9×19 lőszer töltése öntött lövedékekkel – 2. rész
A fontosabb elméleti szempontokat tárgyaltuk ki a 9 mm Luger saját öntésű ólomlövedékkel való házilagos szerelése kapcsán. Most mélyebben a gyakorlati megvalósítás irányába haladunk a második részben.
Jesz, Áj KEN
Fentebb érintettem, de tárgyaljuk ki alaposabban a lövedékek kenését! Erre azért van szükség, hogy a lőporgázok ne tudjanak a lövedék mellett elvágni. A kenőanyag mintegy szigetelőanyagként funkciónál miközben a lövedék halad a csőben. Ha elégtelen a kenés (vagy nem megfelelő az ötvözetünk, esetleg túl gyors, vagy túl lassú a lövedék, túl nagy a nyomás), akkor a cső elkezd felólmozódni. Ez általában együtt jár kulcslyukazással, pontatlansággal is. Ha a felólmozódás elér egy bizonyos szintet, akkor megnőhet a nyomás, szélsőséges esetben fel is robbanthatjuk a fegyverünket, mivel egyre nehezebben “fér ki” a lövedékünk. Ha elkezdünk kísérletezni, akkor kísérjük figyelemmel a fegyver csövének állapotát pár lövésenként! Ha van megfelelő pontosságú mérlegünk, akkor a tisztított csövet megmérve, majd a lövések után újra megmérve, következtethetünk arra, hogy mennyi anyag is marad a csőben – ez persze nem csak ólom lehet. A különböző fegyverek különböző mértékben lehetnek erre érzékenyek. A poligon huzagolású csövek (Glock) például különösen érzékeny lehet az ilyesmire.
https://www.strobl.cz/en//lee-lube-size-kit-357-diameter-new_p536
A fentebb említett LEE Thumble Lube a legegyszerűbb megoldás, simán össze kell rázni a lövedékeket egy edényben egy kevés anyaggal. Ez felesleges helyeken is keni a lövedéket, azaz, ha nem törölgetjük le a lövedéket töltés után, akkor az orra is kenőanyagos marad, ami nem esztétikus, meg a szöszt, koszt is gyűjtheti. Extraként a szerszámainkat is összekeni töltés során.
Sok öntött lövedék rendelkezik kenőanyagnak készült horonnyal. Ezt megfelelő szerszámmal (préssel) lehet feltölteni, vagy van az úgynevezett pan lube módszer. Ekkor egy edényben megolvasztjuk a kenőanyagot, beleállítjuk a lövedékeket, majd nemes egyszerűséggel lefaragjuk a felesleget róluk. Hát, nagyobb mennyiségnél nem egy kellemes munka…
Sörösdoboz recycling és a powder coating
Ha a lövedékünk formája megengedi, akkor lehet rá gas checket rakni. Ez egy kör alakú fémlemez darab, amit a lövedék fenekére lehet megfelelő szerszámmal felapplikálni. Elsősorban nagyobb nyomásoknál van rá szükség, főleg puskalőszereknél. Gas checket készíthetünk házilag is sörösdobozokból, vagy hasonlóból:
Az egyre inkább elterjedő megoldás a szinterezés, angolul powder coating. Ehhez fontos a megfelelő festékpor beszerzése! Én az USA-ból rendeltem, a küldés sem olcsó, és persze meg is vámolták a csomagot, de nagyon kevés fogy belőle, némi túlzással egy életre elég egy aránylag kisebb mennyiség is:
http://castboolits.gunloads.com/showthread.php?252509-VS-Hi-Quality-Powdercoating-Powder-For-sale
A legtöbben ott szoktak elvérezni, hogy nem megfelelő minőségű festéket próbálnak meg használni. A fenti forrás kipróbált, nagyon korrekt az eladó.
Hogyan is működik? A festékporból – egy adag lövedék mellé – rakjunk egy kanálnyit egy műanyag, fedeles edénybe, aminek az alján az 5-ös anyagmegjelölés található. A zárt edényt pár percig alaposan összerázva a sztatikus elektromosság miatt a por fel fog tapadni az ólomra. A tapadást elősegíthetjük, ha airsoft BB-t rakunk az edénybe.
Ezután süssük a lövedékeket 200 Celsius fokon sütőben 15 percig! Igény esetén ismételjük a folyamatot második réteghez.
