Hangtompító alapismeretek

Gonosz holmik vagy hasznos kiegészítők?

 

 A lőfegyvereknél is több negatív képzet él a hangtompítókkal kapcsolatosan. Ez jórészt a bűnözőkkel való összekapcsolásból és az akciófilmek általi hibás bemutatásokból adódik, így manapság a hangtompítókat rejtélyes és gonosz dolgoknak szokás tekinteni. Pedig egyik sem. Cikkünk néhány alapvető tudnivalót kíván összefoglalni ezekkel az eszközökkel kapcsolatosan.

 

Nyelvi finomságok

 

Először is, a hangtompítók nem szüntetik meg tökéletesen a torkolatdörejt. James Bond Waltherjének “putty-putty” hangja csupán fikció. Az angolszász szakírók gyakran panaszkodnak is rá, hogy az angol köznapi “silencer” (elcsendesítő) kifejezés alapvetően helytelen, és a “supressor”-ral kellene helyettesíteni. Ennek értelme a pontosabb magyar hangtompítóéhoz áll közelebb.

Mindaddig, míg lőfegyverek lőszerei explozív töltetet használnak a lövedék gyorsítására egy csövön keresztül, a lőporgázok energiája mindig fog hangjelenséget okozni, mikor a lövedék elhagyja a csőtorkolatot.

A hangtompítók lényege, hogy – a pontosság csökkentése nélkül – redukálják valamilyen mértékig ezt a hangot, annak érdekében, hogy más emberek, vagy állatok ne ismerjék fel, vagy ne tudják azonosítani a lövő pozícióját. Illetve annak érdekében, hogy a sportlövő vagy vadász, esetleg a fegyveres szerv tagja hallásvédelem nélkül tevékenykedhessen – saját egészsége veszélyeztetése nélkül.

 

Egy kis fizika

 

A hangtompítók működésének megértéséhez szükséges némi fizikai alapismeret. A hang nem más, mint energia terjedése hullámok formájában valamely közegben.

Egy lőfegyver működése során több alapvető hangforrás is fellép. Az első az elsütőszerkezet működéséből adódó mechanikus zaj. Ez nagyon változó mértékű lehet. Egy forgó-tolózáras puska ütőszegének előrecsapása jelentéktelen zajjal jár. Ugyanakkor egy nyitott záras géppisztoly, például egy UZI elsütésekor a súlyos zártömb rávágódása a tárban levő töltényre, annak kitolása, és csőbe lökése borzasztóan hangos folyamat. Ezért aztán a legjobb hangtompítós fegyverek a merev reteszelésű ismétlők, vagy az olyan öntöltők, ahol a zármozgás kikapcsolható, és a fegyver kézi erővel működtethető olyankor. Erre jó példa a Smith and Wesson M39 bázisú Hush Puppy pisztoly, melyet a US Navy Seal katonák alkalmaztak Vietnamban.

A következő hangforrás a kiterjedő, turbulensen áramló lőporgázokból, azok csőelhagyásából adódik. Végül a hangsebesség feletti lövedékeket követő hangrobbanási kúppal is számolni kell (a hangsebesség 25 celsiuson, tengerszinten kb. 330-340 m/s). A lövedék repülésekor a levegővel való súrlódásból létrejövő hang a többihez képest elhanyagolható.

 

A csőtorkolatnál kell megfogni

 

Mivel a legfontosabb hangforrás a csőtorkolatnál leledzik, a hangtompítót jellemzően oda szerelik fel. Természetesen léteznek speciális fegyverek, melyeknél a csőszerkezet integrált része a hangtompító, és az a lőfegyvercső körül helyezkedik el, ezek leginkább gyári konstrukciók, de ügyes fegyvermesterek is készítenek ilyeneket. Ilyenre példa a Heckler und Koch MP5SD, vagy az USA-ban kapható Ruger Mark II integrált hangtompítós csövek, esetleg az OSS és más titkos szervezetek által a második világháború során bevetett High Standard .22 LR pisztolyok.

