„BEZZEG A SZLÁVIA!!!” – Véleménycikk
Akárhányszor valami többlövetű, szén-dioxidos légfegyver szóba kerül – netes fórumon, közösségi médiában, fegyverboltban – rögtön előkerül néhány olyan ember, aki kifejti, hogy a csehszlovák légfegyvergyártás sikermodellje bizony mindenben jobb. Mindenben IS, mindennél IS.
Pedig: UGYAN, DEHOGY! Triggerposzt következik!
Szociokulturális háttér
Magyarországon 1991 óta (115/1991 kormányrendelet), tehát lassan úgy 35 éve lehet szabadon vásárolni 7,5 J alatti légfegyvert. Ez előtt viszont engedélyköteles volt, és földi halandó nem kaphatott rá engedélyt, míg a szomszédos és baráti Csehszlovákiában bárki megvehette és a Deli csoki meg a Zlaty Bazant sör mellett hazacsempészhette.
Ennek következménye az lett, hogy „minden magyar víkendházban van csehszlovák légpuska” – ahogy egy korabeli paródia-dalszöveg is megénekelte. Ennek eredményeképpen a Slavia 630/631 tette ki a hazai légfegyverállomány elsöprő részét, hiszen itthon pl. FÉG-et nem vehettek, nyugatra nem mehettek, az NDK és Lengyelország (ahol szintén lehetett volna venni ilyesmit) pedig messze volt, és több határon átcsempészni senki nem merte. A felvidéki boltos pedig még magyarul is tudott, azt sem kellett megtanulni, hogy „vzduchovka”, ami csehül/szlovákul a légpuska.
Éppen ezért a „Szlávia a legjobb” beleégése valami döbbenetes mértékű, hiszen azok is az arcunkba dörgölik minduntalan, akik a rendszerváltás előtt meg sem születtek, vagy kisgyerekek voltak – így légfegyvercsempészként nem lehettek elkövetők. Mintha genetikailag öröklődne…
Most akkor próbáljuk meg szétszálazni ezeket az ismétlődő toposzokat, legendákat, tévhiteket és okos mondásokat! (Az olyan nettó ostobaságokat most kihagyva, hogy otthonvédelemre is a Szláviára esküsznek egyes „nagyonvidéki okosemberek”.)
„A legjobb…!”
NEM. Azért gondolták/képzelgik/nosztalgiázzák annak, mert nem volt más, amivel összehasonlíthatták volna. Ahogy az ezerkettes Lada sem volt a legjobb autó, csak a KGST-n belül ez volt könnyen hozzáférhető. Reálisan értékelve még a szocialista táboron belül is inkább közepes minőség volt a 630/631 páros, talán megjelenésben voltak igényesebbek a magyar FÉG modelleknél, de tartósságban nem feltétlenül. A keletnémet Suhl modellek viszont kidolgozásban, műszakilag is gyakran finomabb darabok voltak.
Az 1970-80-as évek német Diana, Weihrauch, Feinwerkbau, Walther stb. légpuskáihoz pedig nem is érdemes ezeket hasonlítani. Mercedes vs. (akkori!) Skoda.
„A legtartósabb, 40 éve megvan!”
Attól, hogy valami 30-40 éve rozsdásodik a hobbitelek (mennyire kádár-kori kifejezés!) padlásán és nyaranta lövünk 100-at, még nem biztos, hogy tartós.
Nem volt különösebb műszaki gond a Slaviákkal, de lássuk be: intenzív használatnál a cső elkezdett lötyögős lenni, még akkor is, ha rendszeresen meghúzták a csavart. A 631-es sátorMŰANYAGja könnyen törött, elporlott, csakúgy, mint csőretesz végén levő műanyag elem. Az elsütőszerkezet és az automatikus biztosító bizony ugyancsak nem az örök életnek készült (filigrán konstrukció, bár egészen jó sütésűek). Nekem is van olyan példányom, aminél a bebiztosított állásban, ha meghúzzuk az elsütőbillentyűt, és utána kibiztosítjuk, akkor a kibiztosítástól elsül.
A fatusa pedig gyakran eltört tusanyaknál, ha eldőlt a légfegyver – nyilván nem a világ legjobb faanyagát kapták ezek a hobbieszközök.
„Őzikét 200 méterről egy lövéssel: PUTTY, eldőlt!”
A fenti állítást saját fülemmel hallottam, és még számos hasonlót, ahol ugye a lőtávolságból gyököt kell vonni, a szóráskép átmérőjét meg négyzetre kell emelni, az orvvadász meséit pedig a horgászok kifogott halának méreteihez hasonlóan kell értékelni.
Az erő? A tervezési torkolati energiája gyárilag 10 J környékén volt, sok esetben exportra pedig 7,5 J alatti. Nincs hova tunningolni, nem elég nagy a „lökettérfogat”. A közkedvelt „duplarugósítás” fel tudja vinni talán 12-15 joule közé az energiát, ami bűncselekmény nálunk 35 éve, de sokkal erősebb nem lesz érdemben. Cserébe rezonál, rúg, és nagyon hamar tönkremegy az egész puska.
„NYÓCEZER forintba került!”
Igen, én meg 20 kilóval könnyebb VOLTAM és dús barna hajam VOLT! 30 éve.
„Miért nem árulják, most is csak azt vennék!”
Ugyanazért, amiért már nem 8 ezer forint lenne. Meg mert már régen nem gyártják, azért. (A farmotoros Skodát sem.)
