KaliberInfo

Grand Power P1 – – Szlovák félkompakt

A döglött magyar maroklőfegyver-piacon mostanában örömünnepszámba megy, ha valaki új modellt hoz be. A szlovák K100 pisztoly (Kaliber 2006. augusztus) nemrég megjelent félkompakt változata, a P1 pedig még hazájában is új. A teljes méretű modell után következzék tehát a rövidebb testvér.

Fejlemények ? rendőrök és amcsik

A Grand Power fiatal cég, hiszen csupán 2002-ben alakult, így nem csoda, hogy egyetlen pisztolytípusuk volt eddig, a K100, illetve annak variációi (géppisztoly, hangtompítós, sportváltozat, különféle elsütőszerkezetek stb.). Semmi baj az ?egypisztolyossággal?, hiszen minden nagy név így kezdte, lásd Glock, Kel-Tec, Kahr, hogy csak az utóbbi évtizedeket idézzük fel.
Az új P1 hivatalosan csupán 2006 novemberében jelent meg, kifejlesztését az indokolta, hogy a Grand Power elnyert egy kb. 12 ezer darabos szlovák rendőrségi tendert. A teljes ? szolgálati ? méretű K100 mellé szükség volt egy valamivel kisebb és könnyebb kompakt pisztolyra, ez lett a P1. (Azért érdekes a névválasztás, mert a P1 név alatt a Walther P38 volt rendszerben több, mint egy fél évszázadig a Bundeswehrnél. A K100 név egyébként a sikeresen leadott 100 ezer lövésre utalt.) A K100, illetve a P1 a közel negyedszázada rendszerben levő CZ?82 (9×18 mm Makarov kaliberű, 12+1-lövetű) pisztolyokat fogja leváltani a szlovák rendőrségnél (POLICAJNÉHO ZBORU SLOVENSKEJ REPUBLIKY).
Az új P1 főként a civil ruhában szolgálatot teljesítőknek készült, drasztikusan nem kisebb, hiszen csak a cső és a szán rövidült meg, a gyártó is ?semikompaktnak? nevezi.
Bár a szlovák rendőrségi megrendelés, meg a korábbi sportsikerek jó image-építők, de ennél fontosabb lépés betörni az amerikai piacra. Úgy tűnik, ez sikerült is, hiszen az R-Guns nevű amerikai cég 5 éves szerződést írt alá a szlovák gyártóval. Ez összesen 100 ezer darab K100 és P1 pisztolyra szól, havi szinten olyan kétezer darabos folyamatos termelést biztosítva.
Megjegyzendő, hogy a kanadai és a német piacon is jelen van már a Grand Power 600 kanadai dollár, illetve 500 euró magasságából indítva az árakat ? mintegy ?véletlenül? a CZ75-é alá pozícionálva némileg.

Az új MK6-tok

Az amerikai piacra való betöréshez szükség van a 9 mm Luger kaliberen túl újabbakra is. A .40 Smith and Wesson mára előrelépett az első számú szolgálati maroklőfegyver-lőszerré a tengerentúli rendvédelmi szerveknél. Szinte érthetetlen, hogy a Grand Power miért nem fejlesztett erre a kaliberre is ki pisztolyt ? bár annak esélye, hogy még ismeretlen kelet-európai cégecske termékét komolyabb ?Police Department? rendszeresítse, eléggé csekély.
A másik hiányosság az amerikaiak szentimentális lőszere a .45 ACP tüzelésének hiánya. Ellentétben a .40 S & W-vel ez nem egyszerűen megoldható, pusztán a 9 mm-es alapfegyver kismértékű átalakításával.
A jövőbeni fejlesztések érdekében hozták létre az új ? az eredetitől formailag csak kicsit különböző ? MK6 jelzésű tokszerkezetet (kezdetben dél-amerikai exportra). Az új műanyag tok (ilyen volt már az általunk bemutatott K100-on is) MIL 3913 Picatinny-szabvány szereléksínt kapott.
A markolat hátsó íve lekerekítettebb lett, a sátorvas pedig majdnem merőlegesen áll elöl a tokhoz képest, így több hely maradt a kesztyűs lövőnek. A tárkioldó kétkezes nyomógombosról átépíthető (vagy opcionálisan szállítható) nyomókarosra, mint például a HK USP-é vagy a Walther P99-é.
A P1 kívánságra kapható a régifajta tokkal is, ami alátámasztja, hogy túl sok változtatás nem történt.
Ami érdekes, hogy kihagyták a ma már oly megszokott cserélhető hátsó markolatpanelt, így a teljesen kétkezes kezelőszervek ellenére az univerzális adaptálhatóság némileg csorbát szenved.

