A hazai jogszabályi környezet egyik legagyatlanabb része az egészsége nem káros paprikaspray 20 grammos forgalmazási töltettömeg korlátozása és a közterületi viselés teljes tiltása – ezzel sokszor foglalkoztunk. Olvasónk sem volt rest, immár az új kormányzatnak címezve levelezésbe kezdett a Belügyminisztériummal.
Önmagában a levélíró nem minden szempontját osztjuk (és szakmai hibákat is találtunk), hiszen a töltettömeg-korlátozásnak egy emberéletre teljesen veszélytelen eszköznél nincs és nem is lehet alkotmányos indoka. Az, hogy nem 20 grammban, hanem 50 grammban határozzuk meg a töltettömeg-korlátot, az csak a Stockholm-szindróma megnyilvánulása.
Megjegyezzük, hogy a 14 éves életkori korlát pont szigorítás lenne a jelen szabályozáshoz képest is, de a BM ezt a szigorítási szándékként sem támogatta.
Azonban maga az Olvasónk által leírt felvetéssor, majd a BM-es válaszra adott viszontválasza olyan magas színvonalú érvelésileg, annyira kontrasztban van a BM válaszának színvonalával, hogy mindenképpen teljes terjedelemben, minimálisan szerkesztve közöljük.
A BM Személyügyi Helyettes Államtitkárság (Miért pont az…?) válasza ugyanis természetesen a szokásos bicskanyitogató, totálisan a kérdezőt és a valóságot semmibe vevő – lásd alább, lényeg meg a nyitóképen kiemelve.
A szöveg kétharmada ugyanis a hatályos jogszabály elismétlése/bemásolása. Majd az indoklás annyi, hogy „azért van így, azért annyi, mert csak, meg egyébként is: AMIVEL VISSZA LEHET ÉLNI, AZZAL VISSZA IS FOGNAK. Veszélyesnek gondoljuk, ezért marad betiltva!”
Láthatóan fogalma nincsen a BM-nek, hogy az EU-ból akár webshopokon keresztül bármekkora paprikaspray beszerezhető pillanatok alatt, a jelenlegi tilalom csak és kizárólag a védekezni kívánót és hazai kereskedőket sújtja. Aki rosszra akarná használni, azt legkevésbé sem.
A „rendőri gondolkodásnak” becézett jelenség leggyönyörűbb iskolapéldája ez ismét, és egyben tökéletesen bizonyítja, miért kell a rendőröktől mindenfajta jogalkotási jogkört elvenni. QED.
(A főszerkesztő bevezetője.)
Olvasónk kérdései a BM felé:
Tisztelt Belügyminisztérium!
A közbiztonságra különösen veszélyes eszközökről szóló 175/2003. (X. 28.) Korm. rendelet gázsprayre vonatkozó rendelkezéseinek felülvizsgálatát és módosítását kezdeményezem, mert a jelenlegi szabályozás több ponton nehezen követhető, a kereskedelmi gyakorlattól eltér, és mind az állampolgárok, mind az intézkedő hatóság számára értelmezési nehézséget okozhat.
Az egyik legszembetűnőbb probléma a közterületen jogszerűen birtokolható gázspray 20 grammos töltőanyag-tömeghatára. A kereskedelmi forgalomban lévő termékeken a gyártók jellemzően milliliterben adják meg a kiszerelést, miközben a nettó töltőanyag tömege sok esetben nem szerepel jól láthatóan, vagy egyáltalán nincs feltüntetve.
Ez azért jelent gyakorlati problémát, mert a gramm és a milliliter nem azonos mértékegység, egymásba történő átszámításuk pedig az adott anyag fizikai tulajdonságaitól függ. Egy átlagos vásárlótól nem várható el, hogy egy 40 vagy 50 ml-es, önvédelmi célra forgalmazott spray esetében külön számításokkal állapítsa meg annak nettó töltőanyag-tömegét. Ugyanez a bizonytalanság egy közterületi rendőri intézkedés során is jelentkezhet, különösen akkor, ha az eszközön a térfogat jól láthatóan szerepel, a grammban meghatározott töltőtömeg azonban nem.
Életszerűbb és egyszerűbben ellenőrizhető megoldás lenne ezért a jelenlegi 20 grammos határ megszüntetése, és annak kimondása, hogy közterületen legfeljebb 50 ml névleges töltési térfogatú gázspray tartható magánál. Ez olyan adat, amelyet a gyártók és forgalmazók rendszeresen feltüntetnek a terméken, így annak ellenőrzése sem az állampolgár, sem a rendőrség számára nem igényelne külön értelmezést vagy számítást.
Felülvizsgálatra érdemes a jelenlegi hatóanyag-korlátozás is. A hatályos rendelkezések az OC-, illetve kapszaicintartalmú készítményeket kizárják a közterületen jogszerűen birtokolható gázspray-k köréből, noha a paprika-, chili- és borsalapú önvédelmi spray-k széles körben alkalmazott termékek.
A kategorikus tiltás helyett olyan rendszer kialakítását javaslom, amely pontos műszaki határértékhez köti ezek forgalmazását és közterületi birtoklását. A rendelet kifejezetten nevesíthetné a paprika-, chili-, bors- és CS-hatóanyagú önvédelmi spray-ket, az OC-tartalmú készítményeknél pedig legfeljebb 15%-os határértéket lehetne meghatározni.
A százalékos értéket természetesen olyan szakmai definícióval kell összekapcsolni, amelyből egyértelműen megállapítható, pontosan mely összetevő koncentrációjára vonatkozik. Ezzel elkerülhető lenne, hogy a jelenlegi gramm–milliliter problémát egy másik, eltérően értelmezhető műszaki előírás váltsa fel. 2
A változtatás másik fontos eleme a fiatalkorúak önvédelmének rendezése lehetne. Javaslom, hogy a 14. életévét betöltött személy törvényes képviselőjének hozzájárulásával jogosult legyen a rendelet követelményeinek megfelelő gázspray közterületi birtoklására.
A 14–18 éves korosztály tagjai jelentős részben már önállóan közlekednek, iskolába járnak, közösségi közlekedést vesznek igénybe, illetve olyan időpontokban és helyeken is tartózkodhatnak közterületen, amikor nincs mellettük szülő vagy más felnőtt. Őket ugyanúgy érheti testi épségük, személyi szabadságuk vagy nemi önrendelkezésük elleni támadás.
Ebben az életkorban a jogrend már számottevő belátási képességet és felelősséget ismer el. Ehhez képest nehezen igazolható, hogy egy tizennegyedik életévét betöltött fiatal még a törvényes képviselője kifejezett hozzájárulásával se tarthasson magánál olyan nem halálos önvédelmi eszközt, amelynek elsődleges rendeltetése egy támadás megszakítása és a menekülés lehetőségének megteremtése.
A birtoklási feltételek korszerűsítésével együtt az alkalmazás szabályait is világosan rendezni kell. A rendeletben vagy annak mellékletében egyértelműen rögzíthető, hogy személy ellen gázspray kizárólag jogtalan támadás elhárítására használható. Az eszköz nem szolgálhat megtorlásra, megfélemlítésre vagy támadó jellegű fellépésre.
Fontosnak tartom az alkalmazást követő kötelezettségek rendezését is. Ha a használat következtében valaki egészségügyi segítségre szorulhat, az eszközt alkalmazó személytől – saját és mások biztonságának veszélyeztetése nélkül – elvárható a szükséges segítség kezdeményezése, ideértve szükség esetén a 112-es segélyhívó értesítését.
Ehhez azonban megfelelő jogi garanciának kell társulnia. Annak, aki egy támadás elhárítását követően maga értesíti a rendőrséget vagy a mentőszolgálatot, ne kelljen attól tartania, hogy pusztán a bejelentés ténye vagy a gázspray használatának közlése miatt eleve őt tekintik jogellenesen eljáró félnek.
A hatósági eljárás során minden esetben a teljes eseménysort kell vizsgálni: fennállt-e jogtalan támadás, milyen veszély fenyegette az érintettet, és az eszköz alkalmazása valóban ennek elhárítására irányult-e. Önmagában abból, hogy valaki gázsprayt használt, nem következhet az, hogy ő volt az esemény kezdeményezője vagy jogellenesen járt el.
A fentiek alapján kérem annak megvizsgálását, hogy a 175/2003. (X. 28.) Korm. rendelet módosításával
– a 20 grammos töltőanyag-tömeghatár helyébe 50 ml-es maximális névleges töltési térfogat lépjen;
– szűnjön meg az OC-, illetve kapszaicintartalmú önvédelmi spray-k általános kizárása;
– a rendelet egyértelműen határozza meg a közterületen jogszerűen birtokolható hatóanyagokat és azok megengedett felső határértékeit;
– az OC-tartalmú készítményeknél megfelelő szakmai meghatározás mellett legfeljebb 15%-os határérték kerüljön megállapításra;
– a paprika-, chili-, bors- és CS-hatóanyagú, előírt műszaki követelményeknek megfelelő gázspray-k jogszerűen birtokolhatóvá váljanak;
– a 14. életévét betöltött, de 18. életévét még be nem töltött személy törvényes képviselője hozzájárulásával jogosult legyen ilyen önvédelmi eszköz közterületi birtoklására;
– a rendelet vagy annak melléklete határozza meg az eszköz jogszerű használatának, valamint az alkalmazást követő segítségkérésnek a legfontosabb szabályait;
– a birtoklásra, forgalmazásra és szállításra vonatkozó rendelkezések a módosítással egyidejűleg egymással összhangba kerüljenek.
A kezdeményezés nem az önvédelmi eszközök korlátlan közterületi viselésére irányul. A cél egy olyan, a jelenleginél átláthatóbb rendszer kialakítása, amelyben az állampolgár előre és egyértelműen meg tudja állapítani, milyen eszközt tarthat jogszerűen magánál, ugyanez pedig egy rendőri intézkedés során is egyszerűen ellenőrizhető.
A korszerűbb szabályozás egyidejűleg biztosíthatná a jogszerű önvédelem tényleges lehetőségét és az eszköz rendeltetésellenes használatával szembeni megfelelő korlátokat.
Kérem a Tisztelt Belügyminisztériumot, hogy a fent ismertetett szempontokat vizsgálja meg, és mérlegelje a 175/2003. (X. 28.) Korm. rendelet gázsprayre vonatkozó rendelkezéseinek ennek megfelelő módosítását.
Tisztelettel:
Olvasónk Neve a Szerkesztőségben
A BM Válasza:
Olvasónk válasza a BM-nek:
Tisztelt Belügyminisztérium!
A BM/19999-7/2026. számú válaszukat megkaptam és áttanulmányoztam. A közölt álláspontot tudomásul vettem, annak indokolását azonban nem tartom kielégítőnek. A válasz a jelenlegi szabályozás fenntartását általánosságban közbiztonsági, visszaélésszerű használattal kapcsolatos és egészségügyi kockázatokkal indokolja, ugyanakkor nem jelöli meg azokat a konkrét szakmai adatokat, vizsgálatokat vagy statisztikákat, amelyek alapján éppen a hatályos korlátozás tekinthető szükségesnek és arányosnak.
Nem vitatható, hogy bármely önvédelmi eszközzel vissza lehet élni, és az sem, hogy irritáló anyag alkalmazása egészségügyi kockázattal járhat. Ebből azonban önmagában nem következik, hogy a 175/2003. (X. 28.) Korm. rendeletben meghatározott 20 grammos töltőanyag-határ szakmailag megalapozott, illetve hogy az ennél nagyobb kapacitású gázspray magánszemély általi közterületi birtoklása olyan mértékű többletkockázatot jelentene, amely annak teljes kizárását indokolja. Nem derül ki az sem, hogy a 20 grammos választóvonal milyen toxikológiai, rendészeti vagy bűnügyi vizsgálaton alapul, illetve van-e kimutatható különbség a 20 gramm alatti és az azt meghaladó eszközök jogellenes felhasználása vagy az általuk okozott sérülések között.
Hasonlóképpen nem ismert, hogy a pelargonsav-vanillilamidot, illetve olajosgyanta-tartalmú kapszaicint tartalmazó gázsprayk kizárását milyen jelenlegi egészségügyi vagy közbiztonsági adatok támasztják alá, és e szabályozás szakmai indokoltságát mikor vizsgálták felül utoljára.
A probléma nem elméleti. Már pusztán a 2026 augusztusában nyilvánosan hozzáférhető híradások alapján legalább nyolc, kés használatával vagy azzal való közvetlen fenyegetéssel járó erőszakos eset azonosítható Magyarországon. Ezek között halálos és életveszélyes következményű támadások, valamint gyermekkorú sértettet érintő eset is szerepel. Ez természetesen nem teljes körű országos bűnügyi statisztika, arra azonban alkalmas, hogy érzékeltesse: a késes és más közvetlen erőszakos támadások veszélye nem pusztán elméleti lehetőség.
A 20 grammos korlátozás gyakorlati következménye különösen több támadó esetén vet fel kérdéseket. Két vagy három személy egyidejű támadása során a rendelkezésre álló hatóanyag mennyisége közvetlenül befolyásolja, hogy az eszköz hány alkalommal és milyen időtartamban használható. Amennyiben a jelenlegi szabályozás kialakításakor az ilyen élethelyzeteket is vizsgálták, ennek szakmai alapjai a válaszból nem ismerhetők meg.
A szabályozás belső arányossága ugyancsak vizsgálatra szorul. A 175/2003. (X. 28.) Korm. rendelet mellékletének a) pontja az általános szúró- vagy vágóeszközöknél a 8 cm-t meghaladó szúróhosszúságot vagy vágóélt tekinti annak a határnak, amely felett az eszköz közbiztonságra
különösen veszélyesnek minősül.
Ezzel szemben a 20 gramm töltőanyag-tömeget meghaladó gázspray a rendelet 4. § (1) bekezdése alapján magánszemély részére nem forgalmazható.
A kés és a gázspray természetesen eltérő rendeltetésű és működésű eszköz. Éppen ezért indokolt annak vizsgálata, hogy az élet és testi épség veszélyeztetése szempontjából milyen szakmai összehasonlítás támasztja alá a két eszközcsoport ennyire eltérő kezelését. Ennek különös jelentőséget ad a 9/2004. (III. 30.) AB határozat azon megállapítása, amely szerint a gázspray nem alkalmas az élet kioltására. Ezzel szemben egy jogszerűen közterületen birtokolható, legfeljebb 8 cm-es pengéjű kés nyilvánvalóan alkalmas lehet súlyos, akár halálos sérülés okozására.
A 20 grammos határ önmagában vett toxikológiai vagy műszaki indokoltságát gyengíti az is, hogy a 86/2012. (XII. 28.) BM rendelet a rendészeti feladatot ellátó személyek által alkalmazható vegyi eszközök között legfeljebb 50 gramm töltőtömegű könnygázszóró palackkal számol. A rendészeti feladatot ellátó személy és a magánszemély jogállása, feladata és kiképzése természetesen eltérő. Ettől azonban továbbra is nyitott kérdés marad, hogy a civil szabályozásban miért éppen 20 gramm jelenti azt a határt, amely felett az eszköz már elfogadhatatlan közbiztonsági kockázatnak minősül.
Ugyanezt a kérdést veti fel a gáz- és riasztófegyverek szabályozása. A Rendőrség hivatalos tájékoztatása szerint ezek 18 éves kortól engedély nélkül megvásárolhatók és otthon tarthatók, közterületi önvédelmi viselésük pedig engedélyezhető. Nem arról van szó, hogy a két eszköztípus azonos lenne, hanem arról, hogy nem látható az a következetes kockázatértékelési rendszer, amely alapján egy fegyverjellegű eszköz megszerzése megengedett, miközben egy 20 grammot meghaladó, alapvetően nem halálos irritáló eszköz magánszemély részére történő forgalmazása teljesen kizárt.
Az európai szabályozási gyakorlat sem támasztja alá azt, hogy a magyar 20 grammos korlát szükségszerű vagy általánosan elfogadott megoldás lenne. Ausztriában a hivatalos állami tájékoztatás szerint a paprikaspray fegyvernek minősül, a birtoklására és magánál tartására vonatkozó tilalom pedig a 18 év alatti személyeket érinti; használata jogos védelmi helyzethez kötött. A magyar szabályozással azonos általános töltettömeg-korlát nem jelenik meg.
Csehország 2026-tól hatályos fegyverjoga pedig megfelelő jogosultság mellett regisztrációköteles fegyver viselését is lehetővé teszi az élet, egészség és vagyon védelmére. Nem e szabályok automatikus átvételéről van szó, hanem arról, hogy a magyar szabályozás fenntartásakor indokolt lenne más európai államok tapasztalatainak és közbiztonsági adatainak összehasonlító értékelése.
A jelenlegi szabályozás további problémája, hogy a jogszerűség határát grammban meghatározott töltőanyag-tömeghez köti, miközben a Minisztérium válasza szerint nincs olyan, a hatáskörébe tartozó rendelkezés, amely a gyártót vagy forgalmazót ennek az adatnak a
feltüntetésére kötelezné. A kereskedelmi forgalomban lévő termékeken ezzel szemben jellemzően milliliterben szerepel a névleges tartalom. A milliliter térfogat-, a gramm tömegadat, ezért az egyikből a másik az adott töltet sűrűségének és összetételének ismerete nélkül nem határozható meg. Egy 40 ml-es termékről tehát pusztán a csomagolás alapján nem feltétlenül dönthető el, hogy megfelel-e a 20 grammos jogszabályi határnak. Olyan szabály betartását várja el tehát a jogalkotó a jogkövető állampolgártól, amelynek eldöntéséhez szükséges adat feltüntetése nem kötelező. A Minisztérium ezt a szabályozási problémát válaszában maga is lényegében elismeri.
Az Alaptörvény V. cikke szerint mindenkinek joga van – törvényben meghatározottak szerint – a személye, illetve tulajdona ellen intézett vagy az ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához. Ez nem jelent korlátlan jogosultságot bármely önvédelmi eszköz birtoklására, ugyanakkor az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése az alapvető jog korlátozását a feltétlenül szükséges mértékhez és az elérni kívánt céllal való arányossághoz köti. A „közbiztonsági kockázat” általános megjelölése ezért önmagában nem ad választ arra, hogy a konkrét 20 grammos korlátozás miért szükséges, illetve ugyanaz a közbiztonsági cél miért nem érhető el enyhébb, korszerűbb szabályozással.
A jogos védelem Btk.-beli keretei már jelenleg is meghatározzák az önvédelmi eszköz jogszerű alkalmazásának határait. A jogellenes használat tehát nem marad jogkövetkezmény nélkül. A szabályozás tényleges hatékonyságának megítéléséhez ezért azt is vizsgálni kellene, hogy a 20 grammos korlátozás milyen mértékben akadályozza a bűncselekményt elkövetni szándékozó személyeket, és milyen mértékben korlátozza azokat, akik a jogszabályokat betartva kívánnak önvédelmi eszközt tartani. Aki rablást, testi sértést vagy más erőszakos bűncselekményt kíván elkövetni, annak magatartását nyilvánvalóan nem önmagában az fogja meghatározni, hogy a gázspray legális töltettömeg-határa 20 gramm.
Ebből a szempontból a 2006-os és 2008-as budapesti utcai zavargások tapasztalatai is figyelemre méltók. A rendbontók részéről kövek, üvegek, botok, pirotechnikai eszközök és Molotov-koktélok használatát dokumentálták, miközben a nyilvánosan hozzáférhető beszámolók alapján a rendőrséggel szembeni civil gázspray-használat nem vált olyan számottevő vagy jellemző jelenséggé, amely önmagában a jelenlegi szigorú korlátozást igazolná. A rendőrség ugyanakkor könnygázt, 2006-ban pedig gumilövedéket is alkalmazott; a Papp-bizottság később több esetben kifogásolta a gumilövedék és könnygázgránát alkalmazott mennyiségének, illetve alkalmazási módjának arányosságát. A történeti példa azért releváns, mert jól mutatja: a jogellenes erőszakot alkalmazó személy eszközválasztását nem feltétlenül a jogszerűen hozzáférhető önvédelmi eszközök köre határozza meg.
Az önvédelem szabályozásakor azzal az időszakkal is számolni kell, amely a jogtalan támadás megkezdése és a rendőri segítség tényleges megérkezése között telik el. Megfelelő országos adatok hiányában nem kívánok általános rendőrségi kiérkezési időt állítani. A kérdés
vizsgálatához azonban szükséges lenne ismerni a sürgős rendőri intézkedést igénylő bejelentések átlagos, illetve hosszabb kiérkezési idejét, különös tekintettel a vidéki és külterületi helyszínekre, továbbá azt, hogy ezek az adatok szerepet játszottak-e az önvédelmi eszközök korlátozásának kialakításakor vagy későbbi felülvizsgálatakor.
A jelenlegi Kormány a jogállamiság helyreállítását, a polgárok jogainak védelmét és egy működő, tisztességes, az állampolgárokat szolgáló állam megteremtését saját vállalásaként fogalmazta meg. A miniszterelnök 2026 júliusában maga is arról beszélt, hogy a működő és tisztességes állam alapvető feltétel, az állami intézmények feladata pedig a polgárok jogainak védelme.
Ezzel nehezen egyeztethető össze egy több mint húsz éve fennálló, az állampolgárok önvédelmi lehetőségeit közvetlenül érintő szabályozás változatlan fenntartása anélkül, hogy annak jelenlegi szükségességét és arányosságát naprakész hatásvizsgálat, bűnügyi adatok, toxikológiai ismeretek és nemzetközi összehasonlítás alapján érdemben felülvizsgálnák.
Az állampolgári jogok helyreállítása a mindennapi joggyakorlásban is értelmezendő. Az Alaptörvény által elismert jogos védelem gyakorlati érvényesülését szolgáló, alapvetően nem halálos önvédelmi eszközök szabályozása ezért indokolatlanul nem maradhat kívül ezen a szemléleten.
Nem a közbiztonsági korlátozások megszüntetését indítványozom, hanem azok valós, ellenőrizhető és arányos szakmai alapokra helyezését.
Önmagában az a körülmény, hogy egy eszközzel vissza lehet élni, nem ad megfelelő választ arra, hogy a jelenlegi korlátozás ténylegesen mennyiben szolgálja a közbiztonságot, és ezzel szemben milyen terhet ró a jogkövető állampolgár önvédelmi lehetőségeire.
Mindezek alapján a BM/19999-7/2026. számú válasz szakmai indokolásának kiegészítését az alábbi kérdések tekintetében tartom szükségesnek:
- Milyen szakmai vizsgálat, adat vagy hatásértékelés alapozza meg a 20 grammos töltőanyag-határt, és mi indokolja éppen ezt a választóvonalat?
- Rendelkezésre áll-e olyan statisztika, amely szerint a 20 grammot meghaladó gázspray magánszemély általi birtoklása érdemben növelné a közbiztonsági kockázatot?
- Milyen toxikológiai vagy orvosszakmai adatok indokolják a PAVA- és OC-tartalmú gázsprayk jelenlegi eltérő kezelését?
- Vizsgálták-e a korlátozás önvédelmi hatékonyságra gyakorolt következményeit, különösen több támadó vagy késsel felfegyverzett támadó esetén?
- Készült-e összehasonlító kockázatelemzés a gázspray, a rendelet alapján legfeljebb 8 cm-es általános kés, valamint a gáz- és riasztófegyver által jelentett sérülési és közbiztonsági kockázatról?
- Készült-e nemzetközi összehasonlítás olyan európai államok szabályozásával és tapasztalataival, ahol az önvédelmi eszközök hozzáférhetősége kevésbé korlátozott?
- Mi indokolja a magánszemélyekre vonatkozó 20 grammos határ és a rendészeti feladatot ellátó személyeknél jogszabályban szereplő, legfeljebb 50 grammos könnygázszóró palack közötti különbséget?
- Miként biztosítható a 20 grammos korlát kiszámítható betartása, ha a töltőanyag tömegének grammban történő feltüntetése nem kötelező?
- Készült-e a jelenlegi szabályozás fenntartását megelőzően hatásvizsgálat; amennyiben igen, annak pontos megjelölését, ennek hiányában pedig e körülmény egyértelmű közlését indítványozom.
A Minisztérium korábbi válaszával szembeni kifogásom tehát nem abból ered, hogy az általam felvetett módosítást nem támogatta. A kifogás lényege az, hogy a közölt álláspontból nem ismerhető meg a jelenlegi korlátozás naprakész szakmai alapja. A közbiztonsági kockázat, a visszaélésszerű használat vagy az egészségkárosodás lehetősége önmagában valamennyi önvédelmi eszköz esetében felvethető; ezek általános említése a konkrét 20 grammos határ szükségességét nem igazolja.
Indítványozom továbbá, hogy a 175/2003. (X. 28.) Korm. rendelet módosításának és korszerűsítésének szükségességét megfelelő szakmai bizottság érdemben vizsgálja meg. A felülvizsgálás terjedjen ki a rendészeti, jogalkalmazói, orvosszakmai, toxikológiai és jogalkotási szempontokra, a jelenlegi közbiztonsági viszonyokra, a korszerű önvédelmi eszközök sajátosságaira, az európai szabályozási gyakorlatra, valamint az állampolgári önvédelem tényleges lehetőségeire.
Amennyiben a jelenlegi korlátozás valamely eleméhez nem áll rendelkezésre naprakész adat, szakmai vizsgálat vagy hatásértékelés, ennek egyértelmű közlését, egyúttal a szabályozás tényleges szakmai felülvizsgálatának megindítását indítványozom.
Tisztelettel:
Olvasónk Neve a Szerkesztőségben