KaliberInfo

Magnum Defender – 25 joule engedély nélkül – Keserű elöltöltős gumilövedékes

Az új hazai fejlesztésű gumilövedékes revolver, a Keserű Magnum Defender új korszakot hozhat hazánkban a szabadon tartható nem halálos hatású polgári önvédelmi eszközök területén. Az eszköz piacra kerüléséhez össze kellett hozni az elöltöltő és a gumilövedékes fegyverek koncepcióját, illetve a 2004 május 1.-től hatályos fegyvertörvénynek egyértelműen lőfegyvernek nem minősülővé kellett nyilvánítania minden elöltöltős fegyvert.

Miért nem engedélyköteles???

Az olvasó valószínűleg elsőre csodálkozik azon, hogy 7,5 J feletti csőtorkolati energiájú fegyverhez engedély nélkül hozzájuthat. Ez azonban tulajdonképpen eddig sem volt másként, hiszen az elöltöltős fegyvereket szabadon meg lehetett venni.
A régi 115/1991 korm. rendelet szerint ugyanis az elöltöltő fegyver nem tartozott a jogszabály hatálya alá, kivéve ha sportlövészetre használták, ez esetben viszont – mivel belefért a lőfegyver definícióba – engedélyköteles is volt.

A 115/1991 korm. r. szerint 2004. május 1.-ig a lőfegyver fogalma az alábbi volt:

“a) lőfegyver: az olyan eszköz, amelynek csövébôl gáz- (lôporgáz, sűrített levegô, stb.) segítségével 7,5 joule-nál nagyobb csôtorkolati energiájú lövedék lôhetô ki; “

A 2004/24. törvény alapján 2004 május 1-től azonban a lőfegyver fogalma az alábbiakra (összetett definíció) változott (a törvény magasabb rendű jogszabály, automatikusan felülírja a kormányrendeletet ott, ahol hatálya kiterjed):

“16. lőfegyver: a tűzfegyver, valamint az a légfegyver, amelyből 7,5 joule-nál nagyobb csőtorkolati energiájú, szilárd anyagú lövedék lőhető ki;

29. tűzfegyver: olyan, a törvény mellékletének “A”, “B”, “C” vagy “D” kategóriájában meghatározott eszköz, amelyből a kiterjedő forró gáz tolóereje által meghajtott szilárd anyagú lövedék lőhető ki, kivéve, ha
?
– muzeális fegyvernek tekinthető;

24. muzeális fegyver és lőszer: az elöltöltő fegyver, továbbá a korszerű perem vagy központi, illetve elektromos gyújtású lőszer használatára alkalmatlan tűzfegyver, és az ilyen fegyverekhez használható 1945 előtt gyártott lőszer; “