Azonos technikai jellemzők

A korábban bemutatott K100-modellel műszakilag azonos a P1 is, de nem árt ezeket pár mondatban újra összefoglalni.
A pisztoly műanyag tokos (a tok anyaga: GF30 poliamid), melyben egy vaskos acél teherviselő blokk kapott helyet, ez foglalja magában a szánvezető léceket és a kireteszelésvezérlő keresztirányú acélrudat is.
A pisztoly reteszelése rövid csőhátrasiklásos, forgócsöves (nem Browning-rendszerű). A fegyvercső anyaga 51CrV4 krómacél, a csöveket a csehországi Uhersky Brodban működő híres CZ állítja elő. A gyártó állítása szerint ez az ötvözet jobb, mint amiből a CZ saját pisztolycsöveit gyártja ? ezeket persze vagy elhisszük, vagy nem…
A szán króm-nikkel-molibdén acélötvözet precíziós öntvény, ennek gyártási helye a belga FN Herstal. A tárak kétsorosak, acéllemez a testük és az olasz Mec-Gartól származnak. Kivétel az adogatótömb, mely műanyag, saját tervezésű és gyártású, így férhet el az egyébként eredetileg 15-lőszeres tárban 17 lőszer (léteznek már 19 darabos IPSC-tárak is).
A pisztoly elsütőszerkezete egyelőre még csak a klasszikus DA/SA konfigurációban szerepel a kínálatban, de mivel a nagyobb testvér létezik DAO vagy akár sorozatlövő elsütőszerkezettel, így várható ezek megjelenése a kompakt P1-en is. Az összes Grand Power pisztoly rendelkezik passzív ütőszeg-biztosítással és kakasuknak van biztonsági állása is.
A P1 szétszerelése is kifejezetten furmányos, hiszen rövid csőhátrasiklásos, reteszelt záras pisztoly létére a sátorvas lehúzását követően lehet levenni a szánt. Méghozzá nem előre lecsúsztatva egyenesen, hanem szintén waltheri módon hátrahúzva ütközésig, majd felemelve. Az összerakásnál kicsit játszani kell a dologgal, de akinek ilyen pisztoly van, aszerint hamarosan ösztönösen megy ? nekem néhány percbe tellett elsőre.

Azért mégsem ugyanaz teljesen

A K100 csőhossza 108 mm, üres tömege 820 gramm, míg a P1 csöve csupán 93 mm, üres tömege pedig 770 gramm. Az összhatás azonban jóval mokányabb, zömökebb és némileg más egyensúlyú pisztolyt eredményez.
A K100 és a P1 között az alábbi műszaki különbségek azért felfedezhetőek, figyelmesebb nézelődést követően. A cső átmérője az elülső, megvastagított szakaszon eltérő a két pisztolynál, ezáltal sajnos nem lehet összerakni egy szánból kilógó csövű ?semi-semicompact? verziót.
A helyretoló rugó acél vezetőrúdja értelemszerűen rövidebb, de a rövidebb rugó is eltérő a korábbiaktól. Nem klasszikus kör profilú csavarrugó, hanem téglalap keresztmetszetű.
Ami még pozitívum, hogy a korábban tesztelt modellen nagyon könnyen össze-vissza járó biztosítókarok határozottabban járnak, és ott maradnak, ahová fordítjuk őket.
A biztosítót fixáló rugós acélgömb bugyikék foglalata persze megmaradt, és szépen világít bebiztosított helyzetben. Mondhatjuk, hogy remek figyelemfelhívó, de nem lehetett volna más színt választani?

