KaliberInfo

Véleménycikk – Fegyver és önvédelem: MIÉRT a rendőrt kérded?

Van autója is, de nem autóversenyző.

 

Azt hiszem mindannyian, akik fegyveres témákkal foglalkozunk belefutottunk már abba a jelenségbe, hogy valami bődületes műszaki vagy jogi marhaságot hangoztató személy a cáfolatunkra annyit válaszol: “de így van, mert megkérdeztem a rendőr haveromat és ezt mondta”.

 

Ugyanis annyira mélyen beleivódott a magyar (erősen jobbágy gondolkodású) néplélekbe, hogy a rendőr (esetleg a katona) az olyan, hogy ért a fegyverhez – illetve egy koszos civil ezekhez a kérdésekhez egyáltalán nem is szólhat hozzá, szava nincs. (Ha valaki ezt a jogalkotásban is tetten éri, nem téved nagyot.)

De emberek! Gondolkodjunk már!

Attól, hogy a rendőr oldalán fityeg valami pisztolytáska, attól még nem fog szükségszerűen érteni hozzá! A rendőrautó is ott van alatta, sőt azt esetleg naponta vezeti is, mégsem kérünk tőle autószerelési tanácsokat!

 

De miért nem ért hozzá?

 

Elöljáróban: igenis van számos olyan rendőr, aki ért hozzá. A fegyverekhez, lövészethez, mert szereti ezeket, saját pénzéből áldoz lőszerre, sportlövő lesz, versenyez (önvédelmit már jellemzően úgysem kaphat), esetleg vadászik, elmélyült a jogszabályokban, mert szükségét érzi. Ők nagyjából 1%-át SEM teszik ki az állománynak – most eltekintve a speciális szolgálatoktól. A többiek gyakran a fura csodabogárnak kijáró hozzállással vagy ellenségességgel kezelik őket.

Ugyanis a rendőrök elsöprő többségének a fegyver csak egy nyűg, egy szükséges rossz, a lőkiképzést (ami amúgy sem túl komoly), ha lehet elszabotálják, megúszni igyekszenek, gyűlölik az egészet. “Hangos, büdös, úgysem lesz rá szükségem” – ezt hallja sokszor a frusztrált lőkiképző.

Tegyük “védelmükben” hozzá: a rendőrségek olyanok mint a modern hadseregek, csak egy kisebb részük effekíve “harcoló állomány”. Sokszorta többen dolgoznak irodákban, kiszolgáló/támogató szakszemélyzetként, mint akik effektíve az utcákon intézkednek, nyomoznak. Tehát lehet, hogy valaki magas rangú rendőrtiszt, de mondjuk másfél évtizede ki sem tette a lábát a jól fűtött irodából.

A rendőrök többsége csak és kizárólag a rendszerben levő, neki kiadott lőfegyverekre, kényszerítő-eszközökre rendelkezik kiképzéssel. Más típust, működési elvet, biztosítórendszert, kalibert stb. nem ismer, nem ismerhet. A legtöbben egy más típusú pisztolynál mint a szolgálati, a töltetlenség-ellenőrzést sem biztos, hogy végre tudják hajtani.

A kiképzés még mindig gyakran sok évtizede elavult elvek mentén zajlik, a végtagra való lövészetet még mindig lelkesen oktatják, holott ez ön- és közveszélyes őrültség. Nyilván a szolgálati szabályzatban is szerepel. Csakúgy, mint a cső alá töltve fegyverviselés…

 

(Lásd: http://www.kaliberinfo.hu/hirek/hatarvadasz-lokikepzes/)

 

A rendőr alapvetően offenzív módon kell, hogy fegyvert vagy kényszerítő eszközként gázsprayt használjon, míg a civil defenzíven kell, hogy működjön. A rendőrnek intézkedési kötelezettsége van, a civil pedig sértetlenül elmenekülni szeretne. Az egész felfogás gyökeresen eltérő, egymással inkompatibilis.

A fegyvertartás, önvédelem jogi részéről már csak azért sem lehet érdemi ismerete, mert a rendőrre nem a polgári fegyverjog vonatkozik. Fegyvert sem akkor használhat, amikor a civil. Ráadásul a polgári fegyvertartók eszközeinek túlnyomó részét kitevő vadászfegyverekről és gáz-riasztókról semmiféle műszaki ismerettel sem bírnak, hiszen ehhez hasonlókkal maximum bűnjelként találkozik. A jogos védelem BTK-beli tényállásáról oktatták ugyan esetleg évekkel ezelőtt, de az időközben megváltozott. A közbiztonságra különösen veszélyes eszközökről szóló jogszabállyal kapcsolatban még pár éve is nagyjából annyit oktattak egy rendészeti szakközépben (oda jártak elbeszélése szerint), hogy “a cigisdoboznál hosszabb pengét el kell kobozni, a gázspray az meg tilos!”.

Az utcán szolgálatot teljesítők körében is gyakori az, hogy az, hogy a fegyveres polgárt ellenségként kezeli. Ez egyrészt adódik abból, hogy a világot egészen más perspektívából látja, csak a rosszat, a bűnt érzékeli, hiszen AHHOZ HÍVJÁK. Sosem találkozik jó hagulatú lövészversennyel, kihívást jelentő vadászattal, ha a védekezőnek szerencséje van, akkor sikeres gázpisztoly vagy gázspray-s jogos védelemmel sem. (Ha mégis, akkor reflexszerűen úgyis meggyanúsítja garázdasággal.)

Nem biztos tehát, hogy önmaga tehet róla, hogy nem ért hozzá és ilyen hozzáállása. Sokkal nagyobb baj, ha a rendőr maga is így gondolja, hogy ért hozzá, és osztja az észt, terjeszti a hülyeségeket.

És mi még ezzel is kiegyeznénk, HA NEM ŐK ÍRNÁK A VONATKOZÓ JOGSZABÁLYOKAT. Ahogy pedig a civilnek sem szabadna rájuk hallgatni, úgy a politikának SEM KÉNE!

 

Vass Gábor