A fentiek alapján tehát nyilvánvaló, hogy – tekintettel arra, hogy a 2004/24. Tv. úgy kezdődik, hogy hatálya kiterjed az abban meghatározott dolgokra és tevékenységekre – a Keserű Magnum Defender kétszeresen sem lehet engedélyköteles tűzfegyver (lőfegyver).
Egyrészt töltési/működési metódusát tekintve elöltöltő fegyver, másrészt nem alkalmas modern egybeszelt lőszer működtetésére sem. A fentiek persze nem az én szuverén véleményemet képezik csak, hanem ezzel egybecsengő hivatalos szakértői vélemények birtokában kezdték meg a típus gyártását.
Az is világos tehát, hogy az új, hatályos törvény alapján a klasszikus, fémlövedékes elöltöltő fegyver még akkor sem engedélyköteles lőfegyver immár, ha sportlövészetre használják. Megjegyzem, ez a szabályozás véletlenül konform az EU oly sokat hivatkozott irányelvével, mely deklaráltan kiveszi a muzeális jellegű, így az elöltöltő fegyvereket a lőfegyverek köréből.
Ugyancsak ezen törvény alapján a korábban csak jogi személyek (lövészegyesületek) számára birtokolható lőszerelemek, így a feketelőpor és a csappantyú sem kerültek be az engedélyköteles dolgok felsorolásába. Bár ezeknek a dolgoknak a jelentőségére még a T. rendőrhatóság sem nagyon ébredt rá, de talán majd egyszer elolvassák ők is a rájuk vonatkozó törvényt. Mindenestre azért lőport és csappantyút még ne nagyon keressünk hazai fegyverboltjainkban, mert árulni merni még sehol sem elég bátrak – amiért a hatóság jogkövető magatartásának hiányát ismerve sajnos meg lehet őket érteni.
A Keserű Magnum Defendert tehát engedély nélkül lehet megszerezni és birtokolni, magánterületen pedig nyugodtan lehet védekezésre készen tartani (home defence). Amennyiben a közröhejnek örvendő 175/2003 kormányrendeletet (a közbiztonságra különösen veszélyes eszközökről) esetleg úgy értelmezi a hatóság, hogy az elöltöltő fegyver ?fegyverutánzatnak? minősül, úgy közterületen viselése szabálysértés (közterületen álló autónkban még nálunk lehet) – ez azonban nem feltétlenül van így, mert az elöltöltős fegyver önállóan definiált dolog, mely a 2004/24. fegyvertörvény hatálya alá esik. Itt pedig elfelejtettek megemlékezni ilyesmiről. Egyes rendőri vezetők persze szeretik saját szájuk íze szerint értelmezgetni a jogszabályokat, ahelyett, hogy végrehajtanák őket (holott alkotmányos demokráciánkban ez a bíróság privilégiuma, mint tanult kollégám, dr. Bokros ezt számtalanszor kifejtette). Van tehát jelenleg olyan rendőrségi álláspont is, mely szerint célbalőni az elöltöltős fegyverrel továbbra is engedélyköteles tevékenység. Na, persze ezt jogszabályi hivatkozással már nem tudják alátámasztani, az utóbbi fél-egy évben pedig legalább 3 jogerős bírósági ítélet helyezkedett szembe a rendőrhatóság törvénytelen gyakorlatával fegyverügyekben. Ezek egy része az interneten elolvasható, és látható, hogy időnként milyen megalázó hangnemben osztotta ki a rendőrséget a bíróság.
De tulajdonképpen, sebaj, hogy még nem lehet itthon lőport és csappantyút vásárolni, mert a Magnum Defenderhez sem feketelőpor, sem klasszikus csappantyú nem szükséges.

Mit és hova töltsünk?

A gumilövedékes, elöltöltős revolver dobja a tok bal oldalán levő dobnyitó gomba hátrahúzása után nyitható oldalra – eddig semmi különbség a jól ismert, nagy számban eladott flóbert vagy 7,5 J alatti gumilövedékesekhez képest.
A dobot hátulról megnézve azonban már látjuk, hogy nem tudnánk hová betölteni a töltényt, hiszen a szinte tömörnek látszó dobban csak apró csövecskék látszanak egy-egy rézbetét közepén. Ezek a csövecskék a lőkúpok, melyre a gyártó által specifikált csappantyút helyezhetjük fel – ez utóbbi nem más, mint a jól ismert 6 mm flóbert töltény hüvelye, a lövedékétől megfosztva. (Manapság csappantyú szinte bármilyen formában megjelenhet a klasszikus No. 10 és 11-esek, illetve muskétacsappantyúk mellett, például 209-es sörétes lőszer csappantyút, vagy modern puskatöltényhez való boxercsappantyút is alkalmaznak az elöltöltő fegyverek gyártói)
Elviekben minimális feketelőpor töltetet a gyártó a használati utasításban engedélyez, de bőven elegendő csak csappantyúval működtetni a revolvert.
Azonban mielőtt nekiállnánk nagy hevesen felcsappantyúzni a revolvert, először vegyük ki a dobot a lövedékek betöltéséhez. Ehhez a kibillentett dobot a teljesen alsó állásnál kissé feljebb kell emelni, hogy a markolathéjtól a dobot szabadon le tudjuk hátrafele húzni.
A dobba kizárólag elölről tudjuk betölteni a lövedéket – hiszen elöltöltős, ugye. A lövedékek a 10 mm-es gumilövedékeseknél megszokott gumi gömbök, melyeket kézzel aránylag gyorsan be tudunk nyomni a töltényűrök szájáig. Onnan azonban teljesen le kell őket nyomnunk a töltényűrök fenekéig (különben sokat vesztünk teljesítményben). Ehhez sem kell túl nagy erő, akár egy tollal, vagy ceruzával is elvégezhetjük a lövedék betöltését, vagy éppen a fegyver ejektorrúd-imitációja használható erre.
A lövedékek betöltése után kell a dobot a dobtengelyre visszacsúsztatni, majd felhelyezni a csappantyúkat. A dob befordítása után a fegyver tűzkész, és teljesen biztonságos, hiszen a passzív – leesés elleni – kakasbiztosító megvéd az elsütéstől mindaddig, míg az elsütőbillentyűt teljesen hátra nem húzzuk.

