Német PTB vs. magyar Dremel
A Röhm RG77 .22 Lang Knall kaliberű 6-lövetű gáz-riasztó revolvert 1994 óta nem gyártják, trendi szóval élve egy igazi kis időkapszula ez is. Meg is örültem neki, amikor valaki behozott egy ilyet használtan. Az örömöm azonban csak addig tartott, amíg jobban meg nem néztem. Hiszen a magyar reszelőbajnok esetünkben keményen nekiállt legyőzni a német PTB-t – NAGYON TANULSÁGOS TÖRTÉNET!
Régen Reagan is megvolt neki
A Röhm RG77 alapkonstrukciója még az 1960-as évekre nyúlik vissza, amikor is az USA-ba szállították az éles .22 LR kaliberű RG14-et, mint filléres „Saturday Night Special” revolvert. Az 1968-as Gun Control Act azonban betiltotta az importját, és utána import alkatrészekből az USA-ban rakták össze. Onnan lett híres/hírhedt a típus, hogy a kissé elmebeteg John Hinckley 1981-ben egy ilyen RG14-gyel lőtte meg Ronald Reagan amerikai elnököt – de erről egyszer majd Hegedüs Péter szerzőnk fog a Híres merényletek sorozatában írni.
Zurück nach Deutschland
Németországban persze egy teljesen másmilyen verziót gyártottak, illetve kettőt, pontosabban négyet. Az RG77 egy .22 Lang Knall kaliberű gáz-riasztó revolver, melynek párja a 6 mm flobert platz kaliberű RG76. Mindkettőből készült a mi fegyverünkhöz hasonló vékonyabb csövű, ami az éles .22 LR-hez hasonlít, de kicsit hosszabb (kb. 3”) a csöve, és a csőtorkolat menetes a 15 mm-es rakétalövő toldatnak. De volt olyan is, ahol a cső vastagabb volt és főként a csőtorkolatnál, hiszen ebbe direkt lehetett bedobni a 15 mm-es, vagy mélyebbre a 9 mm-es jelzőrakétát.
Az idők során sokféle PTB-vel készült (a PTB-a körben esetünkben a típusjóváhagyó jelzés, ami az átalakíthatatlanságot garantálja), a bemutatott gázfegyveren ez 342-es számú. Ebből persze láthatóan egy elég korai követelményszintről beszélünk, hiszen ma már 1100 felett járunk PTB-számban. Természetesen a PTB-342 műszaki kialakítás a mai EU-s előírásoknak sem felel meg egyáltalán, éppen ezért érdekes lesz látni, hogy „dremeles hősünk” ezzel sem boldogult.
Konkrét fegyverünket a beütött KC-kód alapján 1992-ben gyártották, azaz 34 éves.
Kicsike, de igényes
A Röhm RG77 esetében az első szembetűnő jellemző, hogy mennyire kicsike, ez főként akkor érzékelhető, ha egy 6-lövetű 9 mm R Knall gázrevolver – esetünkben egy Röhm RG89 – mellé tesszük.
Ennek ellenére egy kifejezetten igényes darab a gáz-riasztó mezőnyben, főként a peremgyújtású töltényes „rakétázós pisztolykák” általános silányságát felidézve.
Műszakilag annyit javítottak az éles .22 LR RG14-hez képest, hogy a dobnyitáshoz csak előre kell húzni a dobtengely végét, nem kicsavarozni az egészet. Ráadásul nem is az említett dobtengellyel kell egyenként kitologatni a hüvelyeket, hanem rendes ejektorcsillaga is van. Sőt, fém- vagy műanyag full-moon-clipeket is adtak hozzá annak idején.
A sütés DA/SA, egészen értelmezhető érzettel, sőt, passzív kakasbiztosítással, mint a nagyoknál, az ütőszeg pedig külön elem a tűzfalban, nem kakasba épített, mint oly sok .22-esnél. De ez is fokozható: a kakasba finoman illesztett acélbetét található, de ilyen van a tűzfalban és – ami a nagyobb RG-típusok többségén sem volt már – a dobtengely tokba illeszkedő végénél is.
