CZ75 Tactical Sports – – Második nekifutás

Csináljuk masszívabbra!

A tervezők előtt valószínűleg ez a jelszó lebeghetett. Az eredeti CZ75 ST IPSC-vel a versenyzők beszámolói szerint a következő problémák merültek fel az igen magas leadott lövésszámok mellett: a szán elülső, cső alatti része (a helyretoló rugó helye) megrepedhetett két oldalt. A CZ75-ösök időnként kötelező szánakasztó törése sem volt kizárva, ráadásul a szán hátramozgása közben gyakran okozott felverődéseket a tokon. A megnövekedett igénybevétel miatt az alumíniumból készült mikrométeres LPA-irányzékok időről időre leválhattak, hernyócsavarjai kilazultak.
Az első problémára nyilvánvaló a megoldás, a szán eleje sokkal vaskosabb lett, a helyretoló rugó elülső része körüli szánrész átmenete nem szögletes, hanem lekerekített lett ? talán így jobban oszlanak el az erők, nincs nyilvánvalóan feszültséggyűjtő pont.
A tokra ható erők csökkentése érdekében egy számomra eléggé felemásnak tűnő megoldást választottak. A helyretoló rugó félhosszúságú vezetőrúdja ugyanis műanyagból készült, végén egy kis műanyag pufferral. A fegyver gazdája szerint több, mint 700 lövés volt ezzel a fegyverben, mikor teszteltük, a kis műanyag mütyürön azonban csak némi bemaródás, deformáció látható.
A fegyver tulajdonosának beszámolója szerint fém helyretoló vezetőrúddal és puffer nélkül határozottan érezhető volt a keményebb visszalökés, és a szán felütközése fémes hangot hallatott.
De azért bennem erősen dolgozik a kisördög, már ami a várható élettartamot illeti, hiszen már csak az időnként szét- és összeszerelés kapcsán is nyomorgatja az ember az említett alkatrészt. A szánakasztóra ható erők persze így is érdekesek lehetnek, hiszen talán nem puszta jóindulatból adnak a fegyverhez 5 db ilyen alkatrészt. (A tulajdonos tapasztalatai szerint a leadott lövésszám alatt nem kellett ezt az alkatrészt cserélni.) A pótszánakasztók közül több olyan kialakítású, hogy effektíve szánakasztási funkcióval nem bír, mert sok sportlövő nem kedveli azt.
A fogyó alkatrészek könnyű pótlását segíti, hogy több hüvelyvonó karmot és hozzá való rugót is adnak alapáron a fegyverhez.
Az irányzék megoldása azonban határozottan szívet melengető, akár az oroszoktól is származhatott volna, merthogy a primitívbe hajló hatékonyság ott az uralkodó tervezési elv. A korábbi állítható nézőke helyére egy hatalmas,
L alakú, fix ?vasdarab? került, mely csavarral van rögzítve a szánra. Ennek a szétverhetetlenségen kívül van még egy óriási előnye. A CZ75 ? amúgy kiváló konstrukciót jelentő ? tokon belül vezetett szánja miatt a felhúzó recézések alacsonyak, ami például izzadt, vagy koszos kézzel való csőre töltésnél, akadályelhárításnál okozhat gondokat. Itt azonban elég az L alakú irányzék kiemelkedő szárát bal kéz mutatóujjal megfogni és jobb kézzel ?alátolni? a tokot, és máris könnyedén mozgattuk a szánt. A megfelelően magasított célgömböt keresztirányú stift rögzíti a szánhoz.
Az előző modellhez képest változás még a rövidebb cső 136 mm vs. az új 134,5 mm. A cső adogatópályája az új fegyveren meredekebb, és mégis az előzőnél volt több csőre töltési hiba. 16 db fért a régi tárba, míg az új pisztolyéba egyel több fér, más lett az adogatótömb, és az utolsó töltények betárazása is könnyebbé vált.