Harapós kicsike

Az mindig érdekes, hogy néhány milliméter csőhosszrövidülés mennyivel növeli a fegyver hangját, torkolattüzét. A 9 mm Luger öntöltő pisztolyoknál ez ? megfigyeléseim szerint ? a 115?90 mm közti csőhosszugrásoknál figyelhető meg igazán. A P1 is jóval hangosabb és látványosabb tűzgömböket eregető volt, mint a vele egy időben alkalmazott K100. Egyebekben ? értem itt a hátrarúgást ? csak minimálisan volt élénkebb a teljes méretűnél a kompakt. A sütés mindkét üzemmódban jó közepesnek értékelhető, szolgálati/önvédelmi pisztolyra tökéletes. Az persze figyelemre méltó, hogy a több ezer lövésen túllevő, bejáratott K100-példány sütése határozottan jobb volt, de a tulajdonos szerint némi fegyvermesteri kezelés is oka ennek.
Ergonómikus célokra tüzeltünk először 5?8 méterről, gond nélkül lehetett mellkast és fejeket luggatni nagyon gyorsan is.
Kihasználtuk a pisztoly szereléksínjét is, arra fegyverlámpát csúsztattunk fel, majd a lőtéren lekapcsoltuk a világítást. Ha nem használtuk az irányzékokat, csak a lámpa fénykörét használtuk irányzójelként, úgy praktikusan 5 méternél messzebbről nem sok esély volt minden lövést a célon tartani. A lámpa által megvilágított felületen azonban gyönyörűen kirajzolódik az irányzék feketesége is, ha ezeket is használtam, úgy érdemben semmivel nem lőttem rosszabbul a távolabbi célokra sem. Megjegyzendő, hogy a lámpa egyfajta csősúlyként is funkcionál.
A 25 méteres lövészet során már érezhető volt, hogy ez inkább szolgálati, mint céllövőpisztoly, de ennek ellenére simán tudtam 5 lövésből 8-as kör méretét nem meghaladó szórásokat lőni. Egy másik sporttárs nagyon hasonló eredményeket produkált a pisztollyal, ami nagyjából jelzi, hogy 170 kör környéki sporteredmény még vidáman elérhető a forgócsövessel.
A lövészet során a markolat végig kényelmesnek bizonyult, kellemes szögben döntött, érdesített felülete jól tapad. A kezelőszervekkel sem volt gond, talán a tárkioldó járt kicsit még nyersebben a megszokottnál. A masszív és lekerekített külsejű fix irányzékot kifejezetten jónak ítéltem.
A teszt során kb. 150 lövést adtunk le 115 grain Fiocchi és 124 grain MFS FMJ-lövedékes lőszerrel. Egyetlen akadály vagy elcsettenés sem történt.

Nekem ez tetszik jobban

Megmondom őszintén, az eredeti alap K100-formája engem egyáltalán nem hozott tűzbe, profilja kissé unalmas, megszokott valami. A félkompakt P1 ellenben nagyon tetszik. A tokkal szinte azonos hosszúságú szán nagyon kis zömökké, gonosz külsejűvé teszi a pisztolyt. Ha lenne valódi szubkompakt változat (előbb-utóbb úgyis lesz), akkor a rövidebb markolat miatt az valószínűleg még harciasabban fog kinézni.
A forgócsöves zárolással kapcsolatban is voltak megbízhatósági fenntartásaim, de szerencsére ezek a gyakorlatban nem igazolódtak be. A jó fogású markolat és a teljes kétkezesség ? pláne ebben az árfekvésben (150 ezer forint alatt) ? nagy pozitívum. Hiányosságnak érzem, hogy nincs fesztelenítős kivitel, így csőre töltés után, ha viselni akarja a lövő, akkor a cocked-and-locked vagy a kézzel lefesztelenítés között választhat. Valószínűleg tisztán önvédelmi célra a QA jelzésű előfeszített fél-DAO-rendszerű kivitel jobb választás lehet.
Önvédelmi fegyvernek vagy szolgálati célra (pl. biztonsági cég) inkább ez javasolható a teljes méretű helyett, IPSC Production, IDPA-mezőnyben persze a hosszabb, nehezebb K100 továbbra is jobb.

A gyártó oldala: www.grandpower.eu

Vass Gábor