Párhuzamos teszt: Glock 30 és 36 – – Amerika kedvencei
Magyarisztánban a tesztünkben szereplő két pisztolynak sajnos kevés babér terem. A termelés több, mint 90%-a az Egyesül Államokban kel el. Azonban néha olyan jó álmodozni arról, milyen lenne egy normális ország normális fegyverpiacán tobzódni a kínálatban. Úgyhogy most szellemüljünk át, és képzeljük el azt, amikor nem a legújabb török gázpisztoly megjelenése jelenti a szenzációt, és ismerkedjünk meg a két legkisebb .45 ACP Glockkal.
Ez dzsungel, ez börtön, a 45-ösömet töltöm
Persze lehet, hogy a Tankcsapda együttes az USA-ban nem olyan népszerű, de a fenti sor életérzése kétségtelenül megnyilvánul abban, hogy az utóbbi tizenegynéhány évben bármit el lehet adni ott, ami szubkompakt vagy negyvenötös. A legjobb persze, ha szubkompakt és negyvenötös. Pláne, ha olyan bejáratott márkáról van szó, mint az osztrák Glock.
A fentiek – még ha kicsit sarkítottak is – igazak, amiben több tényező is szerepet játszott. Az első és legfontosabb az 1987 óta tartó polgári fegyverviselési diadalút. Akkor – szinte úttörőként – Florida állam lehetővé tette alanyi jogon a fegyverviselési engedélyek (CCW) kiadását. Bárkinek, aki nagykorú, büntetlen előéletű, elmekórtanilag tiszta és fegyverkezelési vizsgát tett. A többi immár történelem, a vészmadarak ellenére nem vérfürdő lett, hanem az utcai erőszakos bűnözés visszaszorulásának lehettek tanúi a napfényes állam lakói. A következő 20 évben aztán az államok sorra követték Florida példáját, mára kisebbségbe kerültek azok a szövetségi államok, ahol a rejtett fegyverviselés tilos, vagy a rendőrség szabad elbírálási jogkörébe tartozik.
Mivel az amerikaiak milliói döntöttek amellett, hogy nem a 911-et hívják (mert az úgysem ér ki időben), hanem maguk gondoskodnak biztonságukról, így a rejthető, állandóan viselhető fegyverek részaránya megnőtt az eladásokon belül. A szuperkönnyű, rövid csövű forgópisztolyok mellett a boom a műanyag tokos pisztolyoknak tette a legjobbat. A műanyag tok könnyű és ha ráizzad a viselő, nem rozsdásodik, mint az acél, és kevésbé kopik, mint az alumínium.
A műanyag tokos pisztolyok koronázatlan királya pedig az 1990-es évek végére az egész világon vitathatatlanul az osztrák Glock lett, az amerikai rendvédelmi piacot is uralta. Az amerikai fogyasztó pedig szereti azt venni, amit rendőrei, katonái viselnek.
A következő tényező a szubkompakt .45-ösök térnyerésében az 1994-es Clinton-féle AWB (Assault Weapon Ban), mely többek közt 10 évre betiltotta a 10 lőszernél nagyobb tárkapacitású új tárak forgalmazását. Ha pedig csak 10 lőszer férhet a tárba, akkor azok a lőszerek legyenek minél nagyobbak, a 80-as évek wondernine-őrülete után következtek a minél kisebb negyvenötösök.
2004 őszén aztán szerencsére véget ért az AWB. (Magyarisztánban pedig felszabadították a gázpisztolyokat – Wowwww.) A különféle terrorizmusellenes háborúk és csetepaték során azonban az amerikai katonák/kommandósok/három- és négybetűsök előszeretettel cserélték le 9 mm Luger kaliberű Berettáikat .45 ACP kaliberű pisztolyokra, hiszen a hadviselés szabályai alapján teljes köpenyes lövedékre voltak kárhoztatva, no meg a szubszonikus .45 ACP sokkal jobban hangtompítható. Pár évvel ezelőtt még komoly tendert is írtak ki új hadipisztolyra, de ezt azóta elvetették. Akárhogy is, az USA-ban a .45 ACP kaliber továbbra is az első három legnépszerűbb között van.