Sportos jellemzők

A CZ75 Tactical Sports (hmm, szó szerinti fordításban ez annyit tesz: ?harcászati sportok?, ami erősen vicces, minden bizonnyal a nagyhatalmú marketingesek újabb túlkapásáról van szó) neve ellenére ízig-vérig szituációs lövő sportpisztoly.
A dobozméreteket szinte teljesen kihasználó standard kategóriás IPSC-pisztoly talán legjobb része a sport-elsütő-szerkezet. Ennek szinte egyenes, műanyagból készült elsütőbillentyűjét illetően annak sütés előtti és utáni (túlhúzása) útja is állítható. A mi tesztfegyverünkön mindkét érték gyakorlatilag nulla volt, ami elképesztően jó, és már szinte veszélyesen könnyű és gyors sütést eredményez. Maga a kakas is könnyebb kialakítású a standard szolgálati/önvédelmi CZ75-ösénél. A szánakasztó mellett a CZ75-ösnek van még egy pontja, amit a röpke 30 éves, sikeres pályafutás alatt sem sikerült tökéletessé tenni. Ez pedig a kakas ?biztonsági? állása, melyből a sportosított elsütőszerkezetek esetében az elsütőbillentyű meghúzásakor a kakas előrecsap. Tehát mégsem biztonsági, hanem bizonytalansági félállás, bár arra nagyon kicsi az esély, hogy innen a kakas sütést produkáljon.
A sportossághoz tartozik a megnövelt tárkioldó gomb és a kétkezes tokbiztosító kar, illetve a műanyagból készült tártölcsér (ez is lehetne fém). Az egyébként jó fogású, bár kissé vaskos markolat fa markolathéjakkal rendelkezik, melyek kétségkívül szépek, de fenntartom azt a véleményem, hogy egy sokat használt sportfegyverre inkább a jól tapadó és strapabíró gumi való. A markolat elülső és hátsó részén recézések találhatóak, melyek erősen lekerekítettek, jól láthatóan a tok eredeti öntőformájából származnak, nem utólag marták őket oda.
Az előző változathoz képest jól látható külsőbeli eltérés, hogy a vaskos tok elején két könnyítő lelapolás található, ami azonban semmit nem ront a kellemes orrnehézségen.
A külsőbeli eltérések legfontosabb pontja, hogy a tok valami igazán elképesztő ?bilizománcot? kapott felületkezelésként. Erről nekem a 80-as évek hazai metálbandáinak ?PVC-bőrdzsekijei? jutottak eszembe, de biztos akad, akinek ez tetszik. A szán viszont kifejezetten szép, kékített (kémiai) felületkezelést kapott, nem a normál CZ?75-ök többségén megtalálható mattfekete, műanyag alapút. A szán belsején azért látni némi gépnyomot, ami ebben az árkategóriában nem kifejezetten zavaró, ennél fontosabb, hogy a tok és a szán illeszkedése példásnak tekinthető.

Változatok

A CZ75 Tactical Sports 9 mm Luger (Minor) és .40 Smith and Wesson (Major) kaliberben készül, a tárkapacitás igazán figyelemreméltó, 20 és 17 darab. A korábbi verzióval ellentétben nem készítenek Modified-kategóriába tartozó, kompenzátoros változatot ebből a típusból. Az idei IWA-n viszont bemutattak egy .22 LR kaliberre átalakító szettet hozzá, mely a közismert Kadethez hasonló, de nagyobb méretű. A kiemelkedően jó sütést és fix csövet figyelembe véve ez akár kis kaliberű sportpisztolyként is megállhatná a helyét.

Általános technikai
jellemzők

A fegyver az erős lőszerekből adódóan ? csakúgy, mint a többi CZ75 ? rövid csőhátrasiklásos reteszeléssel bír. A cső töltényűri része előtt levő 2 db reteszelőborda kapcsolódik a szán belső részén levő megfelelő kimunkálásokba. A cső lebillenését, ezzel a kireteszelés vezérlését a csőszakállban levő ívelt, zárt kényszerpályába kacsolódó szánakasztó tengely végzi.
A fegyver teljesen acélépítésű, a lőfegyvercső hagyományos huzagolású, így köpenyetlen ólomlövedék is használható benne. A pisztoly elsütőszerkezete az alap szolgálati/önvédelmi kivitelétől eltérően nem DA/SA, hanem csak single action, revolverezés nélkül. A lágyabb sütés és rövidebb sütési út érdekében a B-változatokon levő passzív ütőszeg-biztosítást ez esetben elhagyták.