Sokkal gyakoribb azonban, hogy a csőtorkolat menetes (pl. HK Mk. 23), vagy oda a hangtompítót bajonettzárral lehet rögzíteni (HK MP5). Sokkal érdekesebb azonban, hogy magát a hangtompítót milyen műszaki kialakításokkal valósítják meg.

 

Konstrukciós változatok

 

Aki valóban érdeklődik az gyorsan találhat számos történelmi vagy modern hangtompító-tervet a brit, amerikai vagy egyéb szabadalmi hivatalokban.

A legalapvetőbb és leghagyományosabb felépítés esetében furattal ellátott, egymástól rögzített távolságban elhelyezett fémlapokkal osztják fel kisebb kamrákra a hangtompító acél vagy alumínium testét. Ideális esetben a csőtorkolat után közvetlenül egy tágulási kamrának kell következni, mely a gázok mozgási energiájának nagy részét felemészti. Nagyon fontos szabály, hogy az osztólemezeket pontosan kell méretezni és központosan elhelyezni, furatuknak pedig csak kicsit szabad nagyobbnak lenni, mint maga a lövedékátmérő. A lövedék repülése közben nem érintheti a lemezeket. A lemezek anyaga is lényeges lehet. Ha a lövedék hangsebesség feletti, akkor a lemezeket kemény anyagból (acélötvözetek) célszerű készíteni, különben a nagysebességű lőporgázok deformálhatják őket, vagy megnagyobbítják a furatokat.

További eljárás a fenti egyszerű hangtompítók hatásfokának növelésére a gumi, vagy szintetikus szövet anyagú betétek elhelyezése a hangtompítótestbe. Ezek a főbb részeket elválasztó pontokra építendők be, de legalább a csőtorkolat után, és a hangtompító kilépő furata elé. Az első lövés szakítja át ezeket a rugalmas betéteket, és mivel némileg öntömítők, a lőporgázok sokkal több energiát vesztenek az ezeken való áthaladás során, mint az egyszerű perforált lapok között áramolva. Természetesen azonban, habár a betétekkel való mechanikus érintkezés időtartama milliszekundumokban is alig mérhető, a rajtuk áthaladó lövedék veszíthet pontosságából repülése során.

Ez azonban nem komoly szempont, ha a kérdéses lőfegyver egy pisztoly, melyet csak rövid távon vetnek be. A .22-es Beretta-alapú hangtompítós fegyverrendszer, melyet az izraeli titkos ügynökök használtak a müncheni olimpián történt terrortámadások megbosszulására tipikusan ilyen fegyverek voltak.

Egy másik verzió, hogy a csövet meghosszabbítják, és furatokat vágnak bele, mely szakaszt aztán ismét egy hengeres tartállyal vesznek körbe. gyakran csőhosszabbítás és a hangtompító fala közé lazán elhelyezett töltőanyagot helyeznek, mint például az acélszövet, vagy tűzállű szövetszálak. Ez ismét két okból történik, lelassítani a kilépő gázokat és energiájukat hővé alakítani, majd elvezetni.

 

Komplexebb megoldások

 

Az bemutatott alapvető konstrukciókon túl igazán már csak a fantázia és alkotókészség szab határt a hangtompító-rendszerek változatainak. Az utóbbi években mind több speciális rendvédelmi egység és katonai különleges osztag fedezte fel újra a hangtompítók alkalmazásában rejlő lehetőségeket, előnyöket. Számos fantasztikus design született és vált ismerté, noha sok szigorúan őrzött titkot képez még mindig.

Ezek közt az új hangtompítók között számos komplex és még esztétikailag is kellemes terelőlap-felépítést találni. Minden esetben azonos a cél: minél gyorsabban lelassítani a lőporgázok mozgását.

A legfejlettebb modellek esetében bonyolult rezgő rendszereket találunk, melyeket úgy konstruáltak, hangoltak, hogy a fellépő hangrezgések kioltsák egymást. Ezeket “out-of-phase” hangtompítóknak hívják.