Trükkös megoldások

Az elöltős gumilövedékes koncepció kidolgozásának kezdetén a gyártó úgy tervezte, hogy a 9 mm Flóbert hüvelyt használja csappantyúként, ez esetben azonban a 10 mm-es lövedéknél nem igazán lehetett volna garantálni a nem halálos hatást. Ráadásul a lövésenkénti ár is erősen megemelkedett volna. Így vetődött fel a lényegesen olcsóbb 6 mm flóbert hüvely alkalmazása. Ez esetben a 9 mm-esnél alkalmazottól eltérő lőkúpmegoldást kellett választani, illetve létfontosságú lett a különféle szűkítések, átmérők helyes megválasztása, kikísérletezése. A Magnum Defenderen a lőkúp furata 3 mm-es (ez kicsit nagyobb a szokásosnál), ez eléggé jelentős lefojtást, a gáznyomás nagymértékű megemelkedését hozza. A lőkúp furat átmérője annyira fontos, hogy akár növeljük, akár csökkentjük, a teljesítmény mindenképpen esik!
A 10 mm-es gumilövedéket pedig a kb. 9,7 mm-es töltényűrbe kell bepréselni (már csak azért is, hogy ne essen ki előre), majd a 9 mm flóbert Keserű revolverekével megegyező 9 mm-es, huzagolatlan csövön keresztül kilőni. Emiatt a fegyver névleges kaliberjelzése 9 mm-es, hiszen a cső átmérője ekkora, ha a lövedék kövérebb is.
Ezek a szűkítések biztosítják, hogy az azokon keresztülpréselődő gumigömb mögött elegendő gáznyomás, ?lefojtottság? alakulhasson ki a 6 mm flóbert csappantyú korlátozott gyúelegyéből.
Az alap egyébként a jól ismert Keserű VF revolvercsalád 9 mm-es flóbert revolvertokjára/csövére épül. A dob kivehetőségéhez (ez egyébként nem szükséges, de megkönnyíti a töltést) a tokfedélen levő dobakasztó kiemelkedést le kellett marni. A dob kivételét és berakását tilos és veszélyes felhúzott kakasállásnál végezni, és ezzel ráadásul a fegyver dobforgató mechnaizmusát is károsíthatjuk. Továbbá, mivel a kilövést 6 mm-es, peremgyújtású csappantyú végzi, így kakast a régi, 7,5 J alatti töltényes gumilövedékesére (azt kissé módosítva) kellett kicserélni.

Ne tuningolgassunk!

