Az olvasói levelet szerkesztett formában közöljük, annak tartalma nem feltétlenül egyezik a szerkesztőség véleményével, a benne szereplő adatok, események a levél írójának véleményét, tapasztalatát tükrözik, nem áll módunkban ellenőrizni azokat! – A szerk.
„Tisztelt Főszerkesztő Úr!
Mint mindig, most is nagy érdeklődéssel voltam a Kaliberinfón, a fenti témában megjelent megjelent cikkel kapcsolatban és elképedve olvastam a leírtakat. Azt kell mondanom, hogy nem meglepett, hanem kissé deja vu érzésem volt vele kapcsolatban. Azt kell mondanom, hogy az élet minden területén a mérhetetlen arroganciát és hozzá nem értést látom a hatóságok részéről, legyen szó NKH-ról, de akár NAV-ról is (a teljesség igénye nélkül). Aztán amikor kiderül, hogy szabálytalanságot vagy hülyeséget csinálnak, akkor csak a flegma viselkedés, ami az ügyfél irányába elvárható tőlük, mert úgyis minden következmények nélkül marad.
A konkrét esettel kapcsolatban hadd mondjam el a költői kérdésre a válaszokat! Hogy hibázhatott ekkorát az Igazgatásrendészet? Nos, egy nagyobb városban a szabálysértési előadók állandó 160-170 körüli ügyszámmal dolgoznak. A fővárosi viszonyokba bele sem merek gondolni, hogy ez mekkora szám. Lepattintja az ügyfél (most nevezzük így) baját…. kimegy a határozat, vagy befizeti, vagy a bíróság majd kínlódik vele. Neki eggyel kevesebb ugye van.
Felmerült az intézkedő (közterületi) rendőr felelőssége is. Az állampolgár joggal várná el, hogy az intézkedő rendőr jogilag képzett és naprakész legyen, de sajnos ez nem így van. Akik az utcán szolgálnak, azok javarészt legfeljebb 3-4 éves tapasztalattal rendelkező rendőrök, sokan közülük a 10 hónapos gyorstalpaló rendőrképzést végezték. Kérdésem a kérdésre: mit lehet megtanulni 10 hónap alatt!? Semmit! Különösen egy olyan oktatási rendszerben, mint az itteni. Egy átlagos szolgálatban a közterületi járőrnek több mint 100 jogszabállyal (a különböző törvényektől a kormányrendeleteken át a különböző módszertani útmutatókkal bezárólag) kellene naprakésznek lenni. Szerintem ember nincs a világon, aki ezzel naprakész. Főleg úgy, hogy állandóan változtatják, hatályon kívül helyezik, majd újra hatályos, stb…. Teszik ezt olyan komolysággal, hogy némely ORFK utasításnak még száma sincsen!!! De elvárják az alkalmazását. Az alkalmazhatóságra most nem térnék ki, mert úgy használhatatlan, ahogy van. A dekadens nyugaton 36 szabályzóval dolgoznak a rendőrök. Finnországban (ha jól tudom) akkor 6 vagy 7 szabályzóval. Az USA-ban egy őrizetbevétel 20 perc, itt 2-3 óra.
De beszéljünk pár szót az emberanyagról is. A rendőrség személyi állományának átlagéletkora 48 év körül van. Tehát vannak az “öregek”, akiknek már nem akartak vagy nem tudtak elmenni máshová és annyira besavanyodott és úgy gyűlöli a rendszert, hogy hozzászólni nem lehet. Ezen kívül vannak a fiatalok, akik 10 hónap után kiestek az iskolapadból. Az intézkedéstaktikai felkészültség nulla, élettapasztalat nulla, lőkészség nulla. Vezetési tudás….na azt főleg hagyjuk. Kommunikáció? Sokan olyan alpári módon beszélnek az állampolgárokkal, hogy legszívesebben én vágnám pofán az intézkedő rendőr(nek látszó tárgya)t. Tisztelet a kevés kivételnek, de ez a jellemző.