Megjegyzés: A felmelegítés miatt ekkor elveszhet a water quenchinggel nyert kis extra BHN (keménység). Esetleg megpróbálhatjuk a tepsiből vízbe dobni közvetlenül a magokat. Ezt nem próbáltam, nem tudom milyen hatása lesz a festékrétegre.
A lövedéken a fentiek hatására képződik egy festékréteg, aminek a tulajdonságai összevethetőek a galvanizált lövedékek bevonatával. A lövedék tehát ettől még puha marad, de megakadályozza az ólom kenődését a csőben, és szigetel. Ráadásként akármilyen színekben pompázhat a lövedékünk – ha nagyon szeretnénk, valószínűleg készíthetünk csillámporos, sötétben világítós, rózsaszín lövedéket is akár. (A lövedékszínezés haszna például a különféle töltetek, lövedéktömegek gyors megkülönböztetése lehet – A szerk.). A kész lövedék átmérője természetesen nagyobb lesz a “köpeny” miatt, hűlés után toljuk át a kaliberezőn, és készen is vagyunk.
A fenti “száraz” módszeren kívül létezik a “nedves” módszer, amikor a port acetonnal keverik, de olvastam olyat is, hogy valaki a lövedékeket előmelegíti, így jobban tapad rá a festékpor.
Ha meg akarunk győződni a megfelelő tapadásról, akkor egy kész lövedéket kalapáccsal üssünk laposra, ha nem pereg le közben róla a festék, akkor jók vagyunk.
Figyelem! A sütőt ezután inkább ne használjuk étel készítéséhez! Az adott sütőt inkább szabad téren, vagy az erkélyre kirakva használjuk ilyen célokra!
A hüvellyel finoman kell bánni
Az utolsó fontos faktor a hüvelyek előkészítése. Az öntött lövedékek általában puhák, finoman kell velük bánni. Egy nem megfelelően megtágított hüvely simán lekaliberezi, összenyomja a lövedékünket. Próbáljuk ki, hogy ültetés után szétütjük a lőszerünket, simán lehet, hogy a sok munkával kikalkulált, kialakított 357-es átmérőt meglepődve 353-354-nek mérjük ekkor!
FMJ lövedéknél ez nem igazán probléma, hiszen ott inkább a jóval keményebb lövedék formázza magához a hüvelyt. Ha galvanizált, szinterezett, esetleg ólomlövedékkel problémákat tapasztaltunk, akkor itt érdemes első körben vizsgálódni. A galvanizált lövedékről talán nem mindenki tudja: a réz réteget kémiai úton viszik fel az ólomra, ezért az jóval vékonyabb. A valódi rézköpenyes lövedéknél jellemzően a sokkal vastagabb, keményebb, magasabb olvadáspontú rézköpenybe öntik az ólmot. A galvanizált előnye (a szinterezetthez hasonlóan), hogy a lövedék fenekét is bevonja a köpeny, míg FMJ lövedéknél ez a rész nyitott, ezért minden lövésnél a lőporgázok közvetlenül érik az ólmot, minden lövésnél keletkezik némi ólomfelhő. Zárt térben tehát a galvanizált vagy szinterezett lövedék előnyösebb, csökken a potenciális ólomterhelésünk. Cserébe a lövedék puhább, érzékenyebb, de a pisztolykalibernél jellemző lőtávokon a pontosságon nem hiszem, hogy észrevehetően veszítenénk, persze ez is függhet a töltési metódustól, fegyvertől, stb.
Megemlíteném még, hogy fémre történő lövészetkor a galvanizált köpeny kevésbé verődik szanaszét. Szinterezett, vagy csupasz ólomnál még ennyiről sem beszélhetünk, míg a fémköpenyes lövedék akár centis szilánkokat is produkálhat!