De természetesen acélból van a lefúvónyílások nélküli rakétalövő toldat is, melyen a többi .22 Lang Knall kaliberű Röhm gáz-riasztó modell is meg van jelölve: Little Joe, RG600.
Ezen felül a felületkezelés az, ami nyilvánvalóan sokkal simább, mélyebb fekete, mint a mellette levő, kortárs RG89 esetében.
Szóval nagyon kis pöpec gázrevolver lenne ez, miért néz ki mégis úgy, mintha egy kutya szájából rángatták volna ki?
Dremel-bajnok
Azért bizony, mert gazdája bizony megkísérelte átalakítani élesre – hiszen a sok okos ember a közösségi médiás „fegyveres szakmai csoportokban” megmondta a tutit: „csak ki kell fúrni az akasztót, aztán mehet bele az éleslőszer”.
Örömmel fedezte fel persze, hogy az akasztót nem is kell kifúrni, mert nincsen benne egyáltalán, csak egy keményfém keresztcsap ferdén beütve a tokba és a csőfarba. A cinköntvény dobban is úgy tűnt neki, hogy csak valami kis szűkítés éktelenkedik.
Nosza, meg is ragadta a Dremel-tool-ját! Ezt onnét tudjuk ilyen biztosan, mert benne felejtette annak fejét a fegyver dobozában…
És innentől jön a rémtörténet. Mert emberünk ismét erősebb volt, mint okos. Először a csőfarban levő keresztcsappal nem boldogult, cserébe szétrepesztette bal oldalon a csőfart. Mondjuk valahol szerencse, hogy nem boldogult, mert az említett keresztcsap eltávolításával ketté esik a cső és a tok.
A dobbal még rondább munkát végzett, ismét igazolva, hogy az igazán ostoba az, aki hiába nem jut semmire egy adott próbálkozással, újra meg újra megismétli ugyanazt nem tanul hibájából sosem.
Mert nem értette, hogy cinköntvény dob egy vídiakeménységű acélgyűrű köré van öntve, az pedig a Dremel-tool forgó fejét oldalra kidobja, ezzel szétmarva és kipúpozva a lágyabb spiáter töltényűri falat. Nem kevesebb, mint 4 töltényűrnél próbálkozott elölről és hátulról is. Nem érteni mire számított…de nagyon magabiztos volt.
Ezzel elérte, hogy oválisra martak ezek a töltényűrök, és néhol kipúposodott vagy éppen kissé repedt a dob oldala.
A Röhm tervezőinek dicsérete
Ami ezen abúzus dacára döbbenetes: ez az RG77-roncs még így is működik! Üresen kipróbálva tökéletesen beforgat, rögzíti a dobot. Kipróbáltam – természetesen védőszemüvegben és munkavédelmi kesztyűben, forgalomtól elzárt német autópályán, éjjel – .22 Lang Knall feketelőporos riasztópatronból 2 dobnyival. És láss csodát, hibátlanul elsült revolverezve is. Pedig voltak kétségeim, hogy a hüvelyperem fel tud-e feküdni rendesen az eldeformált dobra, és az ütőszeg eléggé be tud-e ütni, de rám cáfolt.
És NEM, nem repedt tovább a dob és a csőfar sem. Nyilván nem szeretném kipróbálni nitrolőporos (cellulóz-nitrát/füst nélküli) riasztóval, különösképpen úgy, hogyha a rakétatoldat is fent van. Ott lennének kétségeim meddig bírná.
És a SLUSSZPOÉN!
A Röhm RG77 mára Németországban komoly gyűjtői státuszra tett szert. Az egun-on 150-250 euróért mennek el az erősen használt példányok is. De az ilyen komplett, gyári dobozzal, rakétalövővel is bíró példányokért 300-400 eurót is elkérnek. Ennyit bukott tehát tehetséges Dremel-bajnokunk, mert mi ezért már csak alkatrészárat voltunk hajlandóak megadni.
Vass Gábor