Másik régi, de egyszerű ötlet, hogy a hangtompító üreges részeit részben feltöltik valamilyen hőálló nehézolajjal, vagy zsírral (szükség esetén vizet is alkalmaznak). Ezek sokkal gyorsabban nyelik el a hangot, mint az egyszerű levegő, ás a hőt is igen gyorsan elvezetik. Ennek a verziónak negatívuma azonban, hogy a hangtompító teljesítménye hamar leromlik, ahogy a folyékony hűtőközeg felhevül és elkoszolódik a szilárd égéstermékektől.  Ekkor a hangtompítót kell cserélni, vagy a folyadékot kicserélni frissre. Megjegyzendő azonban, hogy a klasszikus száraz konstrukciók is gyakran eltömődnek a szennyeződésektől. Ekkor a hangtompítót szét kell szerelni és megtisztítani. Azonban gyakran a hangtompító nem szétszerelhető, ekkor tisztítóolajjal kell átöblíteni.

 

Szovjet csoda

 

Az egyetlen sorozatban gyártott lőfegyver, melyhez nem szükséges hangtompító, mégis lőporgázok szolgáltatják a lövedék kilövéséhez szükséges energiát, a szovjet PSzSz (Pisztolet Szpecialnyij Szamozarjadnij – Speciális Öntöltő Pisztoly).

Ennél, a jó orosz szokásnak megfelelően, radikálisan újszerű megközelítést alkalmaztak a probléma megoldására, ez pedig magában a lőszerben rejlik. A 7,62×41 mm SzP-4 lőszer hosszabb a szokásosnál, és a lövedéket egy tömített dugattyú löki ki a hüvelyből. A vaskos hüvelyből tehát nem távozik el lőporgáz a lövés során, így nincs, ami torkolatdörejt okozzon.

 

Egyéb szempontok

 

A hollywood-i filmek tipikus hibája volt a korábbi évtizedekben a hangtompítóval ellátott revolverek szerepletetése. Holott bárki, aki csak egy kicsit is tisztában van a revolverek működésével az tudja, hogy a csőfar-dob hézagon a lőporgázoknak egy része mindig kikerül a szabadba.

Ha mégis ragaszkodik valaki a revolver hangjának jelentős tompításához, akkor olyan ritka konstrukciót kell választani, mint a szovjet-orosz Nagant. Annál ugyanis a dobból kilógó hüvelyszáj a kakas megfeszítésekor előrenyomott dobból beér a csőfarba, és lövéskor teljes a gáztömítés. Ehhez hasonló egyedi készítésű hangtompítós revolverek igen kis számban előfordulnak az Egyesült Államokban is.

A következő szokatlan fegyverkategória a hangtompítós sörétes fegyvereké. Ezek azon az elven működhetnek, hogy a modern sörétes lőszerekben a sörétoszlopot teljesen magába foglaló műanyag sörétkosár fogja egybe, így a tömítettségi viszonyok hozzámérhetőek az egyetlen, kaliberes lövedékkel működő fegyverekéhez.

Hasonlóan sokszor nem veszik figyelembe azt az egyszerű tényt, hogy a nagy teljesítményű öntöltő pisztolyok jelentős része nem hangtompítható úgy, hogy a megbízható működésük megmaradjon. Mióta a huszadik század elején John Moses Browning feltalálta a rövid csőhátrasiklásos billenő csöves zárolási rendszert, a legtöbb hadi/szolgálati pisztoly ezen az elven üzemel. A működéshez ezeknél a fegyvereknél a csőnek hátrafele kell mozogni, majd lebillenni. Ha például egy Browning HiPoweren a hangtompító túl súlyos, akkor a lebillenés nem fog végbemenni, a fegyver elakad. Ha kézzel működtetjük minden lövésnél, akkor járható ez az út is. Ha azonban a mechanikus zaj nem szempont, de szükség van a nagyobb tűzerőre, akkor merev csövű pisztolymodellt célszerű választani, mint például a népszerű Walther PPK, vagy a speciálisan kialakított HK P7.