A Lee hüvelynyak tágító matricája csak a hüvely szájat nyitja meg (flare). Ez tökéletes rézköpenyes lövedékekhez, de puhább lövedékek használata esetén érdemes lehet a hüvelyt megtágítani (expander). Erre alkalmas például: a Lyman Expander M matrica, de megfelelhet a Lee 38SW (nem 38 Special!) matricája is. Ezen kívül is találhatunk szerszámokat, én a NOE cég hüvelynyak tágítóját rendeltem meg az USA-ból:
https://noebulletmolds.com/site/product-category/expanders/expander-plug-pistol/
Ez elvileg a Lee univerzális hüvelyszáj tágítójához készült betét, de némi távtartó alkalmazásával, valamint a matrica tetején a záróelem cseréjével, a normál Lee készlet matricájával is használhatjuk. A záróelemet a negyedik matricán is található záróelemre kell cserélni, ami olcsón meg is rendelhető. Én így tettem:
https://en.strobl.cz/lee-seater-adjust-screw-cap-2/
A pontos méret, amire tágítani ideális, függ a lövedékünktől, de vigyázzunk, nehogy túltágítsuk a hüvelyt, mert ekkor a lövedék nem fog rendesen szorulni, és hátraülhet, ami balesethez vezet. Korábban utaltam rá ugye, hogy mini robbanásokkal dolgozunk igen közel az arcunkhoz – amihez a legtöbb embert gyengéd érzelmek fűzik… Magyarul jobb szeretnénk nem felrobbantani a fegyverünket. Ennek érdekében teszteljünk: egy kész lőszer hegyét nyomjuk neki a munkaasztalunknak, vagy egy darab deszkának – mérjünk előtte-utána teljes hosszt!
Megjegyzem még, hogy a hüvely anyagának erős megdolgozása megrövidítheti a hüvely élettartamát is.
Túlkrimpelés veszélye
A krimpelés 9×19-es kalibernél a hüvelyszáj visszaegyengetését jelenti, és csak ennyit! Ez a kaliber nem roll krimpelhető, mivel a lőszer a hüvelyszájon ül fel a töltényűrben. Ha extrém túlkrimpeljük a szájat, az egyrészt deformálja a lövedékünket, másrészt a lőszer előrébbcsúszhat a csőbe. Ha a lőszer ilyenkor elsül, akkor a hüvelyszáj nem tud tágulni (mivel nem a töltényűrben ütközött fel a megfelelő helyen), hanem a cső szűkebb átmérőjében van már. Lövéskor ebben az esetben felrobbanhat a fegyverünk. Legyen jó barátunk a tolómérő, és ellenőrizzük a méreteket! Tipikus kezdő hiba a túlkrimpelés, szabad szemmel nehéz érzékelni a megfelelő “mennyiségét”.
Ha nem rézköpenyes (FMJ) lövedéket használunk, akkor érdemes külön munkafolyamatban krimpelni. Ha egy lépésben krimpelünk az ültetéssel, akkor ez kissé megnyúzhatja a lövedéket. Másik előnye a külön munkafázisnak, hogy a Lee készletben a negyedik matrica nem csak krimpel, hanem ki is egyengeti egy karbid gyűrűvel az esetlegesen meggyötört hüvelyt. (Olvastam olyat is, hogy ez esetleg a lövedéket is leformázhatja kissé, nekem ezzel nem volt problémám, de biztos, ami biztos, érdemes szétütni 1-2 kész lőszert méretellenőrzéshez.) A selejtek számát ez a factory crimp matrica nagyban csökkentheti, de ettől függetlenül is: a kész lőszert mindig próbáljuk bele kaliberező mintába, vagy szedjük ki a fegyverünk csövét, és ellenőrizzük végig a készterméket. Ha nem pottyan szabadon a töltényűrbe a lőszer (“klang teszt” – ezt a hangot kell hallanunk), szorul, akkor menjen a selejtbe!
Öntőformák és tesztfegyverek
A kísérletezéseim során kétféle öntőformát használtam. LEE TL 356-124-TC (thumble lube forma) és LEE 356-125-2R formákat. A TC elvileg kényesebb, de ha megfelelő az ötvözetünk, ezzel lehet a leggyorsabban haladni lőszerkészítés során, amennyiben a thumble lube kenést választjuk. Én végül is a 125-2R formával haladtam tovább, és szintereztem a lövedékeket.