Másik .45-ös Glock
A Glock első szubkompakt .45 ACP pisztolya a Glock 30 volt, mely 1997-ben jelent meg. Ez azonban nem igazán szubkompakt, hiszen akkora, mint egy Glock 19. Csak a teljes méretű (irdatlan) Glock 21-hez képest szubkompakt, a 9 mm Luger G26-hoz képest nem az. De mivel arányaiban hasonló, és csőhosszában, tokhosszában is rövidebb a G21-nél, azonnal hatalmas siker lett ez is.
A Glock 36 csak 2000-ben jelent meg, ez a legradikálisabban eltérő az összes többi Glocktól, hiszen nem kétsoros, hanem másfél soros tárja van, azáltal kifejezetten lapos, jól rejthető lett.
(A kezdeti szériáknál voltak csőre töltési gondok, de a tár áttervezésével ezt már régen megoldották.)
Vannak a tesztfegyvereiken kívül is .45-ös Glockok, melyek még ráadásul kisebbek is, ezek azonban nem a lassan 100 év körüli .45 ACP-t, hanem
a .45 Glock (GAP) lőszert tüzelik.
A .45 GAP elvileg ugyanazt a teljesítményt nyújtja, mint az öreg csataló ACP, azonban rövidebb hüvely (és magasabb gáznyomás) mellett, így .40-es tokméretű pisztolyok is készülhettek hozzá. A pár éve bemutatott lőszer kereskedelmi áttörése azonban még mindig várat magára.
Mi tehát most a sikertermékeket próbáltuk ki.
Kötelező kör
Ami minden 9 mm Luger, .40 SW, .357 SIG, .45 ACP, .45 GAP és 10 mm AUTO Glock pisztolyban közös, az a műszaki felépítés, melyet röviden ismételni szükséges csupán.
A Glockok acélbetétes (szánvezető lécek, kireteszelésvezérlő blokk) műanyag tokkal bíró öntöltő pisztolyok rövid csőhátrasiklásos Browning-SIG reteszeléssel. Kakas nélküli ütőszegtípusú előfeszített (safe action) elsütőszerkezettel rendelkeznek. Külső manuális biztosítójuk nincs, kivéve az elsütőbillentyűbe épített, belső passzív biztonságuk viszont többszörösen megoldott.
A Glockok részleges szétszerelése karbantartáshoz pofonegyszerű: a töltetlenség ellenőrzése után a szánt hátul fennakasztjuk, az elsütőbillentyű felett levő kétoldali szétszedőkart lehúzzuk, miközben a szánt előreengedjük, elcsettintjük a fegyvert. A szerelt szán előre lehúzható, melyből a helyretoló szerkezet és a cső lefele kiemelhető.
Kaliberek és Glockok
A Glockok kaliberjelzéseire még visszatérve egy kicsit: figyelemreméltó, hogy más gyártó neveit még űrméret-megnevezésben rövidítve sem hajlandóak fegyvereiken feltüntetni.
Lásd: .40 Smith and Wesson helyett .40, .45 ACP (Automatic Colt Pistol) helyett .45 Auto, .357 SIG helyett csak .357 van a szánon. A GAP-ot valamiért kiírták…
A .45 ACP lőszer a huszadik század elejének tipikus terméke, nem kis részben a vadnyugat és az amerikai polgárháború tapasztalatainak továbbélése. A kor technikai színvonalán maroklőfegyverben a nagy lövedék (relatíve lassan kilőve) biztosította a jó stophatást, ugyanakkor az alacsony gáznyomás az akkori acélötvözeteknek és az azokat megmunkáló gépeknek is megfelelt. Nem voltak még jó 70-80 évig valóban hatékony expanzív lövedékek, melyekkel aztán a gyors és kisebb kaliberek bőven behozták a .45 ACP-t.