Ha olyan nagyon világverő lenne a nem-KGST-viszonyok között is, akkor miért szűnt meg közel 20 éve a gyártás Csehországban? Majd pár évre rá Szlovákiában is a licencelt Slavia név alatt is? És már a szlovák utódmodellnek szánt Perun fegyverek gyártása is az előző évtizedben fejeződött be valamikor. És a fellelhető adatok szerint akkor már nem 8 ezer forintba, hanem 180-200 euróba kerültek északi szomszédunknál. („Meeennnyi? Annyi pénz a világon nincsen!”)
„De nem kell bele drááága szén-dioxid-patron”
Nem, valóban nem. Cserébe izomerő kell, minden lövésnél fel kell húzni, és a tűzgyorsaság (és ezzel valahol a mókafaktor) az elenyésző/perc környékén van.
Nem véletlen talán, hogy az utóbbi 2 évtizedben mennyire visszaszorultak a piacon a klasszikus lövés közben sűrítő rugós-dugattyús légfegyverek, hiszen a vevők is rákaptak a többlövetűség ízére.
A CO2-patron drágaságára hivatkozni meg merőben vicces, hiszen a 2-300 forintos patronnal jellemzően 50-80 lövés adható le, azaz mondjuk kemény 4 forint/lövés pluszköltséget jelent. Ami 100 lövésnél is csak valami minőségtelen olcsó sör ára manapság. Akinek az nem fér bele, az amúgy venne légfegyvert?
„A Szlávia legalább fegyvernek nézett ki!”
A Slavia 630/631 egy tökátlagos csőletörős légpuskának nézett ki, mert az is volt, az is akart lenni. A marketingről és a vásárlói vágyak felébresztéséről a keleti tömb hiánygazdaságában vajmi keveset tudtak. (Amire kedvenc példám a műszakilag teljesen ekvivalens csehszlovák Lov21 légpisztoly és annak Smith & Wesson branded eredetije (Model 78G/79G)!)
Az utóbbi évtizedekben viszont – főleg légpisztolyok terén – a vásárlóközönség bizony tényleg valami izgalmas formájú, lehetőleg létező éles pisztolyt másoló/felidéző formavilágú légfegyverre vágyik. A gyártók pedig ezt lelkesen szolgálják ki, mára szinte minden népszerűbb öntöltő pisztoly vagy revolver megvehető – jellemzően CO2-os – légpisztolyként. De vannak M16/M4, Kalasnyikov, UZI, HK MP7, MP40, Thompson stb. alakú légpuskák is dögivel. A vásárlók 95%-a ezt keresi, nem a csőletörőst!
„Aki pontosan akar lőni, az ilyet vesz!”
Egyrészt: kétségtelen, hogy a soklövetű, pláne acél gömblövedékes légfegyverekhez képest egy huzagolt csövű Slavia 630/631 szórásképe sokkal messzebbről is sokkal jobb. HA tud a felhasználó lőni, de azért valljuk be férfiasan: nem tud. Így túl sok sikerélménye sem lesz.
Másrészt: a vevők többsége – lásd előző alcím alatt – nem lassan és pontosan akar lőni, hanem sok célt egymás után sok-sok gyors lövéssel eltalálni. Mint az akciófilmekben, FPS-játékokban.
Harmadrészt: aki ma légfegyverrel igazán pontosan akar lőni – mert mondjuk a nagyon kevéske valódi sportlövő egyike – az bizony PCP (sűrített levegő tartályos) légfegyvert használ, nem csőletörőst. Ha pedig rugós-mezőnyben indul, akkor is sokkalta jobb, alsó- vagy oldalkaros, fix csövű légpuskák elérhetőek. Mondjuk nem 8 ezerért…
Egy komolyabb PCP-légpuska
„A mai légfegyverek nem tartanak ki évtizedekig, bezzeg a Slavia!”
Nem bizony, például annak idején a vonalas és tárcsás telefonkészülékek is évtizedeket kibírtak, mégsem azokon facebookoznak ma a buszon hazafele az emberek. Igaz viszont, hogy annak idején magának a vonalas butatelefonnak bekötésére is éveket, évtizedeket kellett várni – pont, amikor a Slavia a fénykorát élte a létező szocializmusban.
Néha tudomásul kell venni, hogy a technikai fejlődés bizonyos akcelerációval jár egyes eszközök életciklusát illetően is.
(Egyébként én abban sem vagyok olyan biztos, hogy a mai légfegyverek valóban annyival silányabbak lennének feltétlenül. Hiszen leginkább azért a szeleptömítések azok, amik elromlanak, de ezek cserélhető, kopó-fogyó alkatrészek. Mint például a Slavia-ban a dugattyútömítés…)
Amúgy pedig a nem sok évtizedes élettartam olyan nagyon nagy baj, ha maguknak a hobbi légfegyvereknek az ára kifejezetten megfizethető? Ma egy használható CO2-os soklövetű modell 80-200 euró közt beszerezhető (legyen az légpisztoly vagy légpuska), míg egy valóban minőségi csőletörős, európai gyártású légpuska több, mint 200 ezer forint az importőrnél (HW35)!
Kezeljük a helyén!
Miként a nyitóképen is látszik, nálam is kallódik otthon Slavia légpuska, de én a helyén is tudom kezelni őket. Egy – szerintem szerencsére – letűnt kor és térség, és élethelyzet emblematikus képviselői, amelyeknek még mindig van használati és élvezeti értékük.
Apropó, CÁPÁK!!! Üzleti ötlet: nem tudom kinél van a névhasználati jog, de a kedvesvevők fenti „szuperokos” kijelentései alapján bármilyen kínai hulladékra ráírva, hogy „SLAVIA”, nagyot lehetne vele kaszálni!
Vass Gábor
