Alfa Steel Model 3541 – – Cseh acél

A cseh kézilőfegyver-ipar méltán világhírű. A rendszerváltás után alakult számtalan kis cseh fegyvergyártó cég egyike a mára szép karriert befutott Alfa. Nálunk őket eddig jobbára flóbert-, majd mostanság gázrevolvereikről ismertük. Néhány évvel ezelőtt azonban megjelentek egy igazán komoly, acéltokos revolvercsaláddal, Alfa Steel néven.

12 év cégtörténet

Az Alfa (hivatalos nevén Alfa-Proj spol. S.r.o) fegyvergyárat 1993-ban alapították Brnóban, mely város a huszadik század eleje óta a cseh fegyvergyártás tradicionális központja.
Az első gyártott termékük a Röhm-gázrevolverekre épülő gáz-riasztó fegyvercsalád volt. Ezek tokjára alapozva aztán .38 Special, .22 LR és .22 WMR-lőszerrel működő éles sport- és önvédelmi/szolgálati revolvereket, valamint revolverpuskákat is elkezdtek gyártani. Ezek tokja a gázfegyverekéhez hasonlóan cinköntvény (spiáter). A szabadon tartható fegyverek piacára jelentős mennyiségű 4 mm Randzünder Lang és 6 mm Flobert Short kaliberű, 7,5 J alatti fegyvert is gyártanak, hiszen azok ott továbbra is szabadon tarthatóak.
2002-ben kerültek gyártásba a fentiekhez külsőben hasonló, azonban acéltokos Alfa Steel revolverek, immár .357 Magnum kaliberben is. Ebben az évben kezdték el a CZ?75, illetve Tanfoglio műanyag tokos pisztolyaihoz nagyon hasonló (közel azonos) típusok gyártását is, Alfa Combat és Defender nevek alatt. Ezek űrmérete 9 mm Luger, .40 SW, illetve .45 ACP lehet.
A cég 2004-ben sportcélú CO2-os légpisztolyokkal és légpuskákkal egészítette ki termékkörét, illetve exportra gumilövedékes (20?30 J) kivitelben is készíti gázrevolvereit.
A lő- és egyéb fegyverek mellett az Alfa kézi- és lábbilincseket is gyárt, több tízezer darabos mennyiségben évente.
Az Alfa fegyvereket a gyártó tulajdonában levő, történelmi ihletésű Holek és ZH Bren nevek alatt is forgalmazzák. Az Alfa egyébként az Umarex cseh importőreként és más külföldi fegyverkiegészítők forgalmazójaként igen komoly súly képvisel hazája fegyveriparában
Mára az éves 25 ezer darabos gyártókapacitásával a második legnagyobb cseh maroklőfegyver-gyártóvá nőtte ki magát az Alfa a CZ mögött, 2002-ben az ISO 9001-es minőségbiztosítási minősítést is megkapták. Az egykori kis kft. mára 140 főt foglalkoztat Csehországban, ebből 100 dolgozik közvetlenül a termelésben.

Acélos változatok

Az Alfa Steel-sorozat .357 Magnum/.38 Special kaliberű tagjai 2″, 3″, 4″ és 6″ csőhosszokban készülnek, kékített vagy fényes krómozású fémfelületekkel, mely alól kivételt a minden esetben fekete színű elsütő-szerkezet képez.
A 3″ és 4″ változatok alacsony profilú (oldalban és magasságban) állítható nézőkével és cserélhető célgömbbel készülnek, vagy fix irányzékkal rendelkeznek. A kéthüvelykes snubbiek értelemszerűen csak fix irányzékot kaphatnak. A 6″-es sportváltozat csak állítható irányzékkal bírhat, de a csúcsmodell esetében a fa sportmarkolat és vaskosabb profilú csőköpeny mellé nagyméretű LPA-nézőke is jár.
Az idei IWA-n csodálkozhattunk rá az ugyancsak acéltokos .38 Special változatra, aminek én mondjuk nem látom semmi értelmét, hiszen ugyanakkora tokméreten megkapható ugyanaz a fegyver .357 Magnum kaliberben (amiből ugye könnyedén lőhető a .38 Special) is, akkor miért próbálkozna a vásárló a gyengébbel?
Ugyancsak megjelentették az acéltokos .22 LR és .32 SW Long kaliberű céllövőváltozatokat is, amelyek élettartama az acéltok miatt igencsak végtelen körüli lehet, a nagy lövésszámban gyakorló sportlövők örömére. A peremgyújtású .22 WMR változatnak is leginkább az olcsó gyakorlást lehetővé tevő .22 LR cseredob miatt van értelme.
A sokféle csőhossz- és kaliberválaszték már egész szép palettát kínál nemzetközi összehasonlításban is.