A 21. századból nézve a .45 ACP merő egy anakronizmus, fölöslegesen nagy, drága, és ahhoz képest hatékonysága messze nem akkora, mint ahogy az az amerikai néplélekben él. Persze kell még ok a “méret a lényeg” nyilvánvaló pszichológiáján túl is. A különleges alakulatoknak jól jön például a könnyű hangtompíthatóság. A másik a már említett, hogy katonai célra csak FMJ-lövedék a szabályos és a nem expandáló 9 mm (8 gramm) és nem expandáló
11,43 mm (14,9 gramm) lövedékek közül kb. azonos energia mellett nyilvánvalóan a .45 ACP ölőhatása lesz a jobb. A leírtak miatt van racionalitása azon államokban is az öreg lőszernek, ahol a klasszikus expanzív JHP önvédelmi célra tilos. Merő szerencsétlenség persze, hogy éppen ilyen nyavalyás országban élünk. A 9 mm Lugerből legális soft point hatékonysága és beszerezhetősége ugyancsak alulmarad a .45 ACP FMJ mögött. Így ha valaki önvédelmi vagy szolgálati célból valahogy szert tud tenni engedélyre, a .45 ACP szubkompakt Glockok nem is olyan hajmeresztően Amerika-majmoló választások, mint elsőre látszana.
A két testvér
A felületes ránézésre a Glock 30 és 36 között egyetlen különbség tűnhet fel, mégpedig a G 36-on a szereléksín hiánya. Valójában azonban szinte nincs közös alkatrész közöttük. A Glock 30 elsütőszerkezete teljesen azonos a nagytestvér Glock 21-esével, hiszen pontosan ugyanolyan vaskos, míg a Glock 36 a Glock 17 vastagságát kapta meg.
A 4 mm vastagságkülönbség számszerűen szinte semminek tűnik, kézbe véve viszont egyszerűen drasztikus.
A Glock 30 igazi Chewbacca-kezet igényel, ergonómiailag csak hümmögést érdemel (az SF-verzió javított ezen). Ellenben a G 36 egészen barátságos, laposságával szinte csábít az övön belüli viselésre. Mindkét pisztoly markolata “csutka”, csak a vaskos fenekű tárakkal van esély, hogy a kisujj is fogást találjon.
A gyors tárcserének nem adtak sok esélyt, a kisujjat ugyanis akkurátusan el kell tartani a markolattól, ha nem akarjuk a betolás alatt levő friss tárral ledarálni. A szánakasztó kis felületű, ellenben betonkeményen szorítja a szán, a hátraakadt szán előreengedéséhez két kéz kell (a szánt húzzuk hátra a felszabadításhoz). Más kérdés, hogy a tisztán önvédelmi felhasználást feltételezve nehéz olyan szituációt kiizzadni, ahol 6+1 vagy 10+1 .45 ACP ellövése után újra kéne tölteni. (Oda shotgun kell.)
A Glock 30-hoz használható a Glock 21 teljes méretű (13 lőszeres), kétsoros tárja, míg a Glock 36 tárja semmivel sem kompatibilis. Nem kétsoros, nem is egy, hanem másfél soros. 6 db .45 ACP lőszer fér bele. A tárak a szokásos műanyag tártest acélbetétekkel megerősítve – a Glock-koncepciót követik.
Sajnos ezek a fegyverek még egykezes tárkioldót kaptak, tehát csak jobbkezeseknek kényelmesek, és az irányzékok is fogyóeszköz-kategóriás standard műanyagok.
Ami még változás a jól ismert teljes méretű Glock-modellekhez képest, az a helyretoló szerkezet. Az igen nagy impulzusú lőszerhez itt rövidebb cső és rövidebb/keskenyebb, könnyebb szán tartozik. A helyretoló rugó itt kettős, egy hosszú, kisebb átmérőjű és egy rövidebb nagyobb átmérőjű rugó alkotja, melyeket egy teleszkópszerű acél (és végre nem műanyag) vezetőrúd köré helyeztek el.
Még egy érdekesség: a G 36 vékonyka tokját kézzel is könnyedén lehetett elgörbíteni (persze visszaugrott), csak a rajta levő szán adja neki a stabilitást. De persze ez többé-kevésbé minden műanyag tokos öntöltő sajátja, csak itt a kis méret és a nagy kaliber okán szembeötlőbb.
Pontos és vízhólyagos
A “szárazon” való kézbevételkor a Glock 36 a vékony markolatával sokkal kényelmesebbnek érződött, fura módon lövészet közben ez megfordult.
A hátrarúgás egy olyan könnyű (570 gramm), kicsi .45 ACP pisztolynál, mint a Glock 36, nem is várható lágynak, nem is az. Rúg, illetve inkább tol rendesen. Mégis lényegesen kellemesebb érzés vele lőni, mint egy PA-63-mal, ami hasonló tömegű, de csak fele akkora teljesítményű.