A következő fontos szempont az irányzékok kérdése. Ne feledjük, ha a cső elé egy vaskos fémhengert teszünk, akkor jó eséllyel ki fogja takarni az irányzóvonalat. Számos utólagosan kialakított hangtompítós fegyveren tehát az irányzékokat is cserélni kell magasabbakra, mint például az amerikai fegyveres erők M9-es Berettáinál, ha hangtompítóval használják őket.

Másik megoldás erre, ha maga a hangtompító excentrikus, főtömege a csőtengelyvonal alá esik, így az irányzásnak sem áll útjában. Ez esetben viszont számolni kell azzal is, hogy a hangtompítóra, és a benne repülő lövedékre ható erők sem szimmetrikusak. A lőporgázok az aszimmetrikusan eléjük kerülő terelőlemezeken másodlagos hullámokat kelthetnek, ez pedig kedvezőtlenül hathat a lövedék külballisztikájára.

 

A lövedék sebessége

 

A hangsebesség feletti lövedéksebesség kérdése is számottevő probléma. A múltban, mikor a hangtompított 9 mm Luger kaliberű fegyverek igazán népszerűek voltak a SWAT-jellegű és különleges katonai egységek körében, legtöbbször olyan lőszert választottak, melynek nehéz lövedéke eleve a hangsebesség alatt hagyná el a fegyvert. A másik megoldás olyan hangtompítót építeni, mely nemcsak a lőporgázok sebességét csökkenti le, hanem magáét a lövedékét is, mire az kilép a hangtompítóból.

A nagykaliberű puskák hangjának tompítása az utóbbi évtizedben került előtérbe, itt azonban a hangsebesség alá való csökkentés nem olyan fontos. Amennyiben nagy lőtávolságra tüzelnek, úgy elég a torkolatdörejt tompítani. Ennek oka a hangrobbanás hullámainak késleltetett jellege.  A lövedék után képződő hangkúp hasonló a vízen úszó csónak által vetett hullámokhoz, tehát csak azután hallható, ha a lövedék már becsapódott a célba. (Feltételezve, hogy a lövedék pályája során végig hangsebesség felett mozog).

A jelenség eredményeképpen, ha az első lövés nem is talált, a célszemélyek csak a lövedék elhaladását hallják, és így hangtompított fegyver irányát nem tudják behatárolni.

Emiatt találkozni manapság olyan hangtompító-fejlesztésekkel, melyeket akár a rendkívül nagy teljesítményű .50 Browning lőszerrel való üzemelésre terveznek.

A mesterlövész számára előny a jelentősen lecsökkenő torkolatdörej és torkolattűz, mely harcászatilag nagy előny, illetve egyes hangtompítók még pontosabbá is teszik a fegyvert, segítve a lövedék repülésének stabilitását a gázok utóhatásának zónájában.

 

Csináld magad mozgalom

 

Azonban nem kellenek fegyvermérnöki ismeretek egy hangtompító elkészítéséhez. Számos, a témában született (az USA-ból rendelhető) szakkönyv ad tanácsot az ilyen szerkezetek házilagos elkészítéséhez. Ezek anyaga akár egyszerű üdítős műanyag flakon és egyéb háztartási hulladék is lehet, no persze korántsem tartós használatra.

Ugyanakkor számos brit cég is gyárt műanyagtestű hangtompítókat (jellemzően .22 LR kaliberhez). De még egy, a csőtorkolat elé rakott kispárna is lefoghatja a hangot – végre valami, amiben Hollywood nem téved.

(Ki kell hangsúlyozni, hogy a hatályos magyar jogszabályok alapján a “hangtompító: lőfegyver torkolatdörejének csökkentésére szolgáló, a fegyvercsőre vagy annak torkolatára felszerelhető eszköz” gyártása, megszerzése és tartása engedélyköteles. Más kérdés, hogy vajon milyen indokkal, milyen tartási célra adnak engedélyt rá. Gyakorlatilag semmilyennel.

