KaliberInfo

Gumilövedékes önvédelem – beszámoló egyes szám első személyben

A www.9mm.hu fórum szaktopikjában egy fórumozó az alábbi történetet tette közzé. Általában nem adunk hitelt a hasonló felhasználói beszámolóknak, de az elbeszélőt ez esetben személyesen ismerjük, teljesen hiteles személy, sportlövő, az írásban szereplő fegyvert tőlünk vásárolta. (Az anyag szerkesztett, káromkodásmentesített formában kerül közlésre.)

 

FIGYELEM: a leírtak természetesen pusztán álmok, illetve még az álmodás is Kolumbiában történt. Bár a benne szereplőt ismerjük, sajnos a polgári név ismeretlen számunkra, hatósági megkeresésre sem tudjuk kiadni.

 

“Az alábbi történetet álmodtam, elképzelt eseményeken alapszik, a valóságban nem történt meg. Nem is ebben az országban álmodtam.

Sose gondoltam volna, hogy erre sor kerül, de ma megtörtént életem első sikeres önvédekezése, mégpedig gumis revolverrel. Tényleg nem rám vall az egész, majdnem bölcsész lettem annak idején, egy viráglelkű valaki vagyok, aki azért persze néha lövöldöz.

Úgy kezdődött, hogy reggel felkeltem, bepakoltam Keserű Revenge-14M-emet a hátizsákba, bringára ültem, és elindultam Santa Isabel városából az Santa Ana község melletti lőtérre. A terv az volt, hogy egyrészt lazán bringázok 50-60 kilométert, közben pedig elpufogtatok egy doboznyi patront gumival a lőtéren, tökéletes vasárnap délelőtti mulatság. A revolver dobozban, töltetlenül, rendesen el volt csomagolva, viszont benne volt a dobban öt darab 16-os bogyó (otthon belepróbáltam és azt ugye utána nem könnyű kiszedni, meg minek is, de ennek később lesz jelentősége). A lőtéren persze épp valami verseny volt, hülye módon nem jártam utána, mind1, majd legközelebb jövök.

 

Bringáztam tovább, majd pedig némi csalinkázás után visszaértem Santa Ana községbe, ahol a település szélén lévő nyitott vendéglátó helyen befizettem egy hekkre koviubival. Eszem a halat, kortyolom a sört, a bicikli lezáratlanul tőlem kb. 6-7 méterre, de remekül szemmel tudtam tartani (a sztorihoz hozzá tartozik, hogy a bringa egy különleges darab, használtan nyolc havi minimálbérért vettem, rajta spéci edzőkomputer, szóval látszik rajta hogy felettébb drága lehet). Két százkilósra szteroidozott szimpatikus fiatalember elkezdte erősen nézni a bringát, bagóztak és telefonálgattak körülötte, néha leguggoltak és tanulmányozták. Valahogy azt éreztem, túlzott az érdeklődés. Rossz érzésem lett, és azonmód haltól ragacsos kézzel kikotortam a Revenge-et a hátizsákból, és feltűnés nélkül megtöltöttem a dobot riasztóval (Geco Ruag 9 mm R Knall). A gumibogyók elölről benne voltak… Persze ordenáré marhaság lett volna helyben lövöldözni, egyrészt sok ember volt a környéken, a helyi rendőrörs pedig onnan pár száz méter, a zsaruk még most is ott vegzálnának, nem is igazán önvédelmi helyzet, szóval nem tudom miért csináltam ezt. Felettébb ideges lettem, és nagyjából azonnal be is láttam hogy ez hasztalan. Egyébként simán lefutottam volna a fickókat, hiába ül fel bármelyik is a bringára, sok szerencsét az SPD-s pedálhoz strandpapucsban. A két fiatalember végül kiment az út szélére és beült egy szakadt, de pimpelt Swiftbe (rendszám nélkül volt b+, de ez ebben az dél-amerikai országban úgy látszik elfogadott). Mindegy, megettem a halat, ráittam a sört, és elindultam hazafelé a bringaúton. A Revenge maradt töltve.

 

A szemem sarkából láttam, hogy a Swift is elindult velem párhuzamosan. Nem érdekelt különösebben, bringaút, vasárnap elég szép forgalma van, szeparált a közúttól, nem lesz itt semmi. Fenéket. Négy-öt kilométerrel feljebb van egy csalitos rész, ahol a bringaút egy régi honvédségi úttal közös, széles, aszfaltozott, autóval be lehet hajtani. Na ott várt a két csávó egy kanyar után. Túl késő lett volna megfordulni, tőlük kb. 10-15 méterre kiléptem a pedálból és ledobtama bringát az aszfaltra. Az egyik csak állt az autó mellett, a másik elindult felém (nem rohant, de gyorsan jött), a kezében baseballütő vagy valami hasonló husáng. Magam sem tudom hogy voltam ennyire összeszedett, de egy pillanat alatt levettem a hátizsákot és kicibáltam belőle a gumira töltött revolvert (legfelül volt, könnyű volt kirántani), és rádupláztam a fickóra. Mellre gondoltam volna, de a jelek szerint legalább egyszer hason (de lehet hogy tökön) találtam a faszit, hang nélkül azonnal összecsuklott, tőlem kb. három méterre. A másik ezt látva összehugyozta magát (tisztán látszott a világos nadrágján), majd elrohant a susnyásba.

 

Cserbenhagyós módon, segítségnyújtás nélkül, azonnal elhúztam a helyszínről. Sajnos mobilomon pont nem volt térerő, és az elsősegélycsomagom megette a kiskutya. Szerencse, hogy semmit nem hagytam a helyszínen, kicsit paráztam hazáig hogy igazolvány, telefon vagy bármi kihullott az akció közben.

Ezt álmodtam, itthon ülök, a második sört iszom hogy nyugodjak és még most is remeg a lábam.

Rendkívül szerencsés véletlen volt ez. Általában egy Zoraki 2906 zsebpisztolyt hordok bringázáshoz, mert az elfér a hátizsák alsó pántjában lévő zsebben, gyakorlatilag a bringán ülve elő tudom rántani, persze más kérdés hogy fel tudnám-e húzni a kakast stresszhelyzetben, fél kézzel. Na ez az M2906 ma nem volt velem, és így utólag belegondolva nem is valószínű hogy az adott szituációban a gázpatronoknak bármi haszna lett volna. A Revenge-14M viszont lehet hogy ma életet mentett. Ne kérjetek bizonyító képeket vagy videót, az egészet álmodtam.

 

 

Tanulságok: alapvetően jól és hidegvérűen lépett fel az álmában a kolumbiai sértett. Azonban a gáz-riasztó fegyvert lehetőleg viselésivel tartsuk magunknál, józanon, és mindig elérhető helyen. Olyan nincs, hogy csak elugrok biciklizni, úgysem lesz rá szükség. A légzsákot sem kapcsoljuk ki a kocsiban, ha csak a sarki boltba megyünk.