Ugyanakkor már túl van azon a szinten, amit élvezetes lövészetnek tekinthetünk, egykezes használatnál pedig egyenesen az uralhatóság határán mozog a gyors tüzelést tekintve.
Ha 10 méterről 1 másodperc/lövés sebességgel, két kézzel megfogva lőttem, akkor az anatómiai lap fején/mellkasán tenyérnyi volt csupán egy tár szórása mindkét szubkompakt .45-össel.
Amint azonban felgyorsítottam, már inkább mellkason vertikális szórást adtak a duplák – a nagy hátrarúgást könnyű fegyvernél könnyű túlkompenzálni, picit berántani. A Glock 36 itt volt drasztikusan lassabban, nehezebben lőhető, mint a hátrarúgást nagyobb felületen elosztó markolatú és csaknem 20%-kal nehezebb G 30.
Ráadásul a lövészet végére a G 36 ívesen előreugró tárfeneke szép kis vízhólyagot okozott a kisujjamon.
A szokatlan “sérülés” a lövészet után
4 nappal is látszott.
A lövészet alatt Fiocchi 230 grain FMJ-lőszert használtam (ennek ára több, mint másfélszerese egy átlagos 9 mm Lugerének), 100 lövés ment ki akadály nélkül, egy kézzel, lazán megfogva is hibátlanul üzemeltek a pisztolyok mind a 2×2 tárból. Persze, hogy minden ne legyen tökéletes, az előző héten kipróbált öreg Glock 21 ugyanezen lőszerrel 50 lövésből csinált egy hüvelykivetési hibát, melyet csak tárkivétel és szánrángatás tudott elhárítani. Mentségére legyen mondva, hogy az egy kb. 15 éves példány, iszonyúan kormos állapotban. Tehát a Glockok akármilyen megbízhatóak, pucolni időnként kell őket is.
A kis pisztolyok igazi diadalmenete azonban a 25 méteres lassú pontlövészet volt. Ez sokaknak meglepő lehet a kisméretű és jellegzetesen nyúlós sütésű szubkompakt Glockoknál, én azonban már több bébi-Glockkal lőttem és mindig lenyűgözött a nagyobb fegyvereket megszégyenítő pontosságuk.
A .45 ACP-kaliberűek sem voltak mások, a rugdosódó G 36 esetében szabad kézből 10 lövésből 9 a célfeketében landolt (8-a lőlap), míg a G 30 akár sportversenyen is figyelemreméltó szórást adott, 10-ből 4 lövés egybeszakadt, a többi pedig a 8-as körnél kisebb területen szóródott.
A Glock 30 irányzéka alsó széle közepe célzási pontot engedett, míg a G 36 pontra hordott.
A lassú, odafigyelős pontlövészet közben észrevehető volt, hogy a dupla helyretoló rugónál mikor lép be a “második lépcső”, ekkor döccent és meglassult a szán.
Nem kezdőknek!
A két legkisebb .45 ACP Glock meggyőző megbízhatóságot és pontosságot nyújtott. Érzésem szerint azonban egyik sem ajánlható lőfegyverkezelésben járatlan kezdő első fegyverének. Ezekre – különösen a Glock 36-ra – bizony komolyan kell edzeni, ami a lőszerárakat is figyelembe véve anyagilag is megfontolandó.
Amire több, mint kiválóak, az a másodfegyver-szerepkör, mondjuk egy Glock 21 mellé (különösen a vele kompatibilis tárral bíró G 30). Természetesen az erős és jó stophatású lőszer okán elsődleges önvédelmi fegyvernek is ajánlhatóak az öntöltők mezőnyében. Ezek a típusok igen népszerűek az USA-ban, Massad Ayoob, az egyik legnevesebb szakíró is a Glock 30-at nevezi meg kedvenc Glockjának. Önvédelemre rendszeresen hordja, IDPA-versenyeken pedig győzelemre viszi.
A cikk végeztével pedig lehet felébredni, nem Texasban vagyunk, hanem Kőbányán…
(Köszönjük a tesztfegyvereket az M-Zero fegyverszaküzletnek!) H
Vass Gábor