Mivel az alapkonstrukció az eleve nehezen átalakítható flóbert revolverekével azonos, így a nyitott tűzfal, a kisebb szilárdságú cinköntvény (spiáter) alkalmazása miatt eléggé botor elképzelés lenne a fegyvert éles lőszerre megkísérelni átalakítani. Ugyancsak nem sok reménnyel kecsegtet a spiáter dobba fémlövedéket megpróbálni betölteni, hiszen az egyrészt nem férne ki a szűkebb csövön, másrészt, ha esetleg alápakolna valaki komolyabb lőportöltetet, akkor vagy a dob robbanna szét, vagy az egész lefújna hátrafele a nagyméretű lőkúpon keresztül. Tehát átalakítgatási ötleteket kéretik mellőzni, mert 2-8 évvel büntetik, és/vagy balesetveszélyes.
A gyártó biztonságos körülmények közt végzett vizsgálataikor 0,2 gramm (a gyártó által meghatározott névleges maximum hússzorosa) Vezuvit LC (FFFg szemcseméretű) feketlőpor került a lövedék alá. A fegyver erőteljes, mély dörrenést hallatott, félméteres torkolattűz csapott ki, azonban az energia nemhogy nem nőtt, hanem jelentős mértékben csökkent. A nagyon könnyű lövedék ugyanis hamarabb “kijújásra” került a csőből, minthogy a lőpor explodálhatott volna. Az pedig, hogy a lőporréteg lefogta a csappantyúelegy gázsugarát, még rontott is a teljesítményen. (A fegyveren vagy a csappantyún semmiylen nyom nem utalt a nyomásnövekedésre.)
A még gyorsabban égő, petárdából kivett porból 0,1 grammot betöltve a csappantyú feneke hasadt le, míg a teljesítmény ugyancsak nem nőtt.

Sebességek, energiák, felületek

A mérések alapján a 0,55-0,60 gramm tömegű gömblövedékkel a 4 hüvelykes csőhosszú típusból német RWS-csappantyúval 25-35 joule között, míg az olcsóbb cseh Sellier & Bellot- csappantyúval 15-25 joule között produkáltak az első sorozat fegyveri. A szóródás részben a lövedék, részben csappantyúelegy tömegének szóródásából adódik. A fegyver egyes elemeinek módosításával a későbbi példányok mindkét fajta csappantyúval stabilan 20-30 joule közt tudnak.
A nemzetközi normák és vizsgálatok alapján emberéletre nagy valószínűséggel nem veszélyes az a fegyver, melynek lövedéke keresztmetszeti felületének 1 négyzetmilliméterére 0,5 joule energia esik. Ha valaki ennek utánaszámol, akkor nagyjából így jön ki a 4,5 mm-es légpuskalövedékre a jól ismert 7,5 J-os korlát. Amit aztán a számítás eredeti értelmének átvétele nélkül a képzetlen jogalkotók ész nélkül alkalmaztak. Ahol sok gumilövedékes fegyver van – aránylag szabadon – a lakosság kezében (pl. Franciaország, Oroszország), ott ezt a felületre vonatkoztatott értéket veszik alapul. Megjegyzem efféle irányú elmozdulás mifelénk is tapasztalható, hiszen a paintball markereknél 15 joule-ra nőtt a torkolati energia korlát.
A Keserű-féle Magnum Defendernél a lövedék keresztmetszeti felületére eső energia 0,3-0,4 J/mm2 közt van. Érdekes összehasonlítás, hogy egy átlagos 9 mm Luger pisztolylövedéknél ez az érték 7,87 J/mm2, tehát, mintegy hússzoros az eltérés. A Magnum Defender 20-30 joule torkolati energiája pedig már amúgy is a fémlövedékes lőfegyverekre meghatározott nemzetközi ölöhatár harmadát éri csak el. Hacsak nem közvetlen közelről fejre lövünk tehát vele, akkor nagyjából veszélytelen – azonban nem éppen hatástalan, mint azt tesztünkből is lehet látni.

Lőjünk mindenre, ami nem mozog!