Klasszikus revolverforma

Az Alfa Steel revolverek a jól ismert spiátertokos gáz/flóbert változatoktól külsőleg a masszívabb, vaskosabb tokban, a kiszélesített elsütőbillentyűben és kakasban, a plusz egy tokfedél-csavarban, illetve vaskosabb csőköpenyben térnek el, melyről hiányoznak a ventilációt imitáló bemélyedések. Megjegyzem, hogy nekem ez a forma így jobban is tetszik, egy .357 Magnum legyen vaskos, erőteljes!
A revolver külseje egyébként a jól ismert klasszikus DA/SA revolverekét idézi, tehát szép. A kidolgozás minőségét elárulja, hogy a felületi fényes krómozás sehol nem folyt meg, vagy rücskös, így még az is felmerült, hogy a revolver rozsdamentes acél. Persze ez a dob kinyitása után hamar megcáfolódott, hiszen a tűzfali részen azért már nem olyan makulátlan a felületkezelés, sőt némi zöld foltokat is fel lehet fedezni, de ez legyen a legnagyobb baja.

Konstrukciós jellemzők

Az Alfa Steel revolverek a jól ismert és kiváló minőségűnek tartott német Röhm RG69/99 gázrevolverek szerkezetét követik. Hiába, a kereket nem kell minduntalan feltalálni!
Az elsütőszerkezet revolverező (DA/SA), transfer bar (ütésátadó kar) típusú passzív ütőszeg-biztosítással. Az ütőszeg a tűzfalba épített külön rugóztatott alkatrész. A dob hátul Smith and Wesson rendszerű zárással bír, mely egy kellemesen lekerekített formájú tolóka formájában realizálódik. Ez a kis tolóka a fegyver egyetlen spiáter alkatrésze.
A dobkifordító kar elöl a toknak támaszkodik, az ejektorrúd vége a Smith and Wessonétől eltérően elöl nem rögzített, ehelyett az ejektorrúd dob előtti kúpos kimunkálása záródik össze a tok megfelelő kialakításával a csőfar alatt. Ez teoretikusan gyengébb megoldás, mint a Smith and Wessonoké, azonban ne felejtsük el, hogy a bivalyerős Colt Pythonon például semmilyen elülső dobrögzítés sincs. A dob érdekessége még, hogy a Ruger revolverekhez hasonlóan a dobon levő reteszelő bemarások nem a töltényűrök felett közvetlenül, hanem oldalra eltolva helyezkednek el, így több anyag van a lőszer körül.
A csőszerkezet két darabból álló, a tulajdonképpeni huzagolt csőbetét (kb. 4 mm-es falvastagsággal) körül egy teljes hosszúságú ejektorrúdházzal bíró csőköpeny található. A mágnes tanúsága szerint a csőköpeny is acél, nem spiáter.
El lehet filozofálni azon, hogy a kétdarabos csőkonstrukció mennyire elegáns. De tudomásul kell venni, hogy a költséghatékonyság nagy úr, és hogy a revolvergyártás legnagyobb neve, a Smith and Wesson is hamarosan már csak ilyen csövekkel szerelt revolvereket fog gyártani.
A K-tokméret okán a teljes töltetű .357 Magnumok lövése hosszú távon biztosan nem fog végtelen élettartamhoz vezetni, maga a Smith and Wesson is csak 5?10 ezer lövés alattira tette ilyenekkel hasonló revolverei üzemidejét, bár ez normális gyakorlási tempó mellett hosszú évekre, évtizedekre elegendő. Különösen, mivel a fegyvert alig igénybe vevő .38 Special lőszerekkel viszont valóban nem nagyon van felső korlátja a leadható lövésszámnak.

Ergonómia

Az egy kilogramm körüli üres tömegű, K-tokméretű revolver igazán tetszene Borisznak a Blöffből, hiszen ?érezni, hogy van benne anyag?.
A tesztfegyveren felszerelt famarkolat alul kiszélesedik, némi tenyéréltámaszt képezve, ha közepesnél nagyobb a kezünk. A famarkolat felülete aránylag csúszós, de szerencsére az eleje és oldala megfelelően érdesített. A markolat single action lövészethez lehetne egy picit testesebb, hogy a mutatóujj kényelmesebben illeszkedjen az elsütőbillentyűre, de ebben a formában azt hiszen kiváló kompromisszum a jó revolverezhetőség érdekében.
A fegyver sütése egyébként double actionben kifejezetten remek, szinte semmi reszelést nem érzékelni, csak útja végén keményedik fel egy kicsit, egyébként nagyon egyenletes erőhatás kell a sütéshez. A single action sütés is kifejezetten sportos, kis erő kell hozzá, bár nem teljesen üvegszerűen törik, egy pirinyó reszelést érezni az 1 mm-es sütési út során, de aki emiatt nem lő tízeseket, az magára vessen.
Az irányzékok is az önvédelmi/szolgálati felhasználás és a céllövészet közti kompromisszumot képviselik, a nézőke aránylag kicsi, míg a célgömb hatalmas és piros műanyag inzerttel ellátott.

