Megemlékezés – elhunyt Gaston Glock (1929-2023)

 

Tegnap távozott körünkből az az ember, akinek márkája teljesen átformálta az utóbbi 3-4 évtizedben az öntöltő pisztolyok világát. A Glock név szinte annyira a műanyagtokos pisztoly szinonímájává vált, mint egykor a Colt volt a revolveré. A halálhíréről beszámoló amerikai cikkek egyike alatt olvastam olyan kommentet is, hogy “nem is tudtam, hogy Glock egy ember volt, nem pedig olyan márkanév, mint a Kodak vagy a Pepsi”.

 

Garázscéggel kezdte

 

Nem volt egyszerű persze az ide vezető út, hiszen a ma 93 éves milliárdos úgy az 50-es éveiig nem is foglalkozott fegyvergyártással egyáltalán. Vállalkozása, a Glock KG (betéti társaság) 1963-ban alakult meg Ausztriában, és afféle kis garázscég volt, mely műanyag termékeket fröccsöntött, például függönykarnisokat. Az 1970-es években jöttek az első hazai hadiipari megrendelések, de persze ne gondoljuk túl: műanyag géppuskahevederek, kézigránáttestek és tábori kések kerültek ki az egyre növekvő üzemből.

A katonai kapcsolatai révén szerzett róla tudomást az 1970-es évek második felében, hogy az akkorra már elavulófélben levő, elhasznált Browning Hi-Power pisztolyait az osztrák hadsereg egy modern, lehetőleg hazai típussal kívánja leváltani. A Bundesheer választása kézenfekvőnek tűnhetett, hiszen a Steyr a Pi18, majd a GB (Gas Bremse) pisztolyát ekkor már lassan egy évtizede fejlesztette, és a maga nemében egy mérnöki csoda, egy igazi unikum volt. Cserébe bonyolult szerkezet volt, drágán lehetett gyártani és megtöltve 1,285 kilogrammot nyomott.

 

Nem Ő tervezte!!!

 

Mit tett ekkor az immár ifjú csikónak nem nevezhető Gaston Glock? Nem, nem tervezett egy pisztolyt a semmiből, hiába írja ezt a hivatalos cégtörténet az amerikai Glock-weboldalon. Ehelyett összegyűjtötte a kor német nyelvterületén hozzáférhető legjobb szakembereket, köztük a legendás szakírót és lőkiképzőt, Siegfried F. Hübnert, és megkérdezte őket, milyen lenne az optimális szolgálati pisztoly. Igen, az európai Glock-weboldalon ez már korrekten szerepel.

A szakemberek pedig elmondták, hogy merre tart a világ és mely már létező konstrukciókból mit kell beemelni. A Roth-Steyr pisztolyból az előfeszített strikeres elsütőszerkezetet, a HK VP70-ből a műanyag tokot, csak nem olyan bumfordi formában, a Sauer & Sohn BM-ről a billentyűbiztosítót, a HK-tól a poligonhuzagolást, a SIG Sauertől a rövid csőhátrasiklással reteszelt cső hüvelykivető nyílásba záródását, a formatervet pedig egy tégláról:-). Gyanítom azért, hogy a műanyag tok és annak acélbetétjei és a műanyag testű tár és a műanyag irányzékok viszont tényleg az ehhez legjobban értő osztráktól származtak.

 

(Glock ős-P80 remake és a G17Gen4)

 

17. szabadalom

 

Ez a véleménykérés és a mások tapasztalatainak meghallgatása, a termékbe beépítése az, ami az emberi és vállalkozói nagyságát mutatja Gaston Glocknak, és többé teszi, mint egy felkapaszkodott műanyagfröccsöntő. És tette mindezt közel 50 évesen, és nyitva meg magának és cégének egy teljesen új karriert, ami a világsiker felé vezette.
Az új pisztolyról szóló szabadalom természetesen Glocké lett, akinek ez volt a tizenhetedik ilyen szellemi tulajdonhoz kapcsolódó jogi aktusa, így fantáziadúsan Glock 17 lett a fegyver polgári/export típusjelzése. Innen pedig már (fegyver)történelem.

A .22 LR G44 kivételével az összes azóta készült, szolgálati kaliberű Glock pisztoly alapvető szerkezeti felépítése pedig máig azonos az ős-G17 pisztolyéval.

 

 

Mi volt a siker titka?

 

A Glock 17, illetve a P80 minden akkoriban (az 1970-es évek vége, 1980-asok eleje) rendszerben levő 9 mm Luger-kaliberű hadipisztolynál nagyobb tárkapacitású, ugyanakkor sokkal könnyebb volt. Kezelése (nincs manuális biztosító, nincs fesztelenítő, minden lövésre azonos sütési erő) sokkal egyszerűbb volt, mint kortársaié. Egyszerű volt rá kiképezni a katonát/rendőrt, ráadásul strapabírónak és hosszú élettartamúnak is bizonyult.
A Glock-féle műanyagba acélbetét ágyazásos technológiával pedig drasztikusan olcsóbban lehetett gyártani az új fegyvert, sokkal nagyobb volt a gyártói árrés, mint a konkurenciánál. Ebből tellett aztán nemzetközi terjeszkedésre és igen komoly reklám/marketing költésekre, meg persze a rendvédelmi beszerzésben a versenytársaknak való alapos alulárazásra, ezzel a piac letarolására.

Utóbb kiderült, hogy minden pisztolygyártónak követni kellett Glockot. Nyugodjék Békében!

 

Vass Gábor