Ami viszont bizonyos: a nem lőfegyverre (tehát például 7,5 J alatti légfegyverre) való hangtompító szabadon tartható. – A szerk.)

 

A feltaláló és a találmány

 

Hiram Maxim, a géppuska feltalálója alkotta meg az első hangtompítót is, éppen 100 évvel ezelőtt. Az utóbbi évszázad alatt a technológia keveset fejlődött Manapság azonban a hangtompítók új korszakba léptek, igen hatékonyak és tartósak. Ez jó hír azon sportlövőknek és vadászoknak, akik olyan országokban élnek, ahol a kormányzat nem retteg betegesen fegyverrel rendelkező polgáraitól. Az USA-ban például az államok többségében a büntetlen előéletű, pszichikailag egészséges kérelmező, ha a regisztrációs adót befizeti, nyugodtan tarthat hangtompítót is. Még az Egyesült Királyságban is tartható ilyen eszköz, és kártékony rágcsálók irtására közkedvelt a vadászok körében.

Mindazonáltal a fő ok a hangtompító-technológia terjedése és gyors fejlődése mögött, hogy a rendvédelmi szervek és fegyveres erők rájöttek, hogy célszerű alkalmazni ezeket. A hátrarúgás csökken, a torkolatdörej és -tűz szinte megszűnik. Aminek eredményeképpen az egységek tagjai közti kommunikáció könnyebbé válik, a környezetből érkező információk feldolgozása könnyebb, zavartalanabb, sötétben harcolni egyszerűbb, és nem kell a halláskárosodás veszélyével sem számolni. Esetleg még könnyebb is megkülönböztetni a jófiúkat a rosszaktól. Minden azt támasztja tehát alá, hogy szeressük a hangtompítót, ne pedig féljünk tőle!

 

Gorka Sebestyén

 

—

 

A www.9mm.hu fórum tagjának, Hunservnek hozzáfűzése a mozgócsöves fegyverekre szerelhető, azok megbízható működését elősegítő belső impulzusnövelő rugós egységgel szerelt hangtompítókról (Nielsen/Recoil Booster/Impulse Barrel):

 

A hangtompító és a cső között nincs fix kapcsolat.
A csőre csatlakozó elemet tekinthetjük úgy, mint egy hosszában kifúrt bordázott dugattyút. Ezen dugattyú és a tompító testtel csatlakozó gyűrű között feszül egy rugó (melynek hangolása kritikus a megbízható öntöltő működés szempontjából)
A gyűrű a csőtengellyel párhuzamosan, a dugattyú mentén el tud mozdulni.
A hangtompító vonatkoztatási rendszeréből szemlélve a működés lényege:
A hangtompító első kamrájába kerülő lőporgázok a dugattyút (és a rá erősített fegyvercsövet) hátralökik, ezzel megoldva a kireteszeléshez szükséges hátramozdulást.
Természetesen a valóságban ilyenkor a hangtompító is elmozdul, méghozzá előre, ennek mértéke a tömegétől függ. Ezért is kritikus a rugó hangolása konkrét fegyverhez, a mozgó tömegekhez (hangtompító test valamint a cső és a szán).

Tapasztalatok szerint egy jól hangolt hangtompítóval 100%-os a fegyverek megbízhatósága, sőt, gyengébb lőszerekkel is jól működnek, amikkel hangtompító nélkül nem volna megbízható ugyanaz a fegyver.
Viszont a lövés dinamikája megváltozik, kissé olyan érzés, mintha egy hosszú rezgő műanyag virsli lenne a fegyveren, ami “lobog”. A megszokott felcsapó erő kisebb lesz, de csőretöltéskor a hangtompító-dugattyú visszazárás miatt enyhe, de határozott lerántó erő is érezhető.

Jútyúb videó 1 – animációval
Jútyúb video 2