Halálpontos!

?szintén szólva nem lehetett volna semmi különösebb panaszunk akkor sem, ha a nem feltétlenül szupersport-eszköznek készült Alfa Steel szórása némi kívánnivalót hagyott volna maga után.
Nem ez következett azonban be! A fegyver sokszorta drágább modelleket is megszégyenített pontosságával. Lőszerként a jenkiföldön termett 130 grain FMJ .38 Special (Remington) és 125 grain JSP .357 Magnum, (UMC-Remington) lőszereket használtuk.
A Remington hivatalos ballisztikai adatai szerint 4″-es csőből a .38 Special lőszer kb. 230 joule, míg a .357 Magnum kb. 580 J torkolati energiát produkál, így láthatóan egyik sem éppen harmatgyenge céllövőlőszer.
25 méterről a .38 Special lőszerrel könnyedén tudtam olyan 5-lövéses szórást lőni, hogy a legjobb 4 lövés középpontjai maximum 3,5?4 centi távolságra voltak egymástól (vagyis kisebb helyen, mint a 8-a lőlap 10-es köre!), az ötödik lövést én húztam el vagy 8 centire. Tesztelő kolléga esetében olyan is előfordult, hogy 4 lövés csak 2 lukat hagyott a lőlapon, a lövedékek ugyanis párosával ugyanott mentek be, csak kicsit téve oválissá az előző lövedék által ütött nyílást. Ez az, amire azt mondhatjuk, ha nem vagyok ott, akkor nem is hiszem el.
A nagyszerű, lélekemelő dörejű és torkolattüzű .357 Magnum önvédelmi lőszerrel is simán képes voltam 6?7 centis szórást lőni 25 méterről.
8 méterről gyorsan ráduplázni revolverezve sem okozott gondot, szépen lukadt az anatómiai lőlap mellkasa, ahogy kell. Külön dicséretet érdemel a famarkolat, mely esetében először féltem a .357 Magnumot lőni, de pozitívan kellett csalódnom, nagyon jól uralható maradt a fegyver. A markolat csak akkor kezdett ?fájni?, ha egy kézzel lazán megfogva lőttem a Magnumokat.
Összességében a teszt megerősített abbéli meggyőződésemben, hogy szolgálati méretű .357 Magnum kaliberű revolverből semmivel sem kevésbé uralható gyors ráduplázást lőni, mint szolgálati méretű 9 mm Luger öntöltőből. Csak éppen a hatékonyság menynyivel megnövekszik!

Apró csuklás

A revolver a .38 Special lőszerrel hibátlanul üzemelt, a hüvelyek pedig mindkét kalibernél könnyeden üríthetőek voltak a dobból.
Az erősebb .357 Magnum lőszer esetében azonban fellépett egy érdekes hibajelenség. Kb. 30 lövésből 4?5-ször előfordult, hogy a billentyűmeghúzásra csak üres csettenés volt a válasz, és a töltény csappantyúján semmilyen nyom nem látszott, és az ütőszeg sem tört el természetesen.
Amikor később erre figyelve lőttünk, azt vettük észre, hogy a dob időnként visszafele fordul (léptet) egyet, és újra az elsütött hüvely kerül a kakas alá. A pontos magyarázat kérdéses, de talán a dobrekesztő rugójának gyengeségében keresendő, mely az erősebb hátrarúgás hatására leold. Éles helyzetben persze nem lenne ez olyan nagy gond, mert húz az ember még egyet az elsütőbillentyűn és jön a lövés, de lőtéren zavaró, és valószínűleg megoldása sem jelent különösebb nehézséget. De az is lehet, hogy csak mi kaptunk egy kishibás példányt véletlenül, és más Alfa Steelekre nem jellemző ez a jelenség.

Nemzeti büszkeség lealázva

A cseh ipar eme halálpontos termékét vizsgálva bizony csúnyán leomolhat az emberben az esetleg meglevő nemzeti büszkeség is (a csehek jobb autókat, jobb fegyvereket gyártanak, alacsonyabb az áfa és még a sörük is finomabb).
Az apró dobforgatási nüansz kivételével kevés jobbat tudnék jelenleg ajánlani, például egyesületi sportfegyvernek, hiszen az Alfa Steel eme krómozott kivitelű modellje valamivel százezer forint alatt megvásárolható, ami elképesztően jó ár/érték arányt képvisel. Természetesen nem csak pontlövő sportrevolverként, hanem költséghatékony szolgálati fegyvernek (például biztonsági cég számára), vagy rövidebb csővel önvédelmi fegyvernek is kiváló lehet.

A gyártó az interneten:
www.alfa-proj.cz

Vass Gábor