Pontosan és gyorsan
lőhető

A tesztelt pisztoly .40 Smith and Wesson kaliberű volt. A markolat némileg vastagabb a normál CZ75-ösökénél, azonban jó fogású, és a csak single action elsütőszerkezet miatt az átlagos kézmérethez pont jó helyre esik az elsütőbillentyű, illetve a többi kezelőszerv, csak a szánakasztóhoz kell egy kicsit nyújtózkodni, fogást váltani.
A brutális méretű fix nézőke és a magas célgömb igen jó képet ad, gyors lövésekhez is kifejezetten jó.
A sütés pedig szinte már ijesztően könnyű és rövid, mérés nélkül is biztos vagyok benne, hogy a pontlövő szabályoknak nem felelne meg, csak ha keményebb lenne. Itt aztán fokozottan fontos, hogy csak akkor tegyük a sátorvason belülre ujjunkat, ha az irányzékok a célon vannak. Magam is lőttem ki egy jó szórásképből 5?8 centire, mert az irányzékok rendezése közben elbambulva az elsütőbillentyűre helyeztem az ujjam.
A pisztoly 25 méteres szórása (MFS FMJ-FP ?practical? lőszerrel) sok sportrevolvernek is becsületére válhatna, hiszen 5 lövésből a legjobb négy szórása többször is 3?4 centin belül volt. Mindezt úgy, hogy a .40 SW lőszert nem a legpontosabbak közt tartják számon. Ami kicsit zavaróbb, hogy a pontlövészetre belőtt fegyverektől eltérően nem a fekete alá egy kicsivel, hanem a pontra kellett célozni a találathoz.
A pisztoly az igen nagy tömegének és orrnehézségének köszönhetően nagyon nyugodtan viselkedett, csekély hátrarúgást mutatott, így igen gyorsan lehetett lőni vele. Jól példázza ezt, amikor az erősen kevéssé tipikus 25 méteres távról 5 lövést kevesebb, mint másfél másodperc alatt adtam le, mégis 3 közülük a 8-a lapon landolt.
A pisztollyal annyi probléma volt mindösszesen, hogy a fotózáshoz csontszárazra törölt fegyverből, közvetlenül a leolajozás utáni első 5 lövésből volt két csőre töltési akadály. Ekkor a lövedék kiékelődött az adogatópályán. A kivett töltényeknél világosan látszott, hogy azok lövedéke kb. 2 millimétert visszacsúszott a hüvelybe. Ezt tehát nem is biztos, hogy a fegyver, talán inkább a lőszer számlájára lehet írni ? mindenestre később egyáltalán nem ismétlődött meg a jelenség.

Inkább a kilences?

A .40 Smith and Wesson kaliberű CZ75 Tactical Sports tudása számunkra kifejezetten meggyőző volt, noha számos nálánál kifinomultabb, és akár többszörösen drágább modell is létezik. De ezt például nem kellett tulajdonosának elvinni fegyvermesterhez az alkatrészek felének kicserélése, illetve szétreszelése céljából, hanem egyből működött, dobozából kivéve.
Azt persze csak remélni merjük, hogy a kisebb kaliberű, 9 mm Luger verzió hasonlóképpen pontos és talán még kisebb hátrarúgású lesz. Viszont, ha igen, akkor a darabszám-korlátozástól (ezerszer legyen átkozott, aki kitalálta!) sújtott magyar sportlövők részére talán az lenne a jobb választás. Hiszen azzal pontlövő versenyeken is eredménnyel lehetne indulni, nem csak IPSC-ben.
A fegyver ára egyébként rendkívül kedvező, körülbelül 230 ezer forint. Csak azt a bádogbili színű tokot tudnám feledni!
(Köszönet a tesztfegyver biztosításáért Gyuris Ernőnek!)

A gyártó a neten:
www.czub.cz

Vass Gábor