VÉLEMÉNYCIKK: Nyílt levél az MDLSz vezetőségéhez az amatőr sportlövők ellehetetlenítése kapcsán (Olvasói levél)

AI-generált karikatúra a témáról a www.fegyverforum.com oldalról

Az elmúlt 1 hét összes munkanapja nem volt elég ahhoz az MDLSz-nek arra, hogy válaszoljon a múlt héten feltett kérdéseinkre (lásd: https://www.kaliberinfo.hu/cikkek/kerdesek-az-mdlsz-hez-a-polgari-fegyvertartast-sulyosan-korlatozo-intezkedesei-kapcsan/ ) azzal kapcsolatban, hogy intézkedéseik gyakorlatilag ellehetetlenítették a széles tömegbázist jelentő amatőr sportlövőket és tovább nehezítették az új belépők életét. Ezzel szemben még rátettek egy lapáttal (lásd: https://www.kaliberinfo.hu/hirek/mdlsz-januartol-tovabb-szigoritanak-sportcelbol-lofegyverhez-csak-az-elversenyzok-juthatnak/ ) a következő “konszenzusos” határozatukkal, mely végképp teljesíthetetlen (sok megyében nincs is annyi verseny), csak az élversenyzőkre szabott feltételrendszert állított fel.

Ezzel szemben több olvasói levél érkezett szerkesztőségünkhöz is ezzel kapcsolatban, ezek közül fogunk néhányat megjelentetni, érdemes elgondolkozni a bennük  foglaltakon! A levelet változtatás nélkül közöljük.

(A szerk.)

 

“Tisztelt MDLSz elnökség!

Nincs és nem is volt MDLSz rajtengedélyem, de a szolidaritás és az elemi emberi jóérzés arra kötelez, hogy felszólaljak sportlövész és fegyvertartó társaim – valamint mindazok, akik sportlövésszé és fegyvertartóvá kívánnak válni -, érdekében.

 

Nekem érdekem az, hogy egy lövészcentrikusan működő MDLSz lövészcentrikus működésre kényszerítse az MSSz-t (és fordítva), azáltal, hogy a választási lehetőséggel versenyhelyzetet teremt. Tisztában vagyok azzal, hogy magas pozícióba kerülve az ember lelkiismerete rendkívül könnyen elalszik, és könnyen megfeledkezik arról, hogy kiknek az érdekvédelmét és szolgálatát vállalta. Akik valójában nem az egyesületek, hanem azok tagjai: hús-vér emberek, egyenként névvel megnevezhető lövészek. (“Egy halmaz részhalmazának minden eleme a halmaznak is az eleme” – ahogy a matematikusok ezt gyönyörűen megfogalmazták.) Bármiféle monopólium és kartellezés a mi érdekeinket sérti.

 

Önök és én is tisztában vagyunk a magyarországi fegyverjogi környezettel.

 

Jogalkotók több évtizedet átfogóan működő nemzedékeinek a fejébe kellene belelátnunk, de nem látunk. A trend világos: a jogalkotók egy részét nem érdekli a polgári fegyvertartás ügye, a másik része pedig a lehetőségek adta legteljesebb mértékben korlátozni akarja, és ebből nem hajlandó engedni. Valódi kompromisszumot nem lehet velük kötni, mert mindig újabb követelésekkel fognak előállni. Jelen helyzetben nem tudják egy tollvonással betiltani a polgári fegyvertartást, mert még a társadalom eziránt közömbös része is feltenné a kérdést: “Erre miért van szükség?”
Ami jelenleg eszközként maradt számukra, az az, hogy a fegyvertartást olyan szinten terhelik költségekkel és adminisztratív nyűgökkel, hogy minél több embernek elmenjen tőle a kedve. Ennek a tevékenységnek egy részét pedig kiszervezik az országos sportszövetségekhez egy kis darabka hatalomért cserébe, amin azok kapva kapnak.

 

Pedig ezt a kis darabka hatalmat helyesen, azaz a lövészek javára is lehetne használni.

 

Például a magyar fegyverjog több évtizede nem ismeri a fegyvergyűjtést és a szabadidős lövészetet. Pontosabban: nem ismeri el. Két megoldási lehetőség van: vadász lesz valaki, vagy sportlövő. Az MSSz-ben van olyan magas szintű tisztségviselő, aki igaz, hogy zárt körben, de a fülem hallatára többször is világosan kijelentette, hogy saját hatáskörében ahogy és amennyire tudja, feladatának érzi, hogy megoldást kínáljon erre. Példaértékű a hozzáállása, és a magyar közállapotokat minősíti, hogy óvatosságból jobb, ha nem írom le a nevét, és beazonosíthatóvá sem teszem.

 

Mindenki abban hihet, amiben akar, de a jelenlegi tudásunk szerint az a biztos, hogy egyetlen egy szem életünk van, és csak ezzel gazdálkodhatunk, hogy boldogságra törekedjünk és boldogok legyünk. “Ha a csónakoddal átviszel valakit a másik partra, te is átjutsz.” Emberek vagyunk: ha nem kerül semmibe – vagy szinte semmibe -, akkor segítsük egymást!

 

Sziklaszilárd meggyőződésem: akinek érdekképviselet és érdekvédelem(! – hangsúlyozottan ismétlem: védelem!) a feladata – különösen, ha önként vállalt feladata -, annak a felhatalmazása semmi olyasmire nem terjed ki, ami a képviseltjei érdekeit sérti. A képviseleti demokrácia elve erre nem – erre sem – ad felmentést. Ez egyszerű elemi etikai egyszeregy.

 

Mindig lesznek olyanok, akik gyűlölik a fegyvereket, mindig lesznek olyanok, akik gyűlölik a fegyvertartókat, mindig lesz képviselőjük a hatalomban, és mindig lesz olyan közelmúltbeli esemény, amire hivatkozhatnak. Pontosan ezért politikai és hatósági nyomásgyakorlásra hivatkozni bármiféle konkrétum nélkül egyszerű mellébeszélés.

Ha tudatosan nem is, de ösztönösen mindenki tudja: a sikeres nyomásgyakorlás első lépése a célpont elszigetelése a segítségtől. Aki a színfalak mögött akar alkudozni, az minden egyes alkalommal meg fog fizetni ezért a kísérletéért, és csak visszavonulni, feladni és veszíteni fog. Bármiféle nyomásgyakorlás – most már leírom szépítés nélkül: zsarolás – esetén az egyetlen esély a sikerre azonnal kiállni a tagság, a sportlövészek, a fegyvertartók és a jóindulatot tanúsítók nyilvánossága elé, és tájékoztatni kell őket – minket -, hogy mi történt.

 

Ennek tükrében az MDLSz 2026.11.11/01. és 2026.11.16/01. számú elnökségi határozatainak – valamint (ha már témánál vagyunk) a 2021.09.08./02. számú elnökségi határozatának – elfogadhatatlansága nyilvánvaló.

 

Tisztelettel és sportbarátsággal, Porkoláb Péter”

 

(A szerző aktív sportlövő, lövészetvezető és vadász.)

Adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás