldások (diaboló forgótár + blow-back) gyűjtőinek bizonyára kedvére lesz. Az akciófilmekből kinőtt generációk tagjai számára is jó szórakozást nyújt azonban néhány patron ellődözése vele.
Az igazi ?eksönmúvi? érzéshez azonban kár, hogy műanyagból van a külseje, hiszen így nem lesz belőle jól kinéző nikkelezett kivitel. De hát Smith ügynöknek a Mátrixban is csak fekete jutott…
www.umarex.de
Vass Gábor