De mi is velük szemben a hatalomnak az elvárása? Bírságot tudjon kitölteni! Semmi más nem számít. Az ORFK hiába ír elő képzéseket, a kezelhető létszám dupláját küldik oda a kiképző nyakára és ő meg tegyen csodát. Illetve azt sem várják el tőle. Semmi nem számít, csak tudják az ORFK-nak jelenteni, hogy a képzést végrehajtották.
El tudja képzelni a Tisztelt Főszerkesztő Úr, hogy egy közlekedési rendőr NEM TUD FORGALMAT IRÁNYÍTANI!!! A főváros talán kivétel, de vidéken a közlekedési rendőrök (egy-két öreg “csatalovat” leszámítva) nem tudnak forgalmat irányítani. Miért vagyunk meglepődve, hogy a szabálysértési előadó nem tudja a különbséget gázspray és gázspray között!?
Volt szerencsém nemrég egy 30.000 lélekszám alatti település szolgálatparancsnokával beszélni és olyat mondott, amitől égnek állt a hajam. A területén történt egy rablás és a járőrökkel végezték az adatgyűjtést, forrónyomon üldöztek, aminek eredményeként elfogták az elkövetőt. Éppen bilincselték, amikor a rendőrkapitány felhívta és kérdőre vonta, hogy mit csinálnak, mert két órája semmilyen intézkedést nem lát a rendszerben. A szolgálatparancsnok jelentette, hogy rablás, meg adatgyűjtés, elfogás, stb… A válasz egészen elképesztő volt. “Nem érdekel! Nem ez a dolgotok!!!” Kérdem én, akkor mi a rendőrnek a dolga? Mert szerintem az, hogy a bűncselekményt elkövetőket elfogja és az állampolgárok biztonságát garantálja!?
Aláírom azt is, hogy oda kell vágni a renitens közlekedőknek, mert könnyen csinálnak nagy bajt a közúton, de az elrendelt akciókkal a “Stoptábla-figyeléssel”, az irányjelző használatának elmulasztásának ellenőrzésével nem a veszélyes egyéneket vesszük ki a forgalomból, csak statisztikát gyártunk. Egy félelmetesen nevetséges indokkal. Az ORFK elvárja, hogy ha baleset történik (márpedig ahol forgalom van, ott történik), akkor a balesetet előidéző okra kiemelt figyelmet fordítsanak az adott területen. Mi miatt történik a közlekedési baleset? Általában elsőbbség meg nem adása vagy az irányváltoztatási szabályok megszegése miatt. Ez a kettő a leggyakoribb. Nosza! Csapjunk agyon mindenkit, aki nem áll meg a Stoptáblánál, vagy nem irányjelez és már jók is vagyunk a statisztikával. Az senkit nem érdekel, hogy ennek az ég világon semmi értelme. Csak tovább mélyíti a lakosság ellenszenvét a rendőrökkel szemben. De a vezéreket a klímás irodában ez nem érdekli. A statisztika legyen jó, neki maradjon biztos a helye.
A fegyverzeti felszerelésről annyit, hogy egyes CZ fegyverek széthullanak 300-400 lövés után, de valamelyik még előtte is. Az új paprikaspray használhatatlan, mert kevés benne a hatóanyag. Az új kínai elektromos sokkolókról kiderült a képzések során, hogy használhatatlanok, de legalább a kiskereskedelmi ár 6-8-szorosáért szerezték be. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ebben az árban benne voltak tartalék kilövőfej és kiegészítők is, amiknek a pontos számát nem ismerem, de meggyőződésem, hogy nem a Magyar Állam járt vele jól.)
Szóval Tisztelt Főszerkesztő Úr! Ezt tudja a dicsőséges Magyar Rendőrség 2025-ben.
Maradok tisztelettel, 1998 óta hűséges olvasójuk:
Név és Cím a szerkesztőségben”