A tesztelés során – meglehetősen exkluzív módon – az egyik első prototípust volt módunkban kipróbálni, 4?-es csővel, spiáter tokkal. A sorozatgyártás előtti fázisból adódóan a tesztfegyver kidolgozása, felületkezelése, feliratozása elmarad a sorozatban gyártottól elvárhatótól, gyakorlati használhatóságát ez azonban semmiben nem korlátozta.
A tesztelt revolver gyártó flóbertjeihez képest kifejezetten jó revolverezéssel bírt, és a single action elsütésre sem lehetett sok panaszunk. A magasságban állítható nézőke kivágása viszont notóriusan kicsiny, de ezt már sajnos megszokhattuk. Elsősorban nem célba lőni való persze, de az sem lehetetlen, hiszen a nagyobb torkolati energia jobban stabilizálja a könnyű lövedéket is.
5 méterről revolverezve 12 centiméteres körön belül csapódott be 5 lövés. 6 méterről 3 másodperc alatt a célra ürítve revolverezve egy dobnyi lövedéket, a 6-ból 5 lövés a 8-a lőlap célfeketejébe csapódott, a nem létező hátrarúgás pedig nem zavart az irányzékok rendezésében. Különösen szórakoztató volt használni a minden külön szerelék nélkül a tok tetejére felszerelhető red dot irányzékkal a revolvert.
8 méterről 3 lövés szórása 15 centiméteren belül volt, de a tesztelt példány erősen jobbra és lefele hordott. A stabilitás vesztése és a lövedék röppályájának drasztikus lefele “görbülése” valahol 8-10 méter táján kezdődik, 18 méterről már csak egyetlen lövést sikerült 6-ból az ember méretű lőlapon elhelyezni – ez is nagyjából véletlenszerűnek tűnt. Ez azonban abszolúte nem hátrány, hiszen egyrészt 5-7 méter felett (körülbelül ez a hatásos lőtávolság) nehéz értelmezni a jogos védelmi helyzetet, másrészt megnyugtató a tudat, hogy az esetlegesen célt tévesztett lövések sem veszélyeztetnek senkit, mert nagy valószínűséggel 20-30 méteren belül csekély energiával a földbe csapódnak.
A legtanulságosabb azonban az volt, amikor a legkülönbözőbb anyagokra lőttem a fegyverrel, hogy kiismerjük, mit szakít át és mit nem, illetve, hogy mekkorát üt.

Néhány érdekesebb teszteredmény:
– vastag szőnyegpadló 4 méterről: első réteget átviszi, második réteget pedig benyomja
– műanyag üdítősflakon (1,5 literes, üres) 5 méterről: bemegy a lövedék a flakonba, és a mögötte egy méterre lévő falhoz vízszintesen odacsapja
– 2×2 mm vastag bőr, közte 2 mm vastag parafa lap (ez egy szék támlája volt): fél
centi mélyen benyomja (de át nem lukad), a túloldalon áthasad a bőr az ütéstől
– videokazetta (VHS), átmegy rajta 2 méterről
– fenyődeszka 3 méterről kb. 4-5 mm-es benyomódás, 8 méterről kb. 2 mm-es  (érdemes kipróbálni, hogy mekkora erővel ütni egy gumikalapáccsal hasonló benyomódás létrehozásához)
– hungarocell lapok 8 méterről: 20 centiméteres rétegen átmegy a lövedék
– dinnye: 4 meterről átüti a héján keresztül behatolva a kb. 8 centi vastag szeletet
– 1 méterről a 2,5 deciliteres, vízzel teli, energiaitalos alumínium flakont kb. 8-10
centi hosszban felnyitja, szétcsapja, a víz 1 másodperc alatt kifolyik, de NEM
jön ki a lövedék a túloldalon (ebből is látszik, hogy nem veszélyes az emberéletre, hiszen ezt egy 7,5 J-os légpuska könnyedén átlőné).

(A fenti teszteket a gyengébb, S&B-csappantyúval végeztem.)