Korábban írtam, hogy a 9mm-es CZ-k híresek a szűkösségükről. Érdekes tapasztalat volt, hogy a CZ Scorpion EVO3-ba nem igazán passzol, pontosabban nagyon rövidre kellene ültetni a készített lőszert. Szóval végülis csak egy Glock 17-ből ejtettem meg a próbákat. Ebből a fegyverből a gyári ütőszegrugóval volt 1-2 csettem 50 lövésenként SB csappantyúkkal. Sokezer SB gyári lőszert ellőttem vele zéró hibával – soha egy csett, soha egy töltési-kivetési hiba. Úgy gondolom, azokat ugyanezzel a csappantyúval szerelhetik, szóval a csappantyúfészekben maradt kosz lehet talán az oka ennek, ami kissé pufferelheti a csappantyúra ható erőt. Vásároltam egy gyári erősebb ütőszegrugót, azzal nulla csettenésem volt sokszáz lövés alatt.
A Glock pisztolyok hatalmas előnye, hogy kiváló a supportja itthon is, extrém olcsón lehet hozzá kapni mindent, raktárról, például az említett rugót is: www.glockshop.hu
Azóta amúgy átálltam az ultrahangos tisztításra, ami aránylag jól kitisztítja a csappantyúfészket is, bár azért változó mennyire sikerül jól. Ultrahangos tisztítókat nagyon olcsón lehet kapni, vásárolhatunk hozzá direkt rézhüvelyhez való tisztítószereket, de én sima meleg vízbe rakok Ultra kézmosót és citromsavat. Meg vagyok elégedve az eredménnyel! Ajánlom ezt a módszert, már csak azért is, mert az asszony sem rak ki az utcára, ha esetleg a mosógépben próbálnánk lőszerhüvely mosásra vetemedni…
Summázat
A fentiek az én személyes tapasztalataim, más embernek, más fegyverrel, más szerszámokkal, más tapasztalatai lehetnek. Tisztában vagyok vele, hogy nem vizsgáltam meg a téma minden egyes pici részletét, nincs igazán kiforrott, tesztelt a technikám. Ennek magyarázata, hogy amikor végre sikerült működőképes lőszereket gyártanom, elpakoltam az összes szerszámomat, majd inkább berendeltem LOS lövedékeket, és inkább azzal készítettem a lőszereimet. Elkönyveltem magamban, hogy legyőztem a kihívást, de sokkal egyszerűbb így az élet
Összefoglalva tehát az én személyes tapasztalataimat, ami nem univerzális igazság. Mások más úton járva is eljuthatnak a számukra megfelelő lőszerhez:
- Aki nem élvezi a lövedék öntést önmagában, mint hobbit, az inkább vegyen gyári lövedékeket, töltsön azzal.
- Öntésnél figyeljünk a megfelelő ötvözetre.
- Használjunk jó minőségű festéket a szinterezéshez.
- A megfelelő méretre kaliberezzük a kész lövedéket, és vigyázzunk, hogy ne formázzuk le töltés során. Ellenőrizzük a méreteket néhány kész lőszer szétütésével.
- A hüvelyt megfelelően tágítsuk meg ennek érdekében, majd megfelelően krimpeljük vissza.
- A kész lőszeren ellenőrizzük, hogy nem tud-e a lövedék hátracsúszni: a lőszer hegyét nyomjuk neki a munkaasztalunknak, vagy egy darab deszkának – mérjünk előtte-utána.
- Inkább lassabb port használjunk.
- A lövedéket minél hosszabbra ültessük, ezzel is csökkentve a csúcsnyomást (recept szerinti minimál hossz fölött legyünk!).
- Kísérletezzük ki, a fegyverünk mivel működik jól, de egyszerre mindig csak egy dolgot változtassunk, és ha lehet, azt is fokozatosan.
- Mindig inkább kétszer mérjünk, mint hogy egyszer hibázzunk!
Egy remek youtube csatornát szeretnék még ajánlani, ahol rengeteg információhoz juthatunk, érthetően elmagyarázva:
https://www.youtube.com/user/FortuneCookie45LC
A lövedéköntők Mekkája:
https://castboolits.gunloads.com/
Zárásként pedig egy fotó az én „végleges” lőszeremről, valamint egy szóráskép 15 méterről. Azért rakom idézőjelbe a véglegest, mert azóta is gondolkodom időnként, mit lehetne másképp, jobban – gondolom ezzel más hobbiját szerető ember ugyanígy van. Tehát bár jelenleg inkább gyári lövedékkel töltök, de egyáltalán nincs kizárva, hogy előveszem újra a témát valamikor…
Nagy Ádám
