KaliberInfo

Olvasói levél: egy igrendváltás története

Az olvasói levélben leírtak hasonlósága a valósággal csak a véletlen műve!

 

Egy régi olvasónktól kaptuk az alábbi levelet, melyet természetesen egy külföldi országból írt, de így is néhány konkrét részletet meg kellett változtatnunk benne. Hiszen abban a külföldi országban az igazgatásrendészet munkatársai hajlamosak a hatósági magánbosszúra. Magától értetődően a mi kis hazánkban ez csak egy elrettentő tanmese, nálunk ilyen semmiképpen nem történhet meg.

“A hely ahol élek és a tárolóhely is Mocsola-Bájgúnár megyében van. Innen negyedórányira van a munkahelyem és a szüleim háza, ami már Sztregova megye. Megunva a 15 éve tartó kötözködést: most betelt a pohár és átjelentkeztünk az asszonnyal Sztregova megyébe állandó lakcímmel. Tehát fizikailag és tárolóhely szempontjából maradtunk ugyanúgy, csak az illetékesség tekintetében kerültünk máshova.

 

Korrektség és korlátok

 

Itt sokkal korrektebb az ügyintéző, rögtön adott privát telefonszámot, emailben küldhetem a dokumentumokat, hívhatom szinte bármikor, kiírás-beírás pillanatok alatt (szerdán “átköltöztünk” csütörtök reggel már mindkettőnknek be is volt írva a barnakönyvbe), de a korábbi ígérettel ellentétben ő sem hajlandó (összeadva!!) 10 fegyvernél többet engedélyezni egy háznál. Megoldás: A szomszédban van egy üres házunk az asszony tárolóhelyét hamarosan átrakjuk oda, így nálam felszabadul pár hely és még tudok venni néhány dolgot. De mivel nekem az nagyon nem tetszik, hogy egy erősen nehezített közbiztonságú településen két különböző helyen tárolunk továbbá a gyerek is lassan belenő a dologba ezért mondtam, hogy mindenképpen szükségem lesz a 10+ tárolóhelyre. Ez a jelenlegi csak egy ideiglenes megoldás.
Mivel az egész házon biztonsági üvegek vannak tudok róla biztosítani a beszerelőtől kapott dokumentációt is. OK, de az még nem jó a 10+ hoz akkor is tegyek fel rácsot az ajtókra + vonulószolgálatos riasztó. Ezen a téren viszont ott vagyok ahol a part szakad.
Az új fegyverügyesemmel egyébként privátban megbeszéltük, hogy érti ő hogy mit akarok és próbál ügyfélbarát lenni (ami igaz is) de azt mondja, hogy van egy szakirányító és az adja meg – ahogy fogalmazott – az “ő jogértelmezése szerinti” feltételeket. Végül abban maradtunk, hogy átmenetileg kibírjuk így aztán van egy olyan helyem a házban, ahova be tudom tenni a szekrényeket, húzok elé egy rácsot, akkor már 25 fegyver + 5000 lőszerig tarthatunk. Magyarul csinálni kell egy “börtöncellát” a házban, még ha gagyi anyagokból is csak feleljek meg a szakirányítónak.

Végül is egyik szemem sír a másik nevet, mert most már munkaidőben szabadság kivétele és hosszú utazgatás nélkül (és ez nagyon fontos, különösen az asszony esetében) tudjuk helyben intézni dolgokat normális ügyintézővel, de mivel a “fejétől bűzlik a hal” mégis ugyanott vagyok ahonnan indultam, mert az egy fedél alatt történő tárolás ügyében előrébb nem jutottam.

 

De nem ez volt a fő indoka a költözésnek!

 

Adalék a régi ügyintéző “korrektségéről”: Többször volt olyan fegyverbeíratásom, ami 3-4 órán át tartott. Volt, hogy a portás kétszer-háromszor telefonált, hogy ott vagyok és akkor sem jött ki az ügyintéző – személyesen ment be végül a portás, hogy takarodjon ki. Amíg a befizetett csekket vissza nem vittem soha nem kezdett hozzá a beíráshoz. Rendszeresen ebédidőbe csúsztatta a dolgot +1-1,5 óra várakozás.
Mondta egyszer, hogy írjam be a tartózkodási helyhez is az állandót és utána meg kitalálta, hogy ezért engedélybevonás jár, csak szerencsére elévült mire észrevette. Kijött a várótérbe a többi várakozó ügyfélhez és mondta nekik, hogy miattam kell órákat várni én vagyok a hibás engem szidjanak. Folyamatos ellenkezés, ellenőrzés és fenyegetőzés engedélybevonással, mintha valami dedós hülyegyerekkel beszélne, stb..
Csak személyesen lehetett a legapróbb dolgokat is intézni (hiába volt rá online felület).

Ja és az utolsó húzás: Az új fegyverügyes megkért, hogy ha nem gond nekem, akkor szóljak már a réginek a költözésünkről. Ok, de ezért nem utazok 40 km-t + 1 nap, de beviszem a helyi (régi lakóhely szerinti) rendőrőrsre és beküldetem velük az új lakcímkártya másolatát és egy pár soros nyilatkozatot mindkettőnk részéről, hogy átköltöztünk. Mondja az új fegyverügyes rendőr, hogy ő úgyis jelenti majd a réginek, csak így gyorsabb lesz a papírok átküldése, mert hamarabb megkapják. Bevittem, másnap reggel kiakadva hív a helyi ügyintéző az őrsről, hogy nagyon sajnálja de a fegyverügyes nem vette át a papírokat, azt mondta, hogy ez nem így működik. Egyből hívom az újat, mondja, hogy ne aggódjak, mert nekem csak az új lakóhely szerinti rendőrség felé kell bejelenteni, majd ő intézi.

Mindegy már legalább megszabadultunk.

Egyébként itt a Mocsola-Bájgúnár területen egy kisvárosban az egyik haverom csinált egy vadászboltot, mire az igrendes folyton keresztbe tett neki, sehogyan sem akarta az engedélyezést. Jó, akkor semmi gond, jön az ügyvéd (csak hát az nem kevés pénz), az írt pár levelet és mindjárt meg is lett az engedély. Azonban én ott részmunkaidőben eladó is vagyok (igaz csak néha) és a fegyverügyes azt akarta, hogy mondjam meg mikor van az ottani munkaidőm, nyilván, hogy “rajtakapva” tudjon ellenőrizni mert mindig falsra mennek, “üres” boltba.

 

Konklúzió

 

Fegyveresdibe (legyél vadász, sportlövész vagy bármi), csak akkor vágj bele ha szeretsz sz0pni és kellően “elmebeteg” vagy. Mindenben igazad volt, csak hát szeretek lőni.”