Viszont Magnum Defender hangja nem zárt térben gyakorlatilag elenyésző, mert a teljesítmény szinte
kompletten lefojtódik, és nem tud oldalra lefújni, talán gyengébb a ?döreje?, mint egy klasszikus, 7,5 J alattira legyengített 6 mm flóbert fegyvernek.
A dob hosszát vizsgálva feltűnik, hogy abba 2, sőt 3 db lövedék is befér töltényűrönként. A 2 lövedékkel kipróbálva, azok 3 méterről lőve egymástól kb. 10 centiméterre csapódtak be, és nagyjából úgy nézett ki, hogy az energia is feleződött a két lövedék közt. Humánusabb lelkűek tehát tölthetik, mondjuk az első két töltényűrt ilyen duplára, 3-5 méterről 2×10-15 joule egyidejűleg a mellkasba határozottan kellemetlen érzés lehet…
Három lövedékkel azonban már a csappantyú fújódik fel és a három gumigömb nagyon gyengén, bőven 7,5 J alatt távozott a csőből, esetenként abba beleragadt.
Mindenkinek fel kell azonban hívnom a figyelmét, hogy a gumilövedék kemény tárgyakról (pl. betonfal, acéllemez) nagyon virgoncan pattan vissza, így lövészetkor védőszemüveg viselése kötelező!!!

Megbízható és olcsón működik

A tesztfegyverrel több, mint száz lövést adtam le, ennek kétharmadát revolverezve. Használtam cseh Sellier and Bellot csappantyút és német RWS-t is, a teszt során a revolvert pedig egyáltalán nem tisztítottam (amit nem követendő példaként jegyzek meg). Mindezek ellenére egyetlen akadály, megszorulás, de még egy elcsettenés sem volt – ami a peremgyújtású hüvelyt ismerve önmagában is meglepő. Ráadásul, mint gyári prototípussal, mielőtt én vettem volna kezelésbe, már eleve eléggé sokat lőttek. Tölteni érzésem szerint sokkalta gyorsabb és könnyebb volt, mint egy hagyományos ólomlövedékes elöltöltős revolvert, sőt még a 7,5 J alatti töltényes gumilövedékes revolver patronjának újratöltésénél is egyszerűbb volt a dolgom.
A levehető dob pedig szinte kínálja magát arra, hogy a gyártó tartalékdobokat is gyártson, és megvásárolhatóvá tegyen a revolverhez, ez hatalmas mértékben elősegítené a gyors újratöltést (talán még gyorsabb lenne, mint egy modern revolvert újratölteni gyorstöltővel). Amennyiben a gyártó elérhető áron hoz majd forgalomba pótdobokat, egészen biztos, hogy azoknak elsöprő sikerük lesz. (Bár a magam részéről kétlem, hogy 6 lövés ne lenne elegendő átlagos polgári célokra.)
A legszebb pedig az volt a dologban, hogy az egész nem került túl sokba, így bárki olcsón begyakorolhatja a Magnum Defender kezelését, ami a hatékony és biztonságos használathoz felettébb elengedhetetlen. A 6 mm flóbert hüvely 20-35 Ft/db áron szerezhető be, a gumilövedék darabja 6-10 forint (de ha megtaláljuk, akkor újrafelhasználható). 1 lövés ára tehát 30-40 Ft.
Ehhez képest érdemes megvizsgálni a nemzetközi piacon jelen lévő hasonló kaliberű, méretű, energiájú vetélytársakat. Az orosz Makarics (IZS-79T) öntöltő modell, 8-darabos tárral, teljesen acél konstrukció (de mivel lőszerrel működik, így nálunk mindenképpen lőfegyvernek minősül) ára 7-10 ezer rubel (kb. 50-70 ezer forint), és egy darab 9 mm PAK RB gumilövedékes lőszer hozzá kb. 250-350 Ft-nak megfelelő összegbe kerül. A cseh-francia kooperációban készülő Kora Safegom spiátertokos, acél elsütőszerkezetes 11,6 mm-es revolver, egyben kivehető, gyárilag betöltött 6-lövetű műanyag dobbal 180-220 euróba kerül (kb. 48-55 ezer Ft). Egy egyszerhasználatos Safegom-cseredob ára kb. 2500-3500 forint.

Hatékonyság és humánusság

A korábban gyártott hazai gumilövedékes fegyverek esetében a torkolati energia 7,5 jouleban való korlátozása az amúgy humánus önvédelmi eszköznek olyan korlátját hozta létre, mely némi inhumánussághoz vezetett. A lövedék energiája miatt az csak 2 méteren belül volt hatásos, és nagyon befolyásolta a támadó által viselt ruházat vastagsága, így mindenki számára csak az volt tanácsolható, hogy amennyiben a jogtalan támadást elkövető személy (vagy akár állat) az első két gyors mellkasi lövésre nem torpan meg, akkor a maradék töltényeket a fejébe kell engedni a biztos hatás érdekében. Ez utóbbi pedig már komolyabb gondokhoz, így például szemsérüléshez vezethetett.
Az az érdekes eset áll tehát elő, hogy a 20-30 joule-os Magnum Defender lényegesen emberbarátibb eszköz, hiszen hatótávolsága jóval nagyobb (5-7 méter), a ruházat pedig egészen extrém eseteket kivéve szinte nem befolyásolja a hatékonyságot (mert a lövedék átszakítja azt). A Magnum Defenderrel tehát mindenképpen a mellkasra kell irányítani a gyors ráduplázásokat, a fejet pedig nyugodtan el lehet kerülni. Habár azért a testre mért ütés méretét, erejét ismerve megkockáztatom, ha már abszolút nincs más választás, akkor lőfegyverrel felszerelt támadót meg lehet kísérelni néhányszor fejbelőni vele, van rá jó esély, hogy a gumikalapácsszerű ütéstől eszméletét veszti – de erre azért az átlagembernek nem nagyon lehet szüksége (reméljük legalábbis).
A leírtakból nyilvánvaló lehet talán, hogy a Magnum Defenderrel a védekezni kívánó jogkövető polgárok kezébe mennyire effektív eszköz kerülhet, melyet valóban szinte csak az éles lőfegyver múlhat felül, de annak használata az ügyvédi költségeink drasztikus növekedéséhez vezet, és esetleg megismerhetjük közelről az előzetes letartóztatás nevű kellemes jogintézményt (persze: “szabadulás börtönből valaha – sírból soha”).
A gumilövedékes polgári fegyverek, így az elöltöltős Magnum Defender nagy előnye, hogy egyáltalán nem függ használhatóságuk, hatásos lőtávjuk az időjárástól (mint a gáz-riasztó fegyvereké, vagy gázsprayké), és zárt térben is bevethetőek saját magunk veszélyeztetése nélkül. Egyetlen ponton van hátrányban a gáz-riasztó fegyverrel szemben, mégpedig az, hogy ezzel pontosabban kell célozni, nem elég a támadó fele durrantani néhányat. De mivel láttuk, hogy eléggé olcsó gyakorolni, azt hiszem egy mellalak néhány méterről való gyors és kétszeri eltalálását elsajátítani senkinek nem jelenthet gondot.
Az új Keserű Magnum Defender tehát közel ideális eszköz civilek, vagy akár a polgári biztonsági cégek számára, hatékonysága szinte minden önvédelmi eszközt felülmúl, amihez eddig fehéren vagy feketén hozzá lehetett jutni, így kenterbe veri a gáz-riasztókat, gázsprayket, elektrosokkolókat, és a különféle kontakt távolságból használható ütő-, vágó-, szúrófegyvereket egyaránt. Az emberélet kioltására alkalmas lőfegyver után talán a második legjobb dolog, és ráadásul nem is kerül olyan sokba, mint például nyugati – vagy keleti – vetélytársai. Hiszen a Magnum Deefender ára – a garantált gyári árral működő mintaboltokban – alapkivitelben (3″) 25 ezer forinttól kezdődik, a későbbiekben várható nikkelezett, famarkolatos modell ára sem lesz több 35 ezer forintnál.

A gyártó honlapja:
www.keseru.hu

